Mi a te kifogásod?

+ A sport követése Követés visszavonása

Egy hihetetlenül inspiráló embert ismerhettem meg Szendrői Jenő személyében, aki nem olyan rég teljesítette az El Caminot: több mint 1000 km, 35 nap alatt, 60 plusz évesen. Mi volt a motivációja ebben a nem mindennapi kalandban? Többek között erről is beszélgettünk a Skype-os interjúnk során.

Attila két éve látta meg a Decathlon álláshirdetését a Siketek és Nagyothallók Országos Szövetségének oldalán. Szeret focizni, így elküldte jelentkezését. Azóta eltelt két év és a Decathlon csapat megbecsült tagja, a hallássérült munkatársak mentora lett. Te ki mersz lépni a komfortzónádból? Ati megtette! Ismerd meg történetét!

Az ATORKA kézilabda márka egy olyan labdát alkotott, melyet az IHF (Nemzetközi Kézilabda Szövetség) is jóváhagyott, tehát bármilyen világeseményen használható.

A kézilabda egy igazán dinamikus csapatjáték, mely speciális technikai termékeket igényel. Összeírtuk, milyen öltözettel és védőfelszereléssel lehetsz felkészült egy edzésre, mérkőzésre.

A sport számomra sosem a teljesítményről szólt, és sokáig nem is épült be úgy igazán a mindennapi életembe. Viszont amióta sportáruházban dolgozom és a sport a munkám részét képezi, túlzás nélkül állíthatom, hogy megváltozott az életem.

Az élelmiszeripar, de igazából szinte bármilyen cég képes arra, hogy jó marketinggel elcsábítsanak. Valójában minden egészséges, ami annak tűnik? Vagy átverés az egész?

Borbás Tibor Szabolcs írásain keresztül betekintést nyerhetünk az ultrafutás világába és megismerhetünk egy hihetetlenül inspiráló történetet. A több részből álló cikksorozatban Tibor elmeséli, hogyan lett futó, honnan jött a Spartathlon teljesítésének gondolata, végigkísérhetjük útját a felkészüléstől egészen a versenyen való részvételéig.

Havasi Zoltán a Budapest Bike Maffia (BBM) társalapítójaként a hajléktalan ellátás és egyben a hazai bringás közösség megkerülhetetlen alakja. 7 éve ismerem, azóta veszek részt a BBM kerékpáros ételosztásain, így lehetőségem volt testközelből végignézni, hogyan válik a Maffiából az egyik legismertebb, legütemesebben fejlődő hazai civil szervezet.

Az eredményhirdetés után néhányan odagurultak hozzám és azt mondták, folytassam, mert van jövőm ebben a sportban. Ezek a mondatok újabb erőt adtak, és ma már nincs olyan nap, amikor nem edzek. 

Sóhajtozva ültem a határidőnaplóm felett. Éppen azt tervezgettem, hogy a héten mikor tudom a teendőim közé préselni a három alkalom sportot. Fotósuli, munkahelyi feladatok, vidéki családtagok látogatása, házimunka, nyelvóra … valahol ebben a rengetegben kell helyet találnom a mozgásnak. “Hogyan oldja meg a rendszeres sportolást egy nő, aki az ilyen heti teendői mellett gyermeket is nevel?”

Futball csapatuk 2006 óta vesz részt a Hajléktalan Labdarúgó Világbajnokságokon, melynek idei, mexikói eseményéről bronzéremmel tért haza a közösségük. Amikor Pap Dáviddal, a Decathlon dolgozók alkotta focicsapat, a Futball Session kapitányával megtudtuk ennek a sportsikernek a hírét, azonnal elhatároztuk: kihívjuk egy barátságos mérkőzésre a magyar hajléktalan foci válogatott tagjait.

Állítólag ebben a tekintetben kétféle ember van: aki fel tud kelni reggel edzeni, és aki nem. 🙂 – Kovács Niki, országos fitnesz sportigazgató cikkét olvashatjátok.

Ha nagyvárosban élünk, vagy dolgozunk, a közlekedés kérdése bizony fejtörést okozhat a mindennapokban. Egyre több autó lepi el a városokat, növelve a kibocsátott káros anyagok jelenlétét a levegőben. Emellett az emberek türelme, és egymás iránt tanúsított tisztelete is folyamatosan csökken, pláne a hétfőtől péntekig tartó procedúrában. Ezt a morált még tovább ronthatja, hogy rengetegen nem sportolnak a hétköznapi leterheltség hatására, így a felgyülemlett feszültség sem kerül levezetésre.

