Mi a te kifogásod?

+ A sport követése Követés visszavonása

Ha valaki nőként a versenyszerű vagy legalábbis a rendszeres sportot választja, akkor előbb-utóbb eszébe jut: mi lesz mindezzel, ha egyszer gyermeket vállalok? Biztos vagyok benne, hogy ha valakinek hozzám hasonlóan gyermekkora óta életének fontos része a sport, abban felmerülnek kérdések: sportolhatok majd, mialatt babát várok? Mikor kezdhetem újra szülés után a sportot? Visszanyerhetem az eredeti formámat? (Az eredeti forma itt nemcsak a derékbőséget jelenti, hanem a várandósság előtti teljesítményt is. :)) Szerencsésnek mondhatom magam, hiszen a crossfit csapatomban két olyan nővel is együtt készülhetek, akik anyukaként is keményen sportolnak. Őket kaptam el egy interjú erejéig.

A kerekesszékes curling egy taktikázásokkal és izgalmakkal teli, hazánkban meglehetősen fiatal sportág. Összehangolt csapatjáték, stratégiai gondolkodás és egy kis erőnlét egyaránt szükséges hozzá – na és persze a hűvös idő szeretete.

Attila két éve látta meg a Decathlon álláshirdetését a Siketek és Nagyothallók Országos Szövetségének oldalán. Szeret focizni, így elküldte jelentkezését. Azóta eltelt két év és a Decathlon csapat megbecsült tagja, a hallássérült munkatársak mentora lett. Te ki mersz lépni a komfortzónádból? Ati megtette! Ismerd meg történetét!

“A francba, ez állati kemény sport!” – fakadt ki belőlem az üvöltés, amikor elhagytam a pályát. Mindössze 30 percet edzettem a magyar kerekesszékes csapattal és már ziháltam, torkom szakadtából kiabáltam az éles helyzetekben, minden izmomat megfeszítve harcoltam a labdáért, gólért. Magával ragadt ez a sport!

A kézilabda egy igazán dinamikus csapatjáték, mely speciális technikai termékeket igényel. Összeírtuk, milyen öltözettel és védőfelszereléssel lehetsz felkészült egy edzésre, mérkőzésre.

Kézilabda és strand? Még sose hallottál róla? Akkor itt az ideje! Nyár elején a strandkézilabda sok parton az új trend lett. Elmondjuk, hogyan kell játszani és meghozzuk a kedved ehhez az újdonsághoz. Teljesen mindegy, hogy profi játékos vagy kezdő vagy.

Az élelmiszeripar, de igazából szinte bármilyen cég képes arra, hogy jó marketinggel elcsábítsanak. Valójában minden egészséges, ami annak tűnik? Vagy átverés az egész?

Akkor jött a felismerés, hogy nekem van egy rendesen őrült vizslám. Hoppá. Itt a nagy lehetőség, menjünk! És szépen lassan, rengeteg tanulással, sok-sok kínlódással, azóta már boldogan, végre nem az aszfalt betyárai lettünk, hanem megérkeztünk arra a helyre, ami maga a csoda: az erdőbe.

Havasi Zoltán a Budapest Bike Maffia (BBM) társalapítójaként a hajléktalan ellátás és egyben a hazai bringás közösség megkerülhetetlen alakja. 7 éve ismerem, azóta veszek részt a BBM kerékpáros ételosztásain, így lehetőségem volt testközelből végignézni, hogyan válik a Maffiából az egyik legismertebb, legütemesebben fejlődő hazai civil szervezet.

A sportolás fizikai állapottól függetlenül mindenkinek örömet okoz! Ez a gondolat adta az ötletet a Láthatatlan fitnesz megvalósítására, melynek edzéselemeit úgy állította össze a két lelkes tréner, hogy azokat látássérült emberek is élvezettel végre tudják hajtani. Az órák utáni fáradt, de annál mosolygósabb társaságon végignézve, a célkitűzést sikerrel teljesítették.

Sóhajtozva ültem a határidőnaplóm felett. Éppen azt tervezgettem, hogy a héten mikor tudom a teendőim közé préselni a három alkalom sportot. Fotósuli, munkahelyi feladatok, vidéki családtagok látogatása, házimunka, nyelvóra … valahol ebben a rengetegben kell helyet találnom a mozgásnak. “Hogyan oldja meg a rendszeres sportolást egy nő, aki az ilyen heti teendői mellett gyermeket is nevel?”

A X. Római Kupa Fedettpályás Teniszbajnokság utolsó napján találkoztam Magyarné Kiss Ágnessel, aki 70 évesen a magyar női egyéni kategóriában az előkelő első hellyel büszkélkedhet korcsoportjában, a vegyes páros rangsorban pedig párjával a harmadik helyen állnak. Beszélgetésünk során Ági beavatott a szenior teniszbajnokságok világába, magyarországi helyzetébe, illetve elárulta, hogyan érte el sikereit és mi az, ami még mindig motiválja, kihívásokat és célokat adva a mindennapjaiban.

