Hasznos tippek kezdő lovas szülőknek #3 – 5 tipp, hogyan válassz lovardát, és oktatót

Díjugrató versenyzőként, valamint szakmabeliként ötödik éve dolgozom a kereskedelemben, mely alatt rengeteg szülővel volt alkalmam hosszabban-rövidebben beszélgetni. Ezekből a tapasztalatokból született a következő cikksorozat. Remélem, hogy sokak indulását megkönnyítheti, a kezdeti információéhséget csillapíthatja, valamint segíthet elkerülni néhány gyakori buktatót. Fogadjátok szeretettel!

Kezdő lovasként az egyik legmeghatározóbb, és legfontosabb dolog annak a lovas létesítménynek, és annak az oktatónak a megválasztása, ahol és akivel az első élményeket megszerzi az ember. Sok múlik a választáson, mert amennyiben jól sikerül, stabil alapokat lehet elsajátítani megbízható és jól képzett lovakon, szakképzett oktató segítségével a lehető legnagyobb biztonságban. Amennyiben viszont nem, úgy egy csomó rossz élményt lehet szerezni úgy fizikailag, mint lelkileg, melyek nem segítik elő, hogy az újdonsült kezdő lovas és a lovaglás bimbózó kapcsolata gyümölcsöző legyen.

Megpróbáltam virágnyelven megfogalmazni azt, hogy nem feltétlenül a hozzánk legközelebbi lovarda lesz a nyerő választás. Senkit nem akarok elkeseríteni az elején, csak tájékoztatásul mondom, hogy igazán jó lovardát igazán felkészült oktatóval, megfelelő lóállománnyal nagyon nehéz találni, és sajnos a helyzet csak egyre rosszabb. Nem érdemes itt most ennek okait fejtegetni, ehelyett megpróbálom alább pontokba szedni azokat a fontosabb dolgokat, melyek alapján nagyjából eldönthető, hogy jó helyen jár-e a kedves lovagolni vágyó kezdő. Természetesen a teljesség igénye nélkül.

1. Első a biztonság

Mindegy, hogy nagyobb létszámú lovardában, vagy háznál egy idős bácsinál kezdesz lovagolni, a biztonság mindig az első helyen kell, hogy álljon. Kobak és sarokkal rendelkező lábbeli a minimum, amit el KELL, hogy várjanak a biztonságod érdekében.  A lábbeli alól kivételt képezhetnek az alábbi esetek: a) voltizshevederrel kezdesz, ahol nincs kengyel, b) a kengyel kosaras betéttel van ellátva, így a lábad lábbelitől függetlenül nem tud beleragadni a kengyelbe.

A kobak elmulasztására nincs mentség.

Azokon a helyeken, ahol megengedik, hogy felülj kobak nélkül, vagy hogy sportcipőben, túrabakancsban, hótaposóban kengyelbe tedd a lábad, mindig gyulladjon ki a fejedben a kis piros lámpa, és legyen gyanús, hogy valószínűleg nem azt fogod kapni, amire számítasz.

2. A kezdő (is) teljes figyelemet érdemel

Olyan helyet válasszunk, ahol rendelkezésre áll elegendő, megfelelően szakképzett ÉS valós tudással bíró személyzet. Például ahhoz, hogy a futószáras oktatást az osztálylovaglástól, és az egyéni edzésektől elválasszák. Nagyon nehéz hozzáértő, és hosszútávon is kellően motivált szakembert találni, ezért sok helyen mindent, vagy majdnem mindent egy ember csinál. Ha azt látjuk, hogy egy ember oktatja az osztálylovasokat, miközben ezzel egy időben futószáron tanít egy kezdőt is, netán még közben telefonál, esetleg dohányzik, vagy beszélget valakivel, az szintén annak a jele, hogy érdemes tovább keresgélnünk.

3. “Aki csutakol, az lovagol…”

Sajnos a rengetegféle kipróbálható, űzhető sport megjelenésével, valamint az állandó rohanás, és ki tudja még minek a következtében a lovaglással kapcsolatosan is kezdenek megváltozni az elképzelések. Egyre többen gondolják úgy, hogy a lovaglás abból áll, hogy percre pontosan kezdésre érkezünk, felülünk az időre előkészített lóra, aztán óra végén leszállunk róla, és addigra ott terem a pálya szélén “Jean”, akinek a kezébe nyomjuk a kantárszárat, majd angolosan távozunk. Közben pedig kínosan ügyelünk rá, hogy véletlenül se legyünk “koszosak”. És persze állandóan mínusz fél órás késéssel égetjük két végén a gyertyát. Most is biztos, hogy már régen a kínai nyelvtanfolyamon kellene lennünk, nehogy véletlenül lemaradjunk valamiről.

Egy igazán jó lovardában nem engednek ennek a fajta nyomásnak.