Mi is a sport? Minden embernek mást jelent. Definíció szerint: meghatározott célú mindennapos tevékenység, a mindennapitól eltérő környezetben; célja a testedzés, versenyzés, szórakozás, eredmény elérése, vagy a képességek fejlesztése. Nekem kikapcsolódás, feltöltődés. Olyan hobbi, amit szeretek, és amire időt szánok. Mert időt szánni valamire a mai világban nem könnyű, mégis megoldható, csak akarni kell.

Folyamatosan zsizseg. Gurgulázó a nevetése. Véresen őszinte. Így jellemeztem munkatársamat és egyben barátnőmet, Maleta Dórit, 9 évvel ezelőtt, amikor elkezdett dolgozni a budaörsi Decathlon áruház fitnesz sportrészlegén. Ezek a tulajdonságai máig nem változtak. Ahogy a sportszeretete sem, pedig nem csak egy felelősségteljes munkakörben dolgozik a legnagyobb forgalmat elérő Decathlon sportmárka központjában, de emellett a gyönyörű, 9 hónapos Ádám anyukája is. Arról beszélgettem vele, hogyan tudott kisfiát várva, majd most dolgozó édesanyaként még a sportra is erőt és időt szakítani.

Két ember két út, de a végén mindkettőnek ugyanaz a cél lebegett a szeme előtt: lefutni legalább egyszer a maratoni távot. Talán védettséget, elpusztíthatatlanságot remélve tőle, mint ahogyan tettem ezt én is 2014-ben. Nincs is ezzel semmi gond, ha az eszközeinket a feltételeinkhez tudjuk igazítani. Éppen ezért a felkészülésnek, szinte mindenkinél, testreszabottnak kell lennie. Ne ijedjetek meg! Nem önjelölt edző vagyok, csak egy negyven éve futni szerető ember, aki a futóközössége vezetésében is leli örömét. – Tóth Józsi, maratonista, soroksári sporttanácsadó írását olvashatjátok.

A Bátor Tábor önkénteseként megtanultam: első a biztonság, aztán a gyorsaság, végül a TR. De hogy mit is jelent ez a két rejtélyes betű a sor végén? Most következő írásomban erre keresem a választ.

A sportolás fizikai állapottól függetlenül mindenkinek örömet okoz! Ez a gondolat adta az ötletet a Láthatatlan fitnesz megvalósítására, melynek edzéselemeit úgy állította össze a két lelkes tréner, hogy azokat látássérült emberek is élvezettel végre tudják hajtani. Az órák utáni fáradt, de annál mosolygósabb társaságon végignézve, a célkitűzést sikerrel teljesítettük!

Társadalmi kísérlet – ez szerepelt a belső céges levél tárgyában, mely arra invitálta a budaörsi Decathlon dolgozóit, hogy egy munkanapjukat kerekesszékben végezzék április elején. Egyből jelentkeztem a felhívásra! Mélyen egyetértettem a céllal: a saját bőrünkön tapasztaljuk meg, hogy a törvényi kötelezettségeken felül mennyire tud az áruház kényelmes körülményeket biztosítani kerekesszékes vásárlóinak és jövendőbeli kerekesszékes munkatársainak.

Ez biztos, és ne tagadjuk, hogy aki valaha fogyókúrába kezdett, az már végigpörgette az összes kifogást, ami létezik. Nyilvánvalóan ezt én is megtettem, és vannak napok amikor még egy-kettő kifogás elhangzik a számból. Hát fogadjátok tőlem szeretettel ezt a kis paródiát egy fogyókúrázó naplójából. Amúgy a kifogások gyártásában a nők a legprofibbak.

Tegyük fel, hogy anya vagy. Egy vagy több lurkóval próbálsz lavírozni a házimunka, gyereknevelés, házasélet és egy kis „én-idő” között a mindennapokban. Előfordul, hogy nincs időd kiszakadni ebből az ördöginek tűnő körből? Szeretnél sportolni, kicsit magaddal foglalkozni, de néha ki sem jutsz a saját házadból? Gyerünk, anyukám! – a világ egyik legmenőbb kezdeményezése, ami sokkal többről szól, mint csupán a sport.

A VÁROS LEKEREKÍTVE – 2013-ban a Decathlon kérésére ezzel a címmel forgatott Kádár Viktor négy olyan kisfilmet, melynek szereplőit a városi kerékpározás köti össze. Négy év elteltével újra felkerestük a főszereplőket, hogy megtudjuk, mi változott az utóbbi időben a kerékpározás és az aktív életmód terén.

