Kutyával a Mátrában 1/2: Sirok és a vargányák

Mikor kitaláltuk, hogy elmegyünk a Kékestető 25-re, hamar jött a gondolat, hogy ha már elmentünk olyan messze (Pécsről), akkor igazán eltölthetnénk ott néhány napot. Így is lett. Kutyákkal. Nyilván.

A Decathlon Mátra túrán a Kékestető 25 távot jártuk le a két szörnyeteggel, amiről már meséltem korábban. Szerencsére az a kaland nem vett ki belőlünk túl sokat, megfelelően felkészülten és edzetten túráztuk le. Bátran vágtunk hát neki egy hosszúhétvégének a Mátrában, amihez Sirok községet választottuk alaptábornak.

A mini-bár 🙂

Kutyabarát szállás csodás panorámával

A Vár Campingben találtunk nagyon barátságos áron kutyabarát szállást. Mivel van már némi rutinom kutyás szállások terén, már a foglalás előtt rákérdeztem, hogyan definiálják a “kutyát”, és szerencsére nem volt probléma a kettő darab, térdnél magasabb állatom sem. (Sajnos vendéglátói default, hogy a kutyát térd alatt határozzák meg, maximum 8 kg-ban). Felár nélkül szálhattak meg a dögszik a faházban, az evidenciákat magában foglaló kutyás szabályzat elfogadása után. A házikóból kilépve rögtön a mesés siroki várra láttunk rá, és alig vártuk, hogy másnap reggel nekilóduljunk a meredek hegyoldalnak és megnézzük közelebbről!

Kilátás a siroki várról

Számíts a tömegekre!

Mivel nem jártunk még a környéken, és a netről tájékozódtunk merre érdemes indulni, természetesen belefutottunk népszerű helyekbe/eseményekbe. A siroki várban épp aznap volt a vár napok – ami kutya nélkül egy nagyon szuper esemény lett volna, így viszont kerülgettük a lovagok lovait, és a lovagi torna kordonját megkerülve sikerült csak meglelnünk a túrajelet. Előtte persze tisztességgel körbefotóztuk a várat is, ahonnan gyönyörű panorámában volt részünk. Innen a Török-asztal nevű természeti képződményhez vezetett az utunk. A források többféleképpen magyarázták a hatalmas lapos kő elnevezését, a kedvecem a pogány áldozati szikla volt. 🙂 Innen is pazar volt a kilátás, így az első két kilométerünkből végülis fotótúra lett – mivel időnk volt bőven az összes szögből az összes fényképet elkövettük. Lett minden. Szelfihegyek, vár, Sirok, hegyek.

Rebi a Török-asztalon, háttérben a Siroki vár

A túra, amin elgombászosodtam

A hajtós Mátra túra után kifejezetten jól esett kényelmesen, fotózkodva, lassan bandukolni egy teljesen új útvonalon. Nem siettünk, nem volt semmilyen nyomás, csak élveztük a jó levegőt, az erdő csöndjét, és persze a jószágok a rohangászást. Nagyjából az út első harmadában leltünk rá az első gombára, ami alapjaiban forgatta fel az aznapi túránkat… Mivel kedves párom gyakorlott gombász, először ő kapott vérszemet, én csupán mérgelődtem, hogy folyton eltűnik a susnyában, és engem marnak a szúnyogok, míg várok rá, aztán kiszúrtam én is az első gombámat – és ezzel megváltozott minden. Szűz kéz szerencséje: az első, gyönyörű, nyári vargányát én fogtam. Kutyás alapszabály, hogy mindig legyen nálunk kakizacsi, ez most a gombáknak is jól jött, hisz amit nem ismerünk, azt mindenképp külön kell gyűjteni. A túra felére már a táska fele meg volt tömve gombával (btw: nem tesz jót nekik), mi meg legalább kétszer annyi időt töltöttünk a földet bámulva, mint túrázással.

A srácok a partvonalról drukkoltak

Erdők, mezők, ligetek, mocsarak… egy túra alatt mindent láttunk

A sűrű erdőből kiértünk a fiatalabb fák közé, onnan gyönyörű mezőre, majd fás ligetbe. Ilyen területet eddig csak képeken láttam, könyvekben olvastam. Lazán elhelyezkedő fák szóródtak szét a zöld dombokon, mindenhol színes virágok ékeskedtek és amerre léptünk, szamóca termett a talpunk alatt. Mesebeli táj volt, nem tudtunk betelni vele! A kutyáknak megmutattam a szamócát és onnantól kezdve rá is kaptak az édes gyümölcsre, végig a gyepet böngészték és ették amit találtak. Innen tértünk rá egy mocsaras, vizes területre, majd egy földút vezetett vissza a faluba.

Egy guszta nyári vargánya

25-öt 14 km-rel fejeltük meg

Az alaptáborba érve szembesültünk vele, hogy ünnep lévén nem fogjuk tudni bevizsgáltatni a gombáinkat és sajnos csak néhány olyan példányt fogtunk, amiről biztosan tudtuk, micsoda. Így fájó szívvel dobtuk ki azt a néhány tinórú-félét, ami kétségek közt hagyott, a nyári vargányákból pedig isteni vacsorát rittyentettünk. Szalonnán megpirítva, paradicsommal és kenyérrel mennyei eledel volt! Azonnali függőséget okozott…

Úton…

Gárdonyi vadjai

Erőnkből estére még egy kis városnézésre is futotta, bementünk Egerbe további fotókért, no és persze utánpótlás kajáért. 🙂

Az este aztán tüzijátékkal ért véget, mi pedig azzal a jóleső fáradtsággal bújtunk ágyba, amit csak egy végigkirándult nap után tud érezni az ember. Kutyákokat sem kellett altatni, bár túlzás lenne azt állítani, hogy elfáradtak volna. Másnapra Parádfürdőt tűztük ki célul, és a híres Ilona vízesést – folytatás következik!

Gulyás Viktória

Gulyás Viktória

Kutyatenyésztő család leszármazottja vagyok, kiállításokon szocializálódtam és valószínűleg a morgás és vicsorgás is előbb ment, mint a beszéd. Az első “igazi”... Még több

Észrevételed, kérdésed van?

Csapatunkat hobbi és intenzív szinten sportolók is alkotják. Így mi is átéltük, milyen kezdőnek lenni egy teljesen új mozgásforma kipróbálásakor, vagy új célokat kitűzve rendszeres sportolókká válni. Nyugodt szívvel írj nekünk, hiszen egy cipőben járunk​!​