Ultrafutás – Saját út keresése

A Spartathlonra készülő Borbás Tibor Szabolcs az ultrafutás világában szerzett tapasztalatait osztja meg következő cikksorozatában, melyből az első írást olvashatjátok. "Következő cikksorozatommal az a tervem, hogy leírjam tapasztalataimat a felkészülésről, frissítésről, öltözködésről.

A legfontosabb, hogy minden beszámolót érdemes elolvasni, minden tanácsot érdemes meghallgatni, ha szimpatikus, esetleg ki is lehet próbálni, de csak akkor szabad beépíteni a saját felkészülésünkbe, ha az beválik nálunk is!! Ehhez meg kell ismernünk a testünk reakcióit, szervezetünk működését különböző helyzetekben, és így kialakítani a saját utunkat!

A felkészülés mindenkinél más és más

Az ultratávokhoz készülő futóknál sok hasonló dologról lehet olvasni, hallani. Fontos viszont, hogy nincs két teljesen egyforma szervezet, és mivel a mindennapokban is másképpen élünk (munkahely, család, stresszfaktorok), ezért a felkészülésünket is saját életünkhöz kell igazítani. Nagyon sok jó cikket lehet olvasni az igazán tapasztalt ultrafutóktól, de nem biztos, hogy nekünk is mindenben követni kell a másikat. Ki kell próbálni, és ha úgy érezzük, hogy az közelebb visz bennünket a célunk eléréséhez ,akkor  beépíthetjük, viszont ha nem, akkor próbálkozni kell mással.

Ultrafutás - Saját tapasztalatok

A tanácsokat érdemes elolvasni, de csak akkor fogadd meg, ha neked is beválik!

Ez minden téren igaz, akár a felkészülésről, akár a frissítésről vagy a felszerelések választásáról van szó! Minél több ultrás sportútját megismerem, annál inkább látható, hogy milyen nagy különbségek vannak minden téren. Jó látni, hogy a céljaink hasonlóak, de az azokhoz vezető út sokféle! Szerintem fejlődni igazán akkor fogsz tudni, ha rátalálsz a