Mi a te kifogásod?

+ A sport követése Követés visszavonása

A kerekesszékes curling egy taktikázásokkal és izgalmakkal teli, hazánkban meglehetősen fiatal sportág. Összehangolt csapatjáték, stratégiai gondolkodás és egy kis erőnlét egyaránt szükséges hozzá – na és persze a hűvös idő szeretete.

Egy hihetetlenül inspiráló embert ismerhettem meg Szendrői Jenő személyében, aki nem olyan rég teljesítette az El Caminot: több mint 1000 km, 35 nap alatt, 60 plusz évesen. Mi volt a motivációja ebben a nem mindennapi kalandban? Többek között erről is beszélgettünk a Skype-os interjúnk során.

“A francba, ez állati kemény sport!” – fakadt ki belőlem az üvöltés, amikor elhagytam a pályát. Mindössze 30 percet edzettem a magyar kerekesszékes csapattal és már ziháltam, torkom szakadtából kiabáltam az éles helyzetekben, minden izmomat megfeszítve harcoltam a labdáért, gólért. Magával ragadt ez a sport!

Az ATORKA kézilabda márka egy olyan labdát alkotott, melyet az IHF (Nemzetközi Kézilabda Szövetség) is jóváhagyott, tehát bármilyen világeseményen használható.

Kézilabda és strand? Még sose hallottál róla? Akkor itt az ideje! Nyár elején a strandkézilabda sok parton az új trend lett. Elmondjuk, hogyan kell játszani és meghozzuk a kedved ehhez az újdonsághoz. Teljesen mindegy, hogy profi játékos vagy kezdő vagy.

A sport számomra sosem a teljesítményről szólt, és sokáig nem is épült be úgy igazán a mindennapi életembe. Viszont amióta sportáruházban dolgozom és a sport a munkám részét képezi, túlzás nélkül állíthatom, hogy megváltozott az életem.

Akkor jött a felismerés, hogy nekem van egy rendesen őrült vizslám. Hoppá. Itt a nagy lehetőség, menjünk! És szépen lassan, rengeteg tanulással, sok-sok kínlódással, azóta már boldogan, végre nem az aszfalt betyárai lettünk, hanem megérkeztünk arra a helyre, ami maga a csoda: az erdőbe.

Borbás Tibor Szabolcs írásain keresztül betekintést nyerhetünk az ultrafutás világába és megismerhetünk egy hihetetlenül inspiráló történetet. A több részből álló cikksorozatban Tibor elmeséli, hogyan lett futó, honnan jött a Spartathlon teljesítésének gondolata, végigkísérhetjük útját a felkészüléstől egészen a versenyen való részvételéig.

A sportolás fizikai állapottól függetlenül mindenkinek örömet okoz! Ez a gondolat adta az ötletet a Láthatatlan fitnesz megvalósítására, melynek edzéselemeit úgy állította össze a két lelkes tréner, hogy azokat látássérült emberek is élvezettel végre tudják hajtani. Az órák utáni fáradt, de annál mosolygósabb társaságon végignézve, a célkitűzést sikerrel teljesítették.

Az eredményhirdetés után néhányan odagurultak hozzám és azt mondták, folytassam, mert van jövőm ebben a sportban. Ezek a mondatok újabb erőt adtak, és ma már nincs olyan nap, amikor nem edzek. 

A X. Római Kupa Fedettpályás Teniszbajnokság utolsó napján találkoztam Magyarné Kiss Ágnessel, aki 70 évesen a magyar női egyéni kategóriában az előkelő első hellyel büszkélkedhet korcsoportjában, a vegyes páros rangsorban pedig párjával a harmadik helyen állnak. Beszélgetésünk során Ági beavatott a szenior teniszbajnokságok világába, magyarországi helyzetébe, illetve elárulta, hogyan érte el sikereit és mi az, ami még mindig motiválja, kihívásokat és célokat adva a mindennapjaiban.

Futball csapatuk 2006 óta vesz részt a Hajléktalan Labdarúgó Világbajnokságokon, melynek idei, mexikói eseményéről bronzéremmel tért haza a közösségük. Amikor Pap Dáviddal, a Decathlon dolgozók alkotta focicsapat, a Futball Session kapitányával megtudtuk ennek a sportsikernek a hírét, azonnal elhatároztuk: kihívjuk egy barátságos mérkőzésre a magyar hajléktalan foci válogatott tagjait.

