Márton Mátyás összes bejegyzése

Márton Mátyás

Sziklamászás

Gyerekkoromtól endorfinfüggő vagyok – csak akkor még nem tudtam, hogy ezt így hívják. Kisiskolás koromban futóversenyeken gyűjtöttem a kilométereket, majd a gimi alatt gyorsítottam a tempón, és országúti kerékpárversenyző lettem. Karrierem csúcsán, egy győzelem után egy baleset miatt kényszerpihenőre ítélt a jósorsom. Valamikor itt indult a vertikális turizmus – kezdetben tériszonyosként, majd hamarosan alpesi túravezetőként. Szívszerelmem azóta is a sziklák, és a gleccserek világa. Egy apró okból, 2017. áprilisa óta a szelídebb tájak térképével barátkozom. Az apró okot Mirának hívják, így bár múltam kapcsán multisportos merítésben írok, jelenem a családdal-babával és kutyákkal való túrázásról szól.

“A kerekesszékesek nem bénák, csak másképp képesek!”

Társadalmi kísérlet – ez szerepelt a belső céges levél tárgyában, mely arra invitálta a budaörsi Decathlon dolgozóit, hogy egy munkanapjukat kerekesszékben végezzék április elején. Egyből jelentkeztem a felhívásra! Mélyen egyetértettem a céllal: a saját bőrünkön tapasztaljuk meg, hogy a törvényi kötelezettségeken felül mennyire tud az áruház kényelmes körülményeket biztosítani kerekesszékes vásárlóinak és jövendőbeli kerekesszékes munkatársainak.

Tovább olvasok

Utolsó utáni alpesi túrám

Ahogy az előző képgalériában jeleztem, tavaly nem sikerült megölni magunkat. Idén már kicsit óvatosabban indultunk neki (értsd: volt technikai felszerelésünk). Egy alpesi túra alkalmával ez határozottan nem válik az ember kárára.

Tovább olvasok

Utolsó alpesi túrám – Képes beszámoló

Mielőtt csatlakoztam a “kék hajóhoz”, Dani barátomat elcipeltem első téli alpesi csúcsmászására. Nekem ez volt az utolsó alpesi túrám még nem teljes jogú apaként. Mira lányom két hónappal később született. Apának lenni egyébként legalább akkora buli, mint mászni – de néha tényleg úgy éreztem, ez volt életem utolsó látogatása az “Alpesekbe”. Fogyasszátok jóízűen az első/utolsó túránk képeit 2017-ből.

Tovább olvasok

Mészkőember, avagy első kerékpáros győzelmem krónikája

Kislány koromban sokat álmodoztam, milyen is lesz majd az első. Rózsaszínű, habos-babos képek kergetőztek a fejemben. Aztán persze az első sosem olyan. Nekem minden sokkal prózaibb, földhözragadtabb volt. Valójában ott és akkor föl sem fogtam, hogy megtörtént, így mire igazán kiélveztem volna a dolgot, már véget is ért. Az első bringás győzelmem margójára… 🙂

Tovább olvasok

Első terepezős élményem – A kerékpár télen is jó móka

Röpködő mínuszok közepette sokan nehezebben veszik rá magukat a szabadtéri sportokra. A blogon néhány kolléga már engem is buzdított a téli aktivitásra. Első, hóban bringázós élményemmel reflektálnék erre. Nekem hatalmas élményt adott: terepezés – ráadásul rögtön nehezített körülmények között. Erről mesélek most.

Tovább olvasok

A harmadik dimenzió – ismerkedés a sziklamászással

A blogot vezető kolléganőnk arra biztatott bennünket, blogírókat, hogy bátran osszunk meg veletek személyesebb hangvételű írásokat is. Ezen fölbuzdulva előkerestem jónéhány írásomat abból az időből, amikor mászni kezdtem.  Azóta mögöttem van pár kötélhossz, de soha nem szeretném elfelejteni azt a tériszonyos srácot, aki szinte napra pontosan 7 évvel ezelőtt voltam. Olvassátok hát az ő sorait, 2010-ből!

Tovább olvasok

Fuss még egy kört!

A dolog úgy kezdődött, hogy  Alexa, a volt kolléganőm véletlenül kiejtette a száján ennek a mozgástípusnak a nevét. Természetesen lecsaptam a dologra, mert már nyár óta tolom-görgetem magam előtt ezt a problémát. Ha külön-külön nem ment, gondoltuk, megpróbáljuk együtt is.

Tovább olvasok

Nem rendeltetésszerű használat

Ezt a tartós-nem-tesztet egy koca-nem-futó írta, szintén nem-futóknak. Senkit nem szeretnék arra buzdítani, hogy ne az adott mozgásformának megfelelően használja a kiválasztott lábbelit. Mindössze bő fél év tapasztalatáról szeretnék beszámolni.

Tovább olvasok