Koltai Piroska összes bejegyzése

Koltai Piroska

Futás

A futás világába nem olyan rég csöppentem bele, de mint „laikus futó” egyre jobban magával ragad ez az örömteli sport… és hogy miért is kezdtem el futni?

A futás számomra mindig is az ősellenséget jelentette, a gimnáziumi testnevelés órák alkalmával kötelezően kirótt köröktől már előre rettegtem és már az első pár méter után fuldokolva kapkodtam levegő után.

Futáás? „Hát én biztos nem vagyok olyan bolond, hogy még nyáron is, a legnagyobb hőségben, a legkeményebb aszfalton fussak, csak azért, hogy megszabaduljak pár kalóriától, rákvörös arcomról patakokban folyjon az izzadság és másnapra pedig olyan izomlázam legyen, hogy meg se bírjak mozdulni!” Legalábbis akkor ezt gondoltam…

Csak pár év telt azóta, de már én is ezen bolondok táborát erősítem és a régi, futásról alkotott, klisékkel teli képem egészen megváltozott. Pálfordulásom egy egészen egyszerű, sokak által hangoztatott, ám gyakran meg nem valósított mondatnak köszönhető: „Jó lenne valamit rendszeresen sportolni…” A gondolatot tett követett, eldöntöttem, hogy megküzdök a legnagyobb félelmemmel és ősellenségemmel: a futással.

Az elején nem tűztem ki magam elé konkrét célt, nem szerettem volna semmilyen versenyre felkészülni, egyszerűen csak önmagamért futottam, azért, hogy bebizonyítsam, valóban képes vagyok kitolni a saját határaimat.
És igen, már én is futok nyáron, a hőségben, az arcomról csorog az izzadság, másnap pedig néha van egy kis izomlázam. De mindezt feledtetni tudja az a felszabadító érzés, ami minden egyes alkalommal a hatalmába kerít: igen, képes vagyok rá és ez boldoggá tesz!

Élsportoló nem vagyok, csak egy hihetetlenül lelkes futó, aki szívesen megosztja veletek tanácsait, rettentően személyes tapasztalatait és élményeit erről a fantasztikus sportról.

Velem személyesen a budaörsi áruházban találkozhattok.

Egy első félmaraton margójára

Az első örökre első, egyszeri és utánozhatatlan marad az élet minden területén. Április első, már-már nyárba hajló vasárnapja mindenképpen mérföldkövet jelent az én átlagos kis életemben és nem olyan rég elinduló futó karrierem történetében: lefutottam az első félmaratonomat!

Tovább olvasok

A félmaraton küszöbén

Már csak pár nap és a festői Dunakanyar egy rövidke szakaszát hamarosan futók ezrei fogják ellepni, köztük Just have fun futóközösségünk tagjai is. Sokat gondolkodtam, miről lenne érdemes írnom így pár nappal a rajt előtt, az internet hatalmas hálója már így is tele van hasznosabbnál hasznosabb tanácsokkal a 21,097 km-es táv sikeres teljesítésére vonatkozóan. Végül arra jutottam, hogy megint az érzelmeimre hagyatkozom és a felkészülési időt bemutatva bepillantást engedek egy félmaraton küszöbén álló futó lelkivilágába.

Tovább olvasok

Soha nem futottál még? Kezdd el és tanulj a hibáimból!

A Róka-hegy tetején csendesen figyeltem az előttem elterülő zajos városrészt. Húzós emelkedőt küzdöttem le éppen, egy pillanatra lehunytam a szemem és próbáltam újra nyugodtan, egyenletes ritmusban lélegezni. Az arcomat érintő tavaszi fuvallat mintha a tavalyi tavasz emlékeit hozta volna magával, egymás után villantak be a felejthetetlen momentumok, egészen a kezdetektől. Gyorsan végigpörgettem magamban, mi is történt az elmúlt egy év alatt…

Tovább olvasok

Nekem a sportban a legfontosabb, hogy kétgyermekes anyukaként is fitt maradjak

Riportsorozatunk következő cikkében Kátai Annával beszélgettem, aki a magyarországi Decathlon első munkavállalójaként immár több, mint 10 éve dolgozik a cégnél. Annak ellenére, hogy az irodában csupán pár asztal választ el minket egymástól és nap, mint nap találkozunk, nem volt egyszerű időpontot egyeztetni. Végül egy könnyű ebéd kíséretében beszélgettem Annával, akinek a sport már gyerekkorától kezdve kiemelkedő szerepet játszik az életében, olyannyira, hogy kétgyermekes anyukaként sem mond le a mozgás örömeiről.