Egy igazán jó lovardában a lovastól elvárják, hogy az óra előtt legalább húsz perccel megérkezzen. Oktatásának részét képezi, hogy megtanítják lovat biztonságosan megközelíteni, megfogni, vezetni, kikötni, ápolni, helyesen nyergelni, kantározni, az összes ehhez szükséges eszköz nevét és helyes használatát, valamint a legalapvetőbb lóval, lovaglással, balesetvédelemmel, lovardai viselkedéssel kapcsolatos ismereteket. Egy igazán jó lovardában az óra sem “egészkor” ér véget. Hanem a ló korrekt lesétáltatásával, és ha nincs következő lovas, akkor a leszerelésével, visszaápolásával. Végül a ló által a pályán elpottyantott ajándékcsomagok összeszedésével. Igen. Ez mind része a lovazásnak. Tudom, hogy kegyetlenül hangzik, de ha valakinek erre nincs ideje, vagy számára ez teher, annak érdemes inkább egy másik sportot választani.

Kezdő lovasból versenyzővé válni optimális esetben évek alázatos munkájával jár

4. A nekünk való kezdő ló

Egy igényes lovas helyen különösen ügyelnek rá, hogy méretben, testtömegben és vérmérsékletben is passzoljon egymáshoz a ló és a lovas. A kisgyerekeket, amikor már erre alkalmasak, tehát 5-6 éves kortól kezdődően igenis pónira kell ültetni, mert a nagylovon való idő előtti rendszeres lovaglás későbbi mozgásszervi panaszokat, fájdalmat, különböző deformitásokat  eredményezhet. Később, 10-12 éves korban bőven ráérnek megismerkedni a nagyobb méretű lovakkal.

Amellett, hogy a lovaknak sem mindegy, hogy hány kilót kell cipelniük, főleg ha az illető most tanulja, hogy hogyan is kell simulékonyan követni a mozgásukat. Ahogyan az sem mindegy, hogy ezt milyen kondícióban, és persze napi hány órában teszik. Konkrétabban: ha azt látod, hogy a lovaknak zongorázni lehet a bordáin, tehát látványosan alultápláltak, és laikus szemmel sem jó rájuk nézni, vagy ha bambán bámulnak maguk elé és láthatóan élni sincs kedvük a túlterheltségtől, akkor azzal teszed a legjobbat, ha tovább mész, és az óradíjjal nem támogatod azt, hogy az ilyen létesítmények hosszútávon fennmaradjanak.

5. A megfelelő alapok elsajátításához idő kell

Az emberek egyre türelmetlenebbek. Egyre nagyobb igény van a rövid idő alatt elérhető látványos “eredményekre”. Csakhogy ezek a legtöbb esetben eredménynek látszó hamis illúziók. Valódi eredményt csak kitartó, alázatos munkával lehet elérni. Tehát ha valaki azzal hirdeti a lovardáját, hogy két hét alatt megtanít lovagolni, légyszilégyszi ne hidd el… Ha egy kezdő lovas nagyon ügyes, akkor is kell legalább fél év, hogy a nulláról megtanuljon önllóan magabiztosan közlekedni lovardán belül a három alapjármódban. Ez pedig még mindig csak az alapok alapjának az alapja, valószínűleg egy-két lóval.

Ha arról beszélünk, hogy egy lovasiskolának van mondjuk 6-8 nagylova, és ezeket mindet kulturáltan el kell tudnia lovagolni (nem utazni a hátán a többiek után, hanem teljesen egyedül, bárkitől függetlenül, bármilyen lovardai alakzatot önállóan végrehajtani) ahhoz, hogy valamiféle tapasztalatról beszélhessünk – ez bőven 2-3 év, ha valaki rendszeresen jár és a téli szezont is végiglovagolja.

Sokan váltanak lovardát azért, mert rövidebb idő alatt látványosabb eredményekkel, vagy versenyzési lehetőséggel közelítik meg a kezdőket. Ezt azonban nagyon tudni kell a helyén kezelni. Egyrészt mérlegelni kell, hogy valóban jó kezekben van-e a kezdő. Ezt a laikus szülőknek sokszor a legnehezebb megállapítani. Simán be lehet ragadni évekre vonatozni egy helyre. És lehet a szülő számára látványos “eredményeket” is produkálni a szükséges idő töredéke alatt, csak azt meg nem szabad összetéveszteni a valódi lovastudással. Igen, tudom, hogy nem egyszerű. Regényt érdemelne. Én is átmentem rajta kezdőként, és még egyszer nem szívesen csinálnám végig. Mire rájövünk, hogy mit lehetett volna másképp, jobban csinálni, általában évek telnek el.

Azért írtam le ezeket a pontokat, hogy Ti kevesebb idő alatt találjátok meg azt a helyet és azt az oktatót, akit kerestek.  Azt a személyt, aki méltóképpen tudja az utatokat egyengetni. Kívánok ehhez Nektek sok sikert, türelmet és kitartást.

Ha tetszett a cikk, olvassátok el az előző kettőt is! Az első részben adtunk néhány támpontot a lovaglás ideális elkezdéséhez, majd a másodikban összeállítottunk egy pénztárcabarát kezdőszettet.

 

Vinnay Patrícia

Vinnay Patrícia

Az életemnek célt és igazi értelmet adó, abszolút „flow” érzést a nyeregben és a lovak mellett találtam meg. Frissen érettségizett,... Még több

Észrevételed, kérdésed van?

Csapatunkat hobbi és intenzív szinten sportolók is alkotják. Így mi is átéltük, milyen kezdőnek lenni egy teljesen új mozgásforma kipróbálásakor, vagy új célokat kitűzve rendszeres sportolókká válni. Nyugodt szívvel írj nekünk, hiszen egy cipőben járunk​!​