Talán nehezen akarjuk elhinni, de a nyári szezonnak már jócskán vége. Vagy mégsem? A tengerről legtöbbünknek először a nyaralás, strandolás, napozás jut eszünkbe. Pedig a tengernek megannyi arca van még, amiről talán nem is tudunk. Számomra ilyen a szabadtüdős merülés és a szigonyozás is, melyeket akár, megfelelő felszereléssel, az őszi szezonban is ki lehet próbálni. Csekeő Ádám kollégám lebilincselő történeteit hallgatva kaptam egy kis betekintést e két sport varázslatos és különleges világába.

A VÁROS LEKEREKÍTVE – 2013-ban a Decathlon kérésére ezzel a címmel forgatott Kádár Viktor négy olyan kisfilmet, melynek szereplőit a városi kerékpározás köti össze. Ezekben a rövid filmekben négy különböző szemszögből kapunk képet a fővárosi bringázásról, a „bringás életérzésről” és arról, hogy egyáltalán miért jó tekerni a városban. Négy év elteltével újra felkerestük a főszereplőket, hogy megtudjuk, mi változott az utóbbi időben a kerékpározás és az aktív életmód terén. Először Kiskádár Tamással készített interjúmat olvashatjátok.

Végtaghiánnyal született, ennek ellenére sportolni kezdett, és sikert sikerre halmoz. Hat évesen kezdett úszni, és a mai napig az edzések, és a versenyek teszik ki mindennapjait. Kíváncsi voltam mi az, ami motiválja. Ezzel kapcsolatban kerestem meg, és beszélgettem vele.

Lúdbőr. A katarzis adta örömmámor. Izgalom miatti gombóc a torokban. Ezeket éreztem, mikor a Láthatatlan Futás programban résztvevő 8 ember átszaladt a célvonalon a Margit-szigeten. Mindig élvezet, ha részesei lehetünk, ahogy mások átlépik korlátaikat és akaraterővel, elszántsággal kitolják teljesítményük határait. Az első kilométerek lefutása is ilyen. Kiváltképp, ha ezt látássérült barátaid teszik.

Mire gondoltam? Mindennapjaink részét képezi. Mindenre van minimum egy, de inkább több opció. Meggátolja a fejlődésünket, a szabadságunkat. Boldogtalanságot eredményez. Ez lenne: a kifogás. Beszélgessünk róla kicsit bővebben.

“Mi a te kifogásod?” – kategóriában én is készítettem két interjút. Az elsőhöz a Siketek SC két tagját kértem fel egy kellemes délutáni beszélgetésre. Számomra teljesen új dolog volt hallássérültekkel kommunikálni, de szerencsére remekül tudnak szájról olvasni, és kollégáim előre figyelmeztettek, hogy emberileg élménygyanús esemény következik.

Interjúm alanya egy fitt édesapa, aki gyerek, család, munka és hétköznapi ügyes bajos teendők mellett is képes időt szánni a sportra. Nem is akárhogyan, mert heti több edzés formájában, több féle sporttal üti el a „felesleges” idejét. Emellett személyes blogot is vezet, ami nem kis motivációt ad követői egyre népesebb táborának. Ismerjük meg Bélát!

Riportsorozatunk következő cikkében Kátai Annával beszélgettem, aki a magyarországi Decathlon első munkavállalójaként immár több, mint 10 éve dolgozik a cégnél. Annak ellenére, hogy az irodában csupán pár asztal választ el minket egymástól és nap, mint nap találkozunk, nem volt egyszerű időpontot egyeztetni. Végül egy könnyű ebéd kíséretében beszélgettem Annával, akinek a sport már gyerekkorától kezdve kiemelkedő szerepet játszik az életében, olyannyira, hogy kétgyermekes anyukaként sem mond le a mozgás örömeiről.

“Hétköznapi hősök” – témakörünk következő interjújában egy nem mindennapi srác meséli el nem mindennapi történetét. Garantáltan motiváló!

A reggeli dugó sűrűjében már tudtam, hogy nem fogok pontosan érkezni az interjúnkra, de a piros lámpáknál gyorsan megírt sms-re kapott „Semmi gond” kissé oldotta a nyugtalanságom. Exner Nikához igyekeztem, aki a Niqual fordítóiroda alapítója, a Bolba mesék című környezetvédelmi könyvsorozat írója, kétgyermekes anyuka és mellesleg nemsokára kétszeres maratonista.