Állítólag ebben a tekintetben kétféle ember van: aki fel tud kelni reggel edzeni, és aki nem. 🙂 – Kovács Niki, országos fitnesz sportigazgató cikkét olvashatjátok.

Tamás 3 éve egy balesetben vesztette el a jobb kezét. A végzetes napon kétszer élesztették újra és bár orvosai 8 órán át küzdöttek, végül a kezének eltávolítása mellett döntöttek annak érdekében, hogy életben maradjon. Ma a soproni Decathlon áruház megbecsült csapattagja, a magyar kerekesszékes kézilabda válogatottban játszik és saját bevallása szerint “legyőzte az ördögeit”.

Mi is a sport? Minden embernek mást jelent. Definíció szerint: meghatározott célú mindennapos tevékenység, a mindennapitól eltérő környezetben; célja a testedzés, versenyzés, szórakozás, eredmény elérése, vagy a képességek fejlesztése. Nekem kikapcsolódás, feltöltődés. Olyan hobbi, amit szeretek, és amire időt szánok. Mert időt szánni valamire a mai világban nem könnyű, mégis megoldható, csak akarni kell.

Október elsejétől minden hónap első hétfőjén 10-12 óra között csendes órákat biztosítunk áruházainkban, elsősorban az autista vásárlóinknak és családtagjaiknak kedvezve ezzel. Nagy hangsúlyt fektettünk arra, hogy alaposan utánajárjunk, hogyan is tudnánk a legkényelmesebb vásárlási lehetőségeket megteremteni autista társainknak. Sokat segített ebben a munkánkban Biró Bernadett -becenevén Nusó- és családja, akit úszóedzésén látogattunk meg.

Két ember két út, de a végén mindkettőnek ugyanaz a cél lebegett a szeme előtt: lefutni legalább egyszer a maratoni távot. Talán védettséget, elpusztíthatatlanságot remélve tőle, mint ahogyan tettem ezt én is 2014-ben. Nincs is ezzel semmi gond, ha az eszközeinket a feltételeinkhez tudjuk igazítani. Éppen ezért a felkészülésnek, szinte mindenkinél, testreszabottnak kell lennie. Ne ijedjetek meg! Nem önjelölt edző vagyok, csak egy negyven éve futni szerető ember, aki a futóközössége vezetésében is leli örömét. – Tóth Józsi, maratonista, soroksári sporttanácsadó írását olvashatjátok.

Miért félnek a kismamák a várandósság alatti sportolástól? Mire kell figyelni a terhesség idején végzett mozgásnál? Milyen mozgásforma ajánlott ebben az időszakban? Sztellával, egy igazán vagány kismamával beszélgettem várandósságról, sportról, az „anya-időről”, szülés előtti és utáni sportolásról.

A sportolás fizikai állapottól függetlenül mindenkinek örömet okoz! Ez a gondolat adta az ötletet a Láthatatlan fitnesz megvalósítására, melynek edzéselemeit úgy állította össze a két lelkes tréner, hogy azokat látássérült emberek is élvezettel végre tudják hajtani. Az órák utáni fáradt, de annál mosolygósabb társaságon végignézve, a célkitűzést sikerrel teljesítettük!

Csapatom, a Decathlon közössége, szívesen áll támogatóként olyan programok mellé, melyeknél a sportunkkal tudunk segíteni másoknak. Most egy olyan jó hangulatú adománygyűjtő eseményt támogatnak munkatársaim kedvenc időtöltésükkel, az úszással, amely hazai színtéren 2016-ban és 2017-ben is sikerrel járt. Idén június 16-án tartják az egy hónapos felkészülési időt lezáró, jótékony célú úszás-dzsemborit, a Swimathont!

Ez biztos, és ne tagadjuk, hogy aki valaha fogyókúrába kezdett, az már végigpörgette az összes kifogást, ami létezik. Nyilvánvalóan ezt én is megtettem, és vannak napok amikor még egy-kettő kifogás elhangzik a számból. Hát fogadjátok tőlem szeretettel ezt a kis paródiát egy fogyókúrázó naplójából. Amúgy a kifogások gyártásában a nők a legprofibbak.

Valószínűleg a többség túrázós, hegymászós cikket vár tőlem, de úgy döntöttem, az év első bejegyzését egy tőlem viszonylag távol álló sportágról írom meg. S hogy mitől lesz hiteles? Nos attól, hogy valójában én most csak a kérdező szerepét kell, hogy betöltsem, interjúalanyom pedig segít a kérdések megválaszolásában, ő pedig nem más, mint a Feleségem.

A VÁROS LEKEREKÍTVE – 2013-ban a Decathlon kérésére ezzel a címmel forgatott Kádár Viktor négy olyan kisfilmet, melynek szereplőit a városi kerékpározás köti össze. Négy év elteltével újra felkerestük a főszereplőket, hogy megtudjuk, mi változott az utóbbi időben a kerékpározás és az aktív életmód terén.

