Gulyás Viktória összes bejegyzése

Gulyás Viktória

Kutyás sportok

Kutyatenyésztő család leszármazottja vagyok, kiállításokon szocializálódtam és valószínűleg a morgás és vicsorgás is előbb ment, mint a beszéd.
Az első “igazi” kutyám 18 évesen került hozzám: Szulej, egy kaukázusi, a legbűbájosabb fajtából. Pár évvel később érett meg az elhatározás, hogy szeretnék egy olyan kutyát, akivel több mindent el tudunk érni a sportkutyázás terén. Így került képbe a beauceron, ami életem legjobb döntése volt! Jettával egyre több és több dologba csöppentünk bele és sportosabb kutya tulajdonosa révén én is egyre sportosabbá váltam. Kipróbáltunk rengeteg kutyás sportot együtt, majd megtaláltuk azt, ami mindkettőnk szívének a legkedvesebb: a terelést. Idővel Jettának hála tenyésztővé váltam, és most már Jetta lányával, Pogóval járok terelőversenyekre, és unokáját, Rebelle-t tanítom a birkahajkurászás művészetére. Az öttagúra bővült falkával rendszeresen túrázunk, futni járunk, ott vagyunk minden Hard Dog Race-en, őrző-védőzünk, engedelmesezünk, frizbizünk, és igyekszünk minél több kalandot együtt átélni.

A kutyázás számomra nem holmi mellékes állatartás, ez az életem origója, minden gondolatom központja. Emiatt sokszor máshogy látom, vagy közelítem meg a dolgokat, ennek fényében fogadjátok az írásaimat.
Személyesen a pécsi áruházban találhattok meg.

Mire való a kutyaiskola?

Rengeteg kutyással megesik, hogy addig kutyátlan ismerőseik kölyökbeszerzés után megkeresik őket tanácsokért. A barátaim és én is rendszerint sulizni irányítjuk őket, hisz egy jó iskolában minden segítséget megkapnak, mégis rengeteg példa van arra, hogy az emberek a kutyaiskolát a cirkuszi- vagy rendőrségi képzéssel keverik össze, pedig ez nem erről szól!

Tovább olvasok

Sátorszemle kutyás szemmel

Kutyás kollegáknak nem kell mondani: minden rendezvényen ott zöldellnek a Quechua sátrak, és bizony komoly érvágás a kutyakiállító társadalomnak, hogy a Base Seconds gyártása megszűnt… No de van helyette még szebb, még jobb! Mutatom.

Tovább olvasok