Hétköznapi példaképeim: Kriszta és Mara, a crossfitter anyukák

Ha valaki nőként a versenyszerű vagy legalábbis a rendszeres sportot választja, akkor előbb-utóbb eszébe jut: mi lesz mindezzel, ha egyszer gyermeket vállalok? Biztos vagyok benne, hogy ha valakinek hozzám hasonlóan gyermekkora óta életének fontos része a sport, abban felmerülnek kérdések: sportolhatok majd, mialatt babát várok? Mikor kezdhetem újra szülés után a sportot? Visszanyerhetem az eredeti formámat? (Az eredeti forma itt nemcsak a derékbőséget jelenti, hanem a várandósság előtti teljesítményt is. :)) Szerencsésnek mondhatom magam, hiszen a crossfit csapatomban két olyan nővel is együtt készülhetek, akik anyukaként is keményen sportolnak. Őket kaptam el egy interjú erejéig.

Kriszta 41 éves, 3 fiú édesanyja, akik 12, 10 és 5 évesek. Mara 36 éves, egy kisfiút nevel, aki idén ünnepelte 2. születésnapját.

Lányok, mondanátok arról pár szót, hogy mikor és hogyan került be a sport az életetekbe?

Kriszta: Mióta az eszemet tudom, sportolok. Középiskolában volt egy nagyon jó testnevelés tanárom, aki megszerettette velem a mozgást, így végig röplabdáztam az iskolai csapatban.

Mara: Apukám nyugdíjas testnevelés tanár, így nálunk nem volt kérdés a mozgás, kiskoromtól kezdve az életem szerves részét képezi.

Versenyekre is jártatok?

Kriszta: Leigazolt sportoló sosem voltam, de igen, vettem már részt versenyeken.

Példaképek - crossfitter anyukák

Kriszta már gyerekkora óta sportol.

Mara: Én sem voltam soha leigazolva, viszont középsuliban kézilabdáztam és sulik közti bajnokságban szerepeltünk a csapattal.

Várandósság előtt része volt az életeteknek a sportolás?

Kriszta: Igen, folyamatosan!  A középiskolás évek után amatőr szinten folytattam hosszú-hosszú éveikig a röplabdát. Közben aerobikoztam, versenyaerobikoztam és a futás is rendszeresen jelen volt az életemben. A félmaratont ötször teljesítettem.

Mara: Szintén folyamatosan csináltam! Kézilabdáztam, fociztam, lovagoltam, futottam….mindig mozgásban voltam és vagyok a mai napig.  🙂

Várandósság közben mozogtatok? Miben volt más a sport akkor, mint általában? Illetve még egy kérdés ide: szerintetek jobban viseltétek a várandósságot a sportolói mivoltatok végett?

Kriszta: Nem tudnám megmondani pontosan, hogy fizikailag vagy mentálisan viseltem-e jobban a terhességet, amiatt hogy rendszeresen sportoltam. Igazából mindkettő. Az első terhességem alatt még féltem mozogni, akkoriban még nem is volt ennyi szakirodalom arról, hogy lehet-e vagy sem várandósság alatt sportolni – az általános vélekedés inkább a nem fele hajlott. A második terhesség alatt  gyakorlatilag egyedül láttam el a már meglévő gyermeket, szerintem ez is sportnak számít, de effektív sportolni még akkor sem sportoltam. Azonban azt általánosságban elmondhatom, hogy a terhességet mindháromszor jól viseltem. A harmadik gyermekkel már szinte végig sportoltam.

Mara: Heti 4 alkalommal mindig lementem a terembe. Ahogy nőtt a pocak, úgy csökkent a crossfit jellegű gyakorlatok száma, amit még meg tudtam csinálni. 30. héttől kezdve spinningre jártam heti rendszerességgel, addigra már eléggé leredukálódtak a feladatok. Meglepően jól bírtam és Bazsi is élvezte a pocakban. 🙂 Könnyű terhességem volt, minden percét imádtam. Biztos vagyok benne, hogy a sport is hozzájárult ahhoz, hogy jobban viseljem a „terhet”.

A terhességetek hányadik hónapjáig tudtatok sportolni?

Kriszta: A 36. héten még velencei tókört bicikliztem (30 km) szóval szinte végig. 🙂

Mara: Végig! Kisfiam november 15-én született a 37.hétre, 13-án még edzettem. 14-én csak azért nem mentem, mert jött a burkoló és egy belső hang azt súgta, hogy inkább maradjak otthon.  🙂

A szülés után mennyit kellett várni, hogy visszatérhessetek a sporthoz?

Kriszta: Első és második szülés után egy évvel kezdtem el sportolni, a harmadik szülés után 2 héttel. 🙂

Példaképek - crossfitter anyukák

Kriszta az első két gyerek születése után egy évvel kezdett el újra sportolni.

Mara: 3 hónap kihagyás után tértem vissza a sportoláshoz.