A VÁROS LEKEREKÍTVE – 2013-ban a Decathlon kérésére ezzel a címmel forgatott Kádár Viktor négy olyan kisfilmet, melynek szereplőit a városi kerékpározás köti össze. Négy év elteltével újra felkerestük a főszereplőket, hogy megtudjuk, mi változott az utóbbi időben a kerékpározás és az aktív életmód terén.

A VÁROS LEKEREKÍTVE – 2013-ban a Decathlon kérésére ezzel a címmel forgatott Kádár Viktor négy olyan kisfilmet, melynek szereplőit a városi kerékpározás köti össze. Ezekben a rövid filmekben négy különböző szemszögből kapunk képet a fővárosi bringázásról, a „bringás életérzésről” és arról, hogy egyáltalán miért jó tekerni a városban. Négy év elteltével újra felkerestük a főszereplőket, hogy megtudjuk, mi változott az utóbbi időben a kerékpározás és az aktív életmód terén. Először Kiskádár Tamással készített interjúmat olvashatjátok.

Nemrég érkezett hozzánk ez a kérdés, és mivel én is elég gyakran szembesülök ezzel a problémával, így gondoltam, megosztom veletek, hogy ilyen esetben mit szoktam tenni.

Lúdbőr. A katarzis adta örömmámor. Izgalom miatti gombóc a torokban. Ezeket éreztem, mikor a Láthatatlan Futás programban résztvevő 8 ember átszaladt a célvonalon a Margit-szigeten. Mindig élvezet, ha részesei lehetünk, ahogy mások átlépik korlátaikat és akaraterővel, elszántsággal kitolják teljesítményük határait. Az első kilométerek lefutása is ilyen. Kiváltképp, ha ezt látássérült barátaid teszik.

Talán az a baj, hogy azt képzeled mások vagyunk, pedig annyira nem is. Ki mondta, hogy fogyni könnyű? Hogy a cigit letenni csak egy mozdulat? Meg, hogy mindössze elhatározás kérdése?

“Mi a te kifogásod?” – kategóriában én is készítettem két interjút. Az elsőhöz a Siketek SC két tagját kértem fel egy kellemes délutáni beszélgetésre. Számomra teljesen új dolog volt hallássérültekkel kommunikálni, de szerencsére remekül tudnak szájról olvasni, és kollégáim előre figyelmeztettek, hogy emberileg élménygyanús esemény következik.

Díjugrató körökben egy ország ismeri. Ahogy majdnem mindenki ismer mindenkit, hiszen látjuk egymást versenyezni. A pályán azonban még az azonos kategóriában indulók között is óriási különbségek lehetnek. Hozzáálás, alázat, befektetett energia tekintetében pedig különösen. Ő motiváló példaként áll előttem mindezekben és ott tart, ahová tizenpár év múlva majd én is szeretnék eljutni. -Ha megadatik – Vörös Veronikával beszélgettem.

Riportsorozatunk következő cikkében Kátai Annával beszélgettem, aki a magyarországi Decathlon első munkavállalójaként immár több, mint 10 éve dolgozik a cégnél. Annak ellenére, hogy az irodában csupán pár asztal választ el minket egymástól és nap, mint nap találkozunk, nem volt egyszerű időpontot egyeztetni. Végül egy könnyű ebéd kíséretében beszélgettem Annával, akinek a sport már gyerekkorától kezdve kiemelkedő szerepet játszik az életében, olyannyira, hogy kétgyermekes anyukaként sem mond le a mozgás örömeiről.

„Úgy néztek rám, mint lőtt medvére. Mi van? Paralimpia? Vakok versenyeznek? Nem hittek nekem, bennem, hogy lehetséges kvótát szerezni.”

A reggeli dugó sűrűjében már tudtam, hogy nem fogok pontosan érkezni az interjúnkra, de a piros lámpáknál gyorsan megírt sms-re kapott „Semmi gond” kissé oldotta a nyugtalanságom. Exner Nikához igyekeztem, aki a Niqual fordítóiroda alapítója, a Bolba mesék című környezetvédelmi könyvsorozat írója, kétgyermekes anyuka és mellesleg nemsokára kétszeres maratonista.

Egy kissé szeles, de napsütéses péntek délelőtt, már-már ebédidő környékén gyorsan kocsiba pattantam, hogy még időben érkezzek az interjúnknak kiválasztott budai kávézóba. Fotós kollégámmal, Juhász Mátéval hamar kiszúrtuk a terem másik végében várakozó Elek-Belus Fruzsinát, a 35 éves, kétgyermekes, hosszútávfutó anyukát, a Kilométerkövek blog szerzőjét, akivel – belefeledkezve az idő múlásába – közel másfél órán keresztül beszélgettünk futásról, anyaságról, családról, motivációról.