Tamás 3 éve egy balesetben vesztette el a jobb kezét. A végzetes napon kétszer élesztették újra és bár orvosai 8 órán át küzdöttek, végül a kezének eltávolítása mellett döntöttek annak érdekében, hogy életben maradjon. Ma a soproni Decathlon áruház megbecsült csapattagja, a magyar kerekesszékes kézilabda válogatottban játszik és saját bevallása szerint “legyőzte az ördögeit”.

Ha nagyvárosban élünk, vagy dolgozunk, a közlekedés kérdése bizony fejtörést okozhat a mindennapokban. Egyre több autó lepi el a városokat, növelve a kibocsátott káros anyagok jelenlétét a levegőben. Emellett az emberek türelme, és egymás iránt tanúsított tisztelete is folyamatosan csökken, pláne a hétfőtől péntekig tartó procedúrában. Ezt a morált még tovább ronthatja, hogy rengetegen nem sportolnak a hétköznapi leterheltség hatására, így a felgyülemlett feszültség sem kerül levezetésre.

Október elsejétől minden hónap első hétfőjén 10-12 óra között csendes órákat biztosítunk áruházainkban, elsősorban az autista vásárlóinknak és családtagjaiknak kedvezve ezzel. Nagy hangsúlyt fektettünk arra, hogy alaposan utánajárjunk, hogyan is tudnánk a legkényelmesebb vásárlási lehetőségeket megteremteni autista társainknak. Sokat segített ebben a munkánkban Biró Bernadett -becenevén Nusó- és családja, akit úszóedzésén látogattunk meg.

Folyamatosan zsizseg. Gurgulázó a nevetése. Véresen őszinte. Így jellemeztem munkatársamat és egyben barátnőmet, Maleta Dórit, 9 évvel ezelőtt, amikor elkezdett dolgozni a budaörsi Decathlon áruház fitnesz sportrészlegén. Ezek a tulajdonságai máig nem változtak. Ahogy a sportszeretete sem, pedig nem csak egy felelősségteljes munkakörben dolgozik a legnagyobb forgalmat elérő Decathlon sportmárka központjában, de emellett a gyönyörű, 9 hónapos Ádám anyukája is. Arról beszélgettem vele, hogyan tudott kisfiát várva, majd most dolgozó édesanyaként még a sportra is erőt és időt szakítani.

Miért félnek a kismamák a várandósság alatti sportolástól? Mire kell figyelni a terhesség idején végzett mozgásnál? Milyen mozgásforma ajánlott ebben az időszakban? Sztellával, egy igazán vagány kismamával beszélgettem várandósságról, sportról, az „anya-időről”, szülés előtti és utáni sportolásról.

A Bátor Tábor önkénteseként megtanultam: első a biztonság, aztán a gyorsaság, végül a TR. De hogy mit is jelent ez a két rejtélyes betű a sor végén? Most következő írásomban erre keresem a választ.

Csapatom, a Decathlon közössége, szívesen áll támogatóként olyan programok mellé, melyeknél a sportunkkal tudunk segíteni másoknak. Most egy olyan jó hangulatú adománygyűjtő eseményt támogatnak munkatársaim kedvenc időtöltésükkel, az úszással, amely hazai színtéren 2016-ban és 2017-ben is sikerrel járt. Idén június 16-án tartják az egy hónapos felkészülési időt lezáró, jótékony célú úszás-dzsemborit, a Swimathont!

Társadalmi kísérlet – ez szerepelt a belső céges levél tárgyában, mely arra invitálta a budaörsi Decathlon dolgozóit, hogy egy munkanapjukat kerekesszékben végezzék április elején. Egyből jelentkeztem a felhívásra! Mélyen egyetértettem a céllal: a saját bőrünkön tapasztaljuk meg, hogy a törvényi kötelezettségeken felül mennyire tud az áruház kényelmes körülményeket biztosítani kerekesszékes vásárlóinak és jövendőbeli kerekesszékes munkatársainak.

Valószínűleg a többség túrázós, hegymászós cikket vár tőlem, de úgy döntöttem, az év első bejegyzését egy tőlem viszonylag távol álló sportágról írom meg. S hogy mitől lesz hiteles? Nos attól, hogy valójában én most csak a kérdező szerepét kell, hogy betöltsem, interjúalanyom pedig segít a kérdések megválaszolásában, ő pedig nem más, mint a Feleségem.

