Rebelle, a vargány-ÁSZ: mecseki gombászás kutyával

A kutyás szarvasgomba keresés már komoly hagyományokra tekint vissza, megvan a maga kiképzési metodikája, vizsgarendszere, és a gyűjtés szabályai. Mi viszont ilyen rebellisek vagyunk, és valami egészen másba fogtunk. Szigorúan hobbi gombászás próbálkozások tapasztalatai következnek!

Bár az erdőt régóta járjuk a kutyákkal, a gombászás egy új szenvedély, kedvesem fertőzött meg vele. Az első sikerélmények – és a szalonnás sült vargánya elfogyasztása – után függő lettem, és mivel úgyis mindig kutyákkal kódorgunk, a 2-3. alkalom után már elkezdtem gondolkozni, hogy lehetne őket is bevonni a mókába.

Nem etetünk ingyenélőket 🙂

A munkakutya az munkakutya. Ő keresi a lehetőséget, hogy hasznos legyen, megfeleljen, nekem pedig praktikus, ha mindezt hasznosan teszi. Az, hogy adott esetben milyen ökörségre tanítom, neki teljesen mindegy, a lényeg, hogy segíthessen. Ezen a vonalon elindulva Rebi az ügyeletes ruhaszedő teregetéskor: amit elejtek, ő a kezembe adja. És igen, amikor ilyen rém cuki, akkor néha direkt vagyok topa, de sokszor tényleg pratikus, hogy a leesett zokniért nem én hajoldozok. Ha pedig már adott a személye és a kompetenciája, adta magát, hogy megpróbálom bevonni a gombászásba is.

Semmi komoly, just fun

Nincs tapasztalatom keresőmunkával, és Rebelle-t sem azzal a céllal fogtam munkára, hogy profit faragjak belőle. A célunk nem volt több, mint szórakozni és esetleg némi extra gomba találásához használni a jószágot. Nem is vettük véresen komolyan, amolyan vagy lesz belőle valami, vagy nem alapon kezdtem kitanítani az állatot. Természetesen még a segítségével sem léptük túl a megengedett elhozható gombamennyiséget. Sajnos 🙂

Szép nyári vargányát talált

Egy új feladat, egy új érzék

Mindenki tudja – ha másból nem, hát netes áltudományos megosztásokból – hogy a kutyák orra mennyivel érzékenyebb a miénknél. Arról viszont már kevesebb szó esik, hogy többségük nem célirányosan használja a szaglását. Saját kutyáimon látom, hogy az elveszett labdát csak a legvégső esetben próbálják orral megtalálni, míg sietnek, addig csak szemmel pásztáznak. Így gyakorlatilag arra is figyelnem kellett, hogy a kutyát egy olyan érzékeszervére fogom érzékenyíteni, amit eddig nem, ill. alig használt. Egyfelelől sejtettem, hogy itt is szemmel próbálkozik, másfelől számítottam rá, hogy pikk-pakk kifárad majd. Mindkettő bejött.

Nettó találat: ő látta meg előbb, majd jelezte 🙂

Abból főzöl amid van: jutifalat, klikkszó, formálás

A formálás mikéntjével nem szeretnék most foglalkozni, akit jobban érdekel, olvasson utána. A lényeg, hogy semmi vezényszó, semmi force, csak jutalmazás, ha olyat tesz, amit várok tőle. Így a gombára tekintéstől indultunk, amit – a rutinos klikkeres Rebelle – hamar továbbvitt orral érintésig. Mindehhez egy kicsit csúnyább, öreg vargányát használtunk, amit a túra elején leltünk. Mivel nagy értékű – és finom – a vargánya, ezért nem akartunk ehető minőségűt feláldozni a kutyának, visszagondolva viszont lehet, hogy ezzel a magunk dolgát nehezítettük…

Meglepően gyorsan haladtunk

Először formálással rájött, hogy a gomba orral érintése a cél, majd gyakoroltuk ugyanezt úgy, hogy a szeme láttára kicsit arréb helyeztem el a gombát a földön. Elsőre is lelkesen szaladt, hogy érintsen, a következőre pedig már kapott egy parancsot is hozzá: “gomba!”. Így a következő lépés már egy olyan küldés volt, ahol nem látta hol a gyakorló gombánk, ám így is hamar megtalálta, stabilan jelezte. Néha kicsit belelendült, és lecsípte a gomba kalapjának tetejét – megpróbálta megfogni és átadni nekem- de erről hamar lemondott. Mire idáig eljutottunk már eltelt 15-20 perc, és ismervén a kutya képességeit, nem is akartam ennél többet tőle. Ám a gombászás tovább folytatódott.

A teríték

Abból főzöl amid van: jutifalat, klikkszó, formálás

A formálás mikéntjével nem szeretnék most foglalkozni, akit jobban érdekel, olvasson utána. A lényeg, hogy semmi vezényszó, semmi force, csak jutalmazás, ha olyat tesz, amit várok tőle. Így a gombára tekintéstől indultunk, amit – a rutinos klikkeres Rebelle – hamar továbbvitt orral érintésig. Mindehhez egy kicsit csúnyább, öreg vargányát használtunk, amit a túra elején leltünk. Mivel nagy értékű – és finom – a vargánya, ezért nem akartunk ehető minőségűt feláldozni a kutyának, visszagondolva viszont lehet, hogy ezzel a magunk dolgát nehezítettük…

Meglepően gyorsan haladtunk

Először formálással rájött, hogy a gomba orral érintése a cél, majd gyakoroltuk ugyanezt úgy, hogy a szeme láttára kicsit arréb helyeztem el a gombát a földön. Elsőre is lelkesen szaladt, hogy érintsen, a következőre pedig már kapott egy parancsot is hozzá: “gomba!”. Így a következő lépés már egy olyan küldés volt, ahol nem látta hol a gyakorló gombánk, ám így is hamar megtalálta, stabilan jelezte. Néha kicsit belelendült, és lecsípte a gomba kalapjának tetejét – megpróbálta megfogni és átadni nekem- de erről hamar lemondott. Mire idáig eljutottunk már eltelt 15-20 perc, és ismervén a kutya képességeit, nem is akartam ennél többet tőle. Ám a gombászás tovább folytatódott.

A “beetető” nyári vargányák még a Mátrában, isteni finomak voltak!

Természetesen nem gombászunk ész nélkül!

A gombákat minden esetben elvisszük bevizsgáltatni! Bár már nagy biztonsággal ismerjük fel a kedvenc vargányáinkat, nem kockáztatunk. Mostanra pedig apróra vágva, kiszárítva, befőttes üvegben várják a sorsukat.

Gulyás Viktória

Gulyás Viktória

Kutyatenyésztő család leszármazottja vagyok, kiállításokon szocializálódtam és valószínűleg a morgás és vicsorgás is előbb ment, mint a beszéd. Az első “igazi”... Még több

Észrevételed, kérdésed van?

Csapatunkat hobbi és intenzív szinten sportolók is alkotják. Így mi is átéltük, milyen kezdőnek lenni egy teljesen új mozgásforma kipróbálásakor, vagy új célokat kitűzve rendszeres sportolókká válni. Nyugodt szívvel írj nekünk, hiszen egy cipőben járunk​!​