Tovább olvasok

Egy hét a Kalenjinél

Szeretek nagy szavakat használni, de talán túlzás lenne azt állítani, hogy ez a hét megváltoztatta az életem. Viszont megváltozott a futáshoz való hozzáállásom, ami végül is közvetetten az életemre is kihat, nem igaz? 🙂 Na, de mi minden történt ez alatt az egy hét alatt, ami ilyen lélekemelő gondolatokat ébresztett bennem? Kicsit személyes élménybeszámoló következik.

Tovább olvasok

Félmaratonra készülök: már csak 2 hónap!

Ha még emlékeztek, decemberben, az első 10,5 km-es verseny sikeres teljesítését övező örömmámorban világgá kürtöltem, hogy a következő gigászi cél a félmaratoni táv lefutása áprilisban. A felkészülésben a téli hónapok sem jelentenek akadályt, január második hetében óriási lelkesedéssel vetettük bele magunkat a futásba Just have fun futóközösségünk tagjaival. Mi történt eddig, hol tartunk most és mit tervezünk áprilisig?

Tovább olvasok

“Ez az egész úgy jött, hogy a második baba után rajtam maradt 20 kg.”

A reggeli dugó sűrűjében már tudtam, hogy nem fogok pontosan érkezni az interjúnkra, de a piros lámpáknál gyorsan megírt sms-re kapott „Semmi gond” kissé oldotta a nyugtalanságom. Exner Nikához igyekeztem, aki a Niqual fordítóiroda alapítója, a Bolba mesék című környezetvédelmi könyvsorozat írója, kétgyermekes anyuka és mellesleg nemsokára kétszeres maratonista.

Tovább olvasok

Együtt futunk, együtt jótékonykodunk!

Karácsony közeledtével minden évben elindul egy óriási jótékonykodási hullám, hirtelen a szemünk elé tárulnak a nehéz sorsok, a rászorulók történetei. Alapítványok, civil szervezetek, intézmények dolgoznak azon, hogy sokak számára szebbé varázsolják az ünnepeket. A mi döntésünk, hogy ebben részt szeretnénk-e venni és ha igen, hogyan? Én a jótékonysági futásban találtam meg a választ, ugyanis a sport iránti szenvedélyemmel, ilyen formán akár másokon is segíthetek. December első hétvégéjén a „napfény városában” futottunk a szegedi gyermeksebészetért.

Tovább olvasok

Én utáltam futni…

Egy kissé szeles, de napsütéses péntek délelőtt, már-már ebédidő környékén gyorsan kocsiba pattantam, hogy még időben érkezzek az interjúnknak kiválasztott budai kávézóba. Fotós kollégámmal, Juhász Mátéval hamar kiszúrtuk a terem másik végében várakozó Elek-Belus Fruzsinát, a 35 éves, kétgyermekes, hosszútávfutó anyukát, a Kilométerkövek blog szerzőjét, akivel – belefeledkezve az idő múlásába – közel másfél órán keresztül beszélgettünk futásról, anyaságról, családról, motivációról.

Tovább olvasok

A téli futás örömei

Amióta beköszöntött a hideg – bár ez jelen helyzetben kissé túlzás – izgatottan vártam az alkalmat, hogy végre én is átéljem a téli futás örömeit. Miközben épp a jó meleg futónadrágomra vártam a kasszánál, az eladó hitetlenkedve kérdezte tőlem: „Te télen is kint futsz?” Akkor még én is kissé félve válaszoltam: „Hát igen, minden esetre igyekszem…”

Tovább olvasok

Hogyan rázódj vissza közel egy hónap kihagyás után?

1 hónap! Még belegondolni is szörnyű, nemhogy átélni, a részese lenni 1 hónap „nemfutásnak”. Nevezhetjük ezt kényszerpihenőnek, betegségnek, fáradtságnak, ráaggathatnék még rengeteg kifogást, de a szavak sajnos még nem feledtetik velem a belül mardosó lelkifurdalást, sőt ettől még a letapadt izmaim sem támadnak fel a tetszhalott állapotukból. Bizony előfordul, hogy néha elfogy a lelkesedésünk, összesűrűsödik az életünk vagy épp a szervezetünk kíván egy kis pihenést, viszont kellő időben fel kell ismernünk a szünet végét és nem szabad engednünk a lustaság hívogató szavának!

Tovább olvasok