Mikor újrakezdtétek a sportot, akkor más volt, mint előtte? Mit gondoltok, a sportolói előélet hatással volt a regenerációtok ütemére?

Kriszta: Biztos vagyok benne, hogy a sportmúltam pozitív hatással volt a testemre. Az első két terhesség után (miután visszanyertem a korábbi formámat) szinte nem is látszott, hogy szültem. A harmadik gyermekem érkezése után két héttel már látszódtak a hasamon az izmok.

Mara: Az eleje nehéz volt, mintha soha életemben nem sportoltam volna, de szerencsére hamar visszajött a kondi. Szülés után 8 hónappal már csapatversenyen indultunk a barátaimmal. Ráadásul soha életemben nem volt még olyan kockás a hasam, mint akkor. 😀 Biztos vagyok benne, hogy a sportmúlt segített a regenerálódásban.

Példaképek - crossfitter anyukák

Mara úgy érzi, a sportmúlt sokat segített a szülés utáni regenerációban

Amióta megérkeztek a gyermekeitek, tudtok eleget mozogni? Mivel foglaljátok le a fiúkat, amíg ti edzésen izzadtok?

Kriszta: Mivel nálunk a sport életforma, igen tudok . 🙂 A gyerekek is sportolnak! Bár óriási logisztikai kihívás, de próbáljuk úgy szervezni, hogy mindenki mindig eljusson oda, ahova szeretne. Sokszor a gyerekek sportfoglalkozásai alatt oldom meg a saját edzésemet, sokszor pedig jönnek velem és együtt sportolunk. Esténként is tudok rá időt szakítani, néhány esetben pedig a reggelekbe próbálom beleilleszteni a mozgást. És nem, nincs babysitterem és takarítónőm, sőt a mindennapi nagyszülői segítségnek is híján vagyunk. Egyszerűen a mi életformánkba beletartozik a sport. Helyette én például szinte soha nem nézek televíziót.

Mara: A legjobb esetben heti 4x, a legrosszabban heti 2x tudok edzeni. Olyankor az apukája vigyáz rá. Személyi edző a teremben, ahova járok, így rugalmasan meg tudjuk oldani és szerencsére teljes mértékben támogat is ebben. Amikor végez a munkával, cserélünk, ők mennek haza vagy megvárnak, én pedig leedzek. A kisfiam csak 2 éves, de már most imád mozogni. Le sem tagadhatna bennünket. 🙂

Példaképek - crossfitter anyukák

Mara és kisfia az edzőteremben

Kriszta, nálad a fiúk már elég nagyok: hatással volt rájuk a pozitív szülői példa? Gondolod, hogy emiatt nyitottabbak a sportolásra, mint esetleg a kortársaik?

Kriszta: Náluk természetes volt, hogy mindenki kipróbál valamilyen sportot. A legnagyobb fiam korábban focizott, jelenleg parkour edzésekre jár. A középső fiam leigazolt hoki kapus a Fradiban, heti öt edzéssel, hihetetlen kitartással, rengeteg munkát beletéve.  Mindkettőjük életének szerves része a sport. A legkisebb fiam kipróbálta idén a judo-t, de pár edzés után azt mondta, hogy ő inkább ezeket a délutánokat szívesebben tölti velem. Azt gondolom, abszolút hatással van rájuk a pozitív példa, de nem erőltetjük, amíg nem érettek rá. A cél az, hogy mindig az életük része legyen a sport, megtalálják a számukra ideális mozgásformát, élvezzék és segítsen nekik az egészségmegőrzésben, közösségi életben.

Remélem Titeket is legalább annyira motivált, inspirált és bátorított Kriszta és Mara példája, mint engem! 🙂 Azonban ne feledjétek, a várandósság előtti, közbeni és utáni sport mindenkinek a saját ritmusában kell, hogy menjen, orvosi konzultációval karöltve!

Amennyiben titeket is érdekel a várandósság alatti és a szülés utáni sportolás, úgy ajánlom figyelmetekbe Góg Anikó: Újra én című hiánypótló kötetét, amelynek alapvető célja, hogy felhívja a kismamák figyelmét az egészségük megóvásának, testük karbantartásának fontosságára, önmaguk és kisbabájuk érdekében.

További jó sportolást!

Az interjút Buczkó Bea készítette, aki a Decathlonban a triatlon, úszás és szörf sportok igazgatója, illetve szenvedélyes futó. Beával személyesen a budaörsi áruházban beszélgethettek.

Sporttanácsadó munkatársaink

Sporttanácsadó munkatársaink

Észrevételed, kérdésed van?

Csapatunkat hobbi és intenzív szinten sportolók is alkotják. Így mi is átéltük, milyen kezdőnek lenni egy teljesen új mozgásforma kipróbálásakor, vagy új célokat kitűzve rendszeres sportolókká válni. Nyugodt szívvel írj nekünk, hiszen egy cipőben járunk​!​