Márton Mátyás

Sziklamászás

Gyerekkoromtól endorfinfüggő vagyok – csak akkor még nem tudtam, hogy ezt így hívják. Kisiskolás koromban futóversenyeken gyűjtöttem a kilométereket, majd a gimi alatt gyorsítottam a tempón, és országúti kerékpárversenyző lettem. Karrierem csúcsán, egy győzelem után egy baleset miatt kényszerpihenőre ítélt a jósorsom. Valamikor itt indult a vertikális turizmus – kezdetben tériszonyosként, majd hamarosan alpesi túravezetőként. Szívszerelmem azóta is a sziklák, és a gleccserek világa.

Egy apró okból, 2017. áprilisa óta a szelídebb tájak térképével barátkozom. Az apró okot Mirának hívják, így bár múltam kapcsán multisportos merítésben írok, jelenem a családdal-babával és kutyákkal való túrázásról szól.

Személyesen a Decathlon Dunakeszi áruházában találkozhattok velem.

Első napom mint bringafutár

Délután háromra összeszedem tépázott önbizalmam romjait. Az utóbbi időben túl sok kosarat kaptam állásinterjúkon, így remegve húzom elő a telefonomat. Tárcsázom a megdott számot, majd elhadarok valami félig-meddig végiggondolt monológot: “Jó-napot-kívánok-Márton-Mátyás-vagyok-az-állásra-jelentkezem.” A vonal másik végéről egy zavarbaejtően fiatal hang Andrisnak mondja magát: “Akkor várlak fél hatra egy próbanapra.”

Tovább olvasok

I. Mászómaraton

A sportoljma.hu Rock and rope sportközössége félnapos maratoni mászást szervezett. Jórészt „belsőleg”, azaz decathlonos munkatársakkal mozogtunk – de a beta esemény sikerét már előre biztosra vettük, így a mindenki számára még nyitottabb folytatásra leselkedj a fent említett honlapon.

Tovább olvasok

“A kerekesszékesek nem bénák, csak másképp képesek!”

Társadalmi kísérlet - ez szerepelt a belső céges levél tárgyában, mely arra invitálta a budaörsi Decathlon dolgozóit, hogy egy munkanapjukat kerekesszékben végezzék április elején. Egyből jelentkeztem a felhívásra! Mélyen egyetértettem a céllal: a saját bőrünkön tapasztaljuk meg, hogy a törvényi kötelezettségeken felül mennyire tud az áruház kényelmes körülményeket biztosítani kerekesszékes vásárlóinak és jövendőbeli kerekesszékes munkatársainak.

Tovább olvasok

Utolsó utáni alpesi túrám

Ahogy az előző képgalériában jeleztem, tavaly nem sikerült megölni magunkat. Idén már kicsit óvatosabban indultunk neki (értsd: volt technikai felszerelésünk). Egy alpesi túra alkalmával ez határozottan nem válik az ember kárára.

Tovább olvasok

Utolsó alpesi túrám – Képes beszámoló

Mielőtt csatlakoztam a "kék hajóhoz", Dani barátomat elcipeltem első téli alpesi csúcsmászására. Nekem ez volt az utolsó alpesi túrám még nem teljes jogú apaként. Mira lányom két hónappal később született. Apának lenni egyébként legalább akkora buli, mint mászni - de néha tényleg úgy éreztem, ez volt életem utolsó látogatása az "Alpesekbe". Fogyasszátok jóízűen az első/utolsó túránk képeit 2017-ből.

Tovább olvasok

Mészkőember, avagy első kerékpáros győzelmem krónikája

Kislány koromban sokat álmodoztam, milyen is lesz majd az első. Rózsaszínű, habos-babos képek kergetőztek a fejemben. Aztán persze az első sosem olyan. Nekem minden sokkal prózaibb, földhözragadtabb volt. Valójában ott és akkor föl sem fogtam, hogy megtörtént, így mire igazán kiélveztem volna a dolgot, már véget is ért. Az első bringás győzelmem margójára... :)

Tovább olvasok