Juhász Máté összes bejegyzése

Juhász Máté

Futás

2009 óta futok versenyszerűen. Az első versenyem egy 14km-es távú volt Tatán és azóta a futás az életem része.

2013-ban kóstoltam bele a terepfutás szépségébe és minden nyűgébe is. A teljesítménytúrázás régebben is életem része volt és az alakult át oly módon, hogy egyre többet futottam bele az adott távokba, míg nem lett olyan alkalom, amikor terepen indultam el edzeni.

Vértesszőlősön lakom, gyakorlatilag a Gerecse hegy lábánál. A házból kilépve 1km-re máris az erdő sűrűjében találom magam. Ott nőttem fel, azokon az ösvényeken. Sokat jártam az erdőt édesapámmal kiskoromban. A természet szeretete megmaradt azóta is. Kevesebb jobb dolog kell annál az életben, mint hogy természetben űzhetjük a sportot, amit imádunk.

A hosszabb távokon érzem jobban magam. Egy 50km-es vagy afeletti kihíváson lehet megtudni milyen fából faragták az embert. Maga a táv olyan, mint az élet. Holtpontok újra és újra, aztán találsz valamit, ami mindig erőt ad. Mérges vagy, amiért ott vagy, aztán átélsz valami olyat, ami miatt azt mondod, nem is lennél máshol.

Belefutni egy felhőbe; átáztatni a cipőd egy észre nem vett pocsolya miatt; eléhezni az erdő közepén, mert nem hoztál semmit magaddal; összetalálkozni egy előtted átvonuló szarvascsordával; látni a napfelkeltét a hegyek felett; a sötét csendben egyedül futni egy fejlámpával. Ezek mind élmények és nem teszek különbséget jó és rossz között, mert ez mind… a terepfutás!

Személyesen a budaörsi áruházban találkozhattok velem.

Kinizsi százas – A 100 km bűvöletében

A Kinizsi százas neve egyértelmű a magyar teljesítménytúra történelmében, olyan mint Petőfi Sándor a Magyar Irodalomban. Ha megkérdezünk valakit, hogy mondjon egy irodalmi személyt, nagy valószínűséggel az Ő nevét fogja említeni nekünk.

Tovább olvasok

POLAR Kaptárkövek Trail 30 – Egy verseny, ahová mindig vissza fog húzni a szív

A nap tűzforrón süt. Alig található némi menedék a fák között. A szél néhol üdítően fújdogál. A szintemelkedés alig észrevehetően fogy az egyenletesen kimagasló hegyek és emelkedők miatt. A mezőny egy közösség. Nem számít, mit tettél le eddig az asztalra, mindenki egyenlő. Közvetlen, barátkozó és segítőkész. Következzen a Kaptárkövek Trail futóverseny, az élmények és a Bikavér hazájában.

Tovább olvasok

Vérteskozma 30 – Egy hely, ahol megállt az idő

A terepfutás és a természetjárás térhódítása egyre nagyobb. Egyik szemem örül, a másik bánatos. Örül, mert sokan kezdik felfedezni, hogy van élet az aszfalton kívül is. Egyre többen vetik bele magukat a zöld rengetegbe, és sportolnak ott. Bánatos, mert évről évre egyre zsúfoltabbak ezek a rendezvények. Valahogy kezd elveszni számomra az egyedüli egyedisége a dolognak. Zsúfolt ösvények, természetet és másokat nem tisztelő erdőlátogatók, aránytalan nevezési költségek. Sok dolgot nem tudunk befolyásolni, azonban az utóbbira remek alternatíva lehet, ha nem kimondottan terepfutóversenyre megyünk, hanem egy teljesítménytúrára és azt futjuk le.

Tovább olvasok

Sikertelenségek – Hogyan védd ki és hogyan dolgozd fel?

Az ember vérében van a versengés. Velünk született ösztön. Régen az életünk múlhatott azon, ha valakinél jobbak voltunk. Mára ez annyiban változott, hogy nem életre menő versengések vannak. Sportírások tömkelege sulykolja belénk, hogy legyen valami célod, amiért megéri felkészülni és kilépni a komfortzónából. Kitűzöd, elhatározod, majd mindent megteszel, hogy sikerüljön, azonban a versenyen csak egy pillanaton múlt, hogy kicsúsztál a tervezett időből. Mi a megoldás? A válasz egyszerű:

Tovább olvasok

Terep vs aszfalt – Miért szakadj ki néha a betondzsungelből?

A futás egy idő után monoton. Ugyanazok az útvonalak, körök ismétlődnek. Valami eltűnt belőle. Már nem hoz lázba annyira a dolog, mint az elején. Ha nem tudod folyamatos célokkal motiválni magad, vagy nem tudsz változatosan edzeni, unalmassá válik az egész. Pedig nem erről kell szólnia a futásnak. A legfontosabb, hogy élvezd a mozgást. Mivel lehet visszahozni a kezdeti „alig várom, hogy elinduljak” érzést? Talán segíthetek kicsit rávilágítani.

Tovább olvasok

Amikor megfagy a kulacsodban a víz és az energia gélt is harapni kell – Iszkiri 25 téli pályabefutás

Gyönyörű az erdő mostanság. A dér, mint valami idő-lelassító anyag bevonja a növényeket, megfagyasztja a környezetet. A köd enyhe utópisztikus látványt kölcsönöz, már-már Stephen King szerű az egész. A talaj kemény és fagyott mint ha nem is föld lenne, hanem egy keményebb és ridegebb anyagforma. Megállt az idő, teljes a csend. Csak a lélegzet hallatszik és a lépteid.

Tovább olvasok

Két pont között csak a Piros! – Piros 85 ultrafutás terepen – Élménybeszámoló

Ultra távnak nevezünk minden olyan távot, ami a hivatalos 42,192 km-es maratoni táv felett van. Efölött már csak a hossz, vagy az idő alapján különböztetik meg a kategóriákat. A 85 km-re mind fizikailag, mind fejben nagyon edzettnek kell lenni. A felkészülés nagyon jól sikerült, elég erős évet zártam versenyek terén. Minden edzés és verseny annak a tudatában telt el, hogy ez is az év végi nagy versenyen fog majd támogatni, a Piroson. Az utolsó nagy verseny előtte, a Budapest Maraton is ennek jegyében telt és nagyon jó formában sikerült teljesíteni, így nagyon bizakodó lettem a végén. Így hát neki is ugrottam életem egyik meghatározó kihívásának.

Tovább olvasok