Tegyük fel, hogy anya vagy. Egy vagy több lurkóval próbálsz lavírozni a házimunka, gyereknevelés, házasélet és egy kis „én-idő” között a mindennapokban. Előfordul, hogy nincs időd kiszakadni ebből az ördöginek tűnő körből? Szeretnél sportolni, kicsit magaddal foglalkozni, de néha ki sem jutsz a saját házadból? Gyerünk, anyukám! – a világ egyik legmenőbb kezdeményezése, ami sokkal többről szól, mint csupán a sport.

A VÁROS LEKEREKÍTVE – 2013-ban a Decathlon kérésére ezzel a címmel forgatott Kádár Viktor négy olyan kisfilmet, melynek szereplőit a városi kerékpározás köti össze. Négy év elteltével újra felkerestük a főszereplőket, hogy megtudjuk, mi változott az utóbbi időben a kerékpározás és az aktív életmód terén.

Talán nehezen akarjuk elhinni, de a nyári szezonnak már jócskán vége. Vagy mégsem? A tengerről legtöbbünknek először a nyaralás, strandolás, napozás jut eszünkbe. Pedig a tengernek megannyi arca van még, amiről talán nem is tudunk. Számomra ilyen a szabadtüdős merülés és a szigonyozás is, melyeket akár, megfelelő felszereléssel, az őszi szezonban is ki lehet próbálni. Csekeő Ádám kollégám lebilincselő történeteit hallgatva kaptam egy kis betekintést e két sport varázslatos és különleges világába.

Nemrég érkezett hozzánk ez a kérdés, és mivel én is elég gyakran szembesülök ezzel a problémával, így gondoltam, megosztom veletek, hogy ilyen esetben mit szoktam tenni.

Végtaghiánnyal született, ennek ellenére sportolni kezdett, és sikert sikerre halmoz. Hat évesen kezdett úszni, és a mai napig az edzések, és a versenyek teszik ki mindennapjait. Kíváncsi voltam mi az, ami motiválja. Ezzel kapcsolatban kerestem meg, és beszélgettem vele.

Talán az a baj, hogy azt képzeled mások vagyunk, pedig annyira nem is. Ki mondta, hogy fogyni könnyű? Hogy a cigit letenni csak egy mozdulat? Meg, hogy mindössze elhatározás kérdése?

Mire gondoltam? Mindennapjaink részét képezi. Mindenre van minimum egy, de inkább több opció. Meggátolja a fejlődésünket, a szabadságunkat. Boldogtalanságot eredményez. Ez lenne: a kifogás. Beszélgessünk róla kicsit bővebben.

Díjugrató körökben egy ország ismeri. Ahogy majdnem mindenki ismer mindenkit, hiszen látjuk egymást versenyezni. A pályán azonban még az azonos kategóriában indulók között is óriási különbségek lehetnek. Hozzáálás, alázat, befektetett energia tekintetében pedig különösen. Ő motiváló példaként áll előttem mindezekben és ott tart, ahová tizenpár év múlva majd én is szeretnék eljutni. -Ha megadatik – Vörös Veronikával beszélgettem.

Interjúm alanya egy fitt édesapa, aki gyerek, család, munka és hétköznapi ügyes bajos teendők mellett is képes időt szánni a sportra. Nem is akárhogyan, mert heti több edzés formájában, több féle sporttal üti el a „felesleges” idejét. Emellett személyes blogot is vezet, ami nem kis motivációt ad követői egyre népesebb táborának. Ismerjük meg Bélát!

„Úgy néztek rám, mint lőtt medvére. Mi van? Paralimpia? Vakok versenyeznek? Nem hittek nekem, bennem, hogy lehetséges kvótát szerezni.”

“Hétköznapi hősök” – témakörünk következő interjújában egy nem mindennapi srác meséli el nem mindennapi történetét. Garantáltan motiváló!

Egy kissé szeles, de napsütéses péntek délelőtt, már-már ebédidő környékén gyorsan kocsiba pattantam, hogy még időben érkezzek az interjúnknak kiválasztott budai kávézóba. Fotós kollégámmal, Juhász Mátéval hamar kiszúrtuk a terem másik végében várakozó Elek-Belus Fruzsinát, a 35 éves, kétgyermekes, hosszútávfutó anyukát, a Kilométerkövek blog szerzőjét, akivel – belefeledkezve az idő múlásába – közel másfél órán keresztül beszélgettünk futásról, anyaságról, családról, motivációról.