A tolnai aggastyán

Ilyenkor, júniusban már hatalmas a takarás, az őzek rejtőzködőbb életet folytatnak, nehéz őket egyáltalán meglátni is. Persze, nem lehetetlen, de több időt, utánajárást kíván ilyenkor az őzvadászat.

Tovább olvasok

Szobavadászat

Mit csinál ilyenkor az ember? Szobavadászik: vágyakozásában trófeáit nézegeti, elmélkedik, igyekszik felidézni korábbi kalandjait, segítségül hívva az emlékeket, hátha enyhítik picit a bezártság okozta kínt.

Tovább olvasok

Egy igazi vadász nap – Vadkacsa vadászat a Hór patakon

Egy tojó emelkedett ki nekem jó szögben a mély mederből és az öreg Merkel nem hibázott. Időm azonban nem volt ízlelgetni a sikert, mert lövéseinkre a következő két-háromszáz méteren több száz kacsa kelt és sötét felhőt alkotva szálltak el, miközben izzottak söréteseink csövei. Többször rámenve a patakra még két hasonló jelenetben volt részünk és három puskával összesen tizenegy kacsát sikerült elejtenünk.

Tovább olvasok

Fácánok a verőfényben

November 26-án vadász keresztapám meghívására érkeztem meg Pilisre, egy rég várt fácánozásra. Sanyi bácsi jóvoltából évente egyszer biztosan lehetőségem van ennek a nagy hagyományokkal rendelkező vadászati módnak hódolni, és ezen a dimbes-dombos tájon is már másodszor jártam.

Tovább olvasok

Akkor kell vadászni, amikor “jól esik”

Szoktuk mondani, hogy vadászatra kétféle időjárás létezik. Alkalmas és kiválóan alkalmas. November 12-én szombaton az alkalmasat súrolta, de alulról… Három hete is megvan már, hogy utoljára vadászni voltam, így Józsi barátommal megegyeztünk már hét közepén, hogy ha armageddon is lesz, mi márpedig kimegyünk vadászni szombaton.

Tovább olvasok

A fákat ölelő

Szeptember közepére Dávid kollégámtól kaptam egy vadász meghívást a festői Varbóra, a Bükk észak-keleti lábához. Két okból is komoly megtiszteltetésként éltem ezt meg. Egyrészt, mert a meghívás szarvas bikára szólt és a magyar erdők koronás királyára igazi kiváltság vadászni, melyben még nem volt részem. Másrészt pedig, mert kollégám nagyszüleinél volt a bázisunk, így alkalmam nyílt megismerni Józsi bácsit, akivel Dávid kisgyermek korától együtt vadászik, és akitől magába szívta azt a mérhetetlen természet szeretetet és vad iránti tiszteletet, amit én oly nagyra becsülök benne.

Tovább olvasok

Kutyások vs. vadászok

A fajunk évezredek óta vadászik és mint tudjuk a legrégebbi háziasított állata nem egyéb, mint a kutya. Mégis a kutyások és vadászok ellentéte mostanra nagyon kiéleződött. Mondhatjuk, hogy ez is a “modern” kutyázás hozadéka, hisz míg eredeti feladatukban foglalkoztatták a kutyákat nem mászkáltak unalmukban vagy gazdájuk oldalán vadászterületen (volt egyéb bajuk is) és lesz benne igazság. Ha viszont megoldást keresünk, akkor muszáj nyitottnak lennünk és túllépni a “vadászat = gyilkosság” nonszenszen és legalább megpróbálni megérteni a másik oldalt. Saját érdekünkben is!

Tovább olvasok

Borítás

Augusztus 7-én – már sokadjára – a Pagony Vadásztársaságnál, Józsi barátom meghívására vadászhattam. Ezúttal az ilyenkor, az érő kukoricában jelentkező vadkár elhárítás céljából indultunk ki a területre. Egy jókora kukorica tábla sertevadtól való őrzése volt a feladat, ami tekintve, hogy jó 7-8 méteren kitárcsázták a tábla szélét, nem tűnt reménytelennek. Ráadásul egy olyan lesre esett vendéglátóm választása, aminek a környékén egyértelmű jelei voltak a vaddisznók étvágyának.

Tovább olvasok

Első „gyilkos” bakom

Legjobb barátom szavai gyakran eszembe jutnak, ha közeledik az április közepe: „egy alföldi vadásznak egész életét meghatározó élmény az első őzbak elejtése”. E kijelentésben már akkor is nagyon komoly mélységet éreztem, az évek múlásával pedig egyre inkább azt gondolom, ez szinte minden vadászra igaz.

Tovább olvasok