Sokorói Kalandok 16 kilométeren

Amikor Csodaországban szeretném magam érezni, akkor az erdőt választom, ha mindezt tetézni szeretném, akkor ezt a családommal, a barátaimmal és kutyákkal, méghozzá sok-sok kutyával teszem. Erről olvashattok ebben a cikkben, remélem, hogy kedvet kaptok és találkozhatunk jövőre ezen a kalandon!

A túrázás igenis feltölt

Volt egy hatalmas vágyam megint, a listámról tudjátok. Igaz, mindez futva volt betervezve még a januári bakancslistát írva, de ugye ember tervez. Nem baj, így kellett lennie, mindig új kapuk nyílnak és jobb, ha az ember rugalmas ugye.

Eljött hát a várva várt nap: június 9- én Pünkösd napjára teszik ezt a túrát (Sokorói Kalandok). Mi már mondhatni visszajárunk, mert maga a terep, maga az egész olyan hangulatot ad, hogy az abból kapott feltöltést igazából hetekig emésztem. Most még nagyobb lendülettel készültem, hisz velünk jött négy kutyus és három ifjú lány is, így lettünk egy hatalmas tizenegy fős csoda csapat. Nagyon meleg napnak ígérkezett, így a legfontosabb az volt, hogy víz legyen, abból is nagyon-nagyon sok. És a környezettudatosság miatt mi bögrékkel is készültünk, természetesen  feliratossal! De most végre nálunk is lett összehajtható pohár, amiből a frissítőpontokon tudunk inni. Az biztos, hogy legközelebb elhozom, mert kitűnő darab, nem mellesleg nagyon kis helyen is elfér.

Melegben csak figyelmesen

Mindenkire sapkát vagy valami fejkötőt akartam tenni, nem sok sikerrel természetesen, viszont az erdőben ez engem is csak zavart mintsem segített volna. De cseréltem egy Kalenji napellenzőre, így már rendben is voltam. Kisnadrág, trikó és kettő cipő nekem, biztos furán fog hangzani, de felfele útra én most egy puha gyaloglócipőt választottam, hisz ennyit már nagyon rég sétáltam egyben a balesetem óta, lefele pedig a jól bevált Kalenji futócipőmet. Nem bántam meg, hogy megálltam és csere ide, csere oda, így nagyon komfortos lett a túrám.

Mivel a nem túl ügyes virgácsokra azért vigyázni akartam, ezért eltettem a térdvédőmet is és néha, mikor éreztem azt a fura kis fájdalmat, akkor gyorsan csak feltettem. Nem volt semmi gond aztán, vígan, dalolva baktattam a 16 km-en.

Kutyaszerelem van, nincs mit tenni

Nagyon meleg lett, és mi négy kutyát vittünk. Bocsánat nem mi vittük őket, ők minket, pedig komoly szint volt ez nekünk is (399 m). Első és legfontosabb dolog volt az ő hűtésük is, így a nagy kaland előtt a kék csapnál jó alapos fürdéssel jutalmaztuk a megtett 2 kilométerünket. Rengeteg kutyással találkoztunk, egy kis szájkaratét leszámítva mindenki mellett nyugodtan tudtunk közlekedni. Volt egy hős kutyus, aki aztán a túra felénél meggondolta magát,mert gyorsan csinált egy hátraarcot és már kocogott is vissza Nyúlra. Gazdi pedig utána :). Akkor találkoztunk előkelő agarakkal is, olyan szerelembe estem már megint, hogy egész úton azzal a gondolattal játszottam, vajon beférne e a családba egy hatodik jószág is?

A nagy melegben figyelni kell a kutyák hűtésére is

Bella frissít

Már majdnem a vége

Nagyon szuper volt a frissítés mindegyik helyen és a hangulat is. A 10-12. kilométer körül volt az utolsó frissítés, ott nagyon leültünk, meguzsonnáztunk, pihentünk, feltöltődtünk. Csak néztük a kék eget a csodás fákat és bokrokat. A csajok nagyon ügyesek voltak, meglepődtem, hogy olyan gyorsan sikerült egy hang nélkül végigmenni, sőt mi több, ők a végén már szinte befutottak. Mondjuk kitűnő volt a  szalagozás  is, így ha eltűntek a szemünk elől is tudtuk, nagy baj nem lehet. Mindenkinek szívből ajánlom ezt a túrát, tényleg rettenet jó fej emberek rendezik és mindenüket beleteszik ebbe a napba. Nekivághattok 15, 35, és 50 kilométeren is akár. Futva vagy túrázva, itt aztán mindenki megfér egymással. Ennyi mosoly teljesen megmelegíti a szívet és a vége, hát az valami hatalmas felüdülés!

Beértünk és igen, finom limonádé és virsli várt minket, pedig nem érkeztünk a korai járattal, hisz 1084 sporttárs vágott neki a Sokoró ösvényeinek. A forróság ellenére mindannyian jól voltunk, kutyáink is kifáradva vetették be magukat az autóba, mondanom sem kell, nyugodt éjszakánk volt.

Nagyon hálás vagyok nektek, hogy elkísértetek a visszatérős első túrámra, csodálatosan éreztem magam veletek. Sok sok hasonlót kívánok nekünk és mindenkinek!

Sokorói kutyás kirándulás

Nagyon boldog mosolygós csapatunk!

Sersinger Csilla

Sersinger Csilla

„Csilla vagyok. Kutyamán. Három gyerekkel is arconpörgök. Akarsz te is arconpörögni?” Kicsi jellemzésem egy szívbéli embertől. Igen, ez vagyok én,... Még több

Észrevételed, kérdésed van?

Csapatunkat hobbi és intenzív szinten sportolók is alkotják. Így mi is átéltük, milyen kezdőnek lenni egy teljesen új mozgásforma kipróbálásakor, vagy új célokat kitűzve rendszeres sportolókká válni. Nyugodt szívvel írj nekünk, hiszen egy cipőben járunk​!​