Decathlon Mátra túra – Kékestető 25 – Kutyával

Az ikonikus Mátra túra sok éve része az életünknek, hisz egyik legnagyobb rendezvénye a Decathlonnak, ám mindeddig nem volt lehetőségem letúrázni. Idén összeállt a pécsi túra sportfelelősök csapata, autókba szerveződtünk és elindultunk Mátrafüred felé. Kutyákkal. Nyilván.

Idén hetedik alkalommal került megrendezésre a Decathlon Mátra túra. Öt különböző távon tudtak indulni a túrázók, a mi csapatunk választása a Kékestető 25-re esett. Hatan indultunk útnak két autóval és öt kutyával. Kilométerekben bővelkedő pünkösdnek néztünk elébe 🙂

Először a Mátrában

Volt szerencsém már túrázni a Börzsönyben, az Alpokalján, picit Svájcban, meg pécsi lányként a Mecsekben, de a Mátra eddig kimaradt. A táv kiválasztása kizárásos alapon történt, szívfájdalmunkra a 25 km-es után a következő szint a Galyatető 50 lett volna. A hosszával még megbirkóztunk volna, de a 2662 m-es szintemelkedés nagyon aggasztónak hatott. A Kékestető 25 ellenben 1227 m-rel kecsegetett.

Kis-kőnél a csapat

Alaptábor, alapozó italok, és alapozó történetek

Judit kollegina hatvani születésű, és meghívott szülei otthonába, így nem kellett a 3,5 órás autóutat a túra reggelén megtennünk. Az este jó hangulatban telt, sörrel-borral és egy kis pálinkával. Közben a Kékest már megjáró barátok meséltek rémtörténeteket arról, hogy “ez a Mátra, nem a Mecsek!”, és véletlenül se vegyük félvállról a ránk váró utat.

Lányaim út közben

Eljött a rajt: fesztiválhangulat Mátrafüreden

A mátrafüredi iskola dugig telt emberekkel, szólt a zene, és egyszerre több asztalnál is tudtunk csekkolni. A start gyorsan ment, hipp-hopp megtalálták a nevünket, pacsiztunk néhány régi ismerőssel és indultunk is fel a hegyre. A városon keresztül vitt az utunk eleje, majd egész hirtelen váltással vetődtünk be az erdőbe. Az első csekkpont hamar el is érkezett: csepegő-kőnél járt az első pecsét.

Úttalan utakon

Ha akartál se tudtál volna eltévedni

Egyrészt minden eltérítésre alkalmas pontnál volt szalag, másrészt a masszív tömeg kijárta az utat. Komoly talajerózió mutatta, hogy merre vezet az útvonal… 4-5 kilométer múlva már kicsit szétszakadt a mezőny, nagyjából azonos arcokkal előzgettük egymást, így már a kutyákat is el tudtuk engedni. Természetesen nem hagyjuk, hogy elszaladjanak, de ilyen sűrűn haladva, vékony ösvényeken jobb megkérdezni a környezetünket, hogy zavarja-e a kutya. Szerencsére az útvonal végig patakokkal szabdalt volt, nem volt szükséges a kutyákat külön itatni.

Dögszik az ország tetején

Gyönyörű tájak, és jó kis kaptatók

A szintemelkedés hátránya a gravitációs erő lábunkra  mért fárasztása, az előnye viszont a kilátás, ami ilyenkor a szemünk elé kerül. Gyönyörű helyeken jártunk, szép kilátásban volt részünk több alkalommal is. A Kékesre vezető szakaszon különösen kellemes volt a hegymenet közben meg-megállni és kikémlelni a fák között. A kedvencünk Kis-kő volt és a sástói rész, de két kilátó közt is szuper vadregényes részeken haladtunk keresztül.

Sástó kilátó

Bőséges ellátás

Az alacsony nevezési díj ellenére bőséges ellátást kaptunk a Kékesen. Iso italok, víz, sós és édes szénhidrátbombák (vaniliás karika, nyami!), és gyümölcs. A kutyáknak külön helyeztek ki vödörben vizet. A szervezők kérték, hogy hozzunk saját poharat (mi így is tettünk), de ettől függetlenül kiszolgálták a pohártalanokat is eldobható műanyagokkal. Kékes-tetőn megültünk egy picit, sorban álltunk a csúcsnál egy fotóra, majd utána indultunk neki a sípályának lefelé. A következő ellátmány az öt túra csomópontjában, Lajosházán volt, ahol ismét kisebb fesztiválhangulat fogadott minket.

Kékesről lefelé

Közel 5000 ember jelent meg!

Egy nagyon népszerű túrává nőtte ki magát a Decathlon Mátra túra, ami egyrészt nagyon jó dolog. Biztos vagyok benne, hogy sok ember ide jön el először nullkilométeresként, és itt nehezen tudom elképzelni, hogy bárki rossz szájízzel távozzon. Szívet melengető belegondolni, hogy ezen a napon közel ötezer ember mozdult ki otthonról, indult neki az erdőnek akár rövid, akár hosszabb távon! Ám a hátulütőjét sem tudom szó nélkül hagyni… Egyetlen negatívum számomra pontosan ez a népszerűség volt. Szeretek túrázni, és szeretek teljesítménytúrázni is, ám itt az volt az érzésem, hogy vonulunk futószalagon. Sehol nem kellett térképet nézni, szinte fel se vettük a fejünket az útról, csak mentünk az előttünk lévő hátizsákja után. Emellett az említett erózió sem esett jól a szememnek – és a lábamnak sem, a sárosra taposott szakaszok néhol csúszóssá váltak.

Megcsináltuk!

Kezdőknek kifejezetten ajánlott kedvcsináló!

Ha még sosem túráztál, de barátnőd/barátod/gyermeked rágja a füled, akkor túraszűzeknek ezt az eseményt tudom elsőként ajánlani! A beérkezésnél szép, újrahasznosított kitűzőt kaptunk, volt célfotós (nem csak fotóháttér!), és nagyon gyorsan fel is töltötték a képeket! A barátok ijesztgetései ellenére nem haltunk bele a 25-ös távba, sőt, egészen jó idő alatt teljesítettük. Nem volt benne túl nehéz szakasz, egy-egy erősebb kaptató után fújtunk néhány percet, ezt leszámítva jó tempóban, könnyen teljesíthető volt. Ettünk-ittunk a célban, beszélgettünk még egy kicsit a ritkán látott barátokkal, majd elköszöntünk egymástól. Innen a csapat java visszautazott Pécsre, mi pedig ketten a két beauceron szörnnyel Sirok felé irányítottuk a járművet, hogy a következő két napban bejárjuk még egy kicsit a Mátrát. Folytatás következik. 🙂

Gulyás Viktória

Gulyás Viktória

Kutyatenyésztő család leszármazottja vagyok, kiállításokon szocializálódtam és valószínűleg a morgás és vicsorgás is előbb ment, mint a beszéd. Az első “igazi”... Még több

Észrevételed, kérdésed van?

Csapatunkat hobbi és intenzív szinten sportolók is alkotják. Így mi is átéltük, milyen kezdőnek lenni egy teljesen új mozgásforma kipróbálásakor, vagy új célokat kitűzve rendszeres sportolókká válni. Nyugodt szívvel írj nekünk, hiszen egy cipőben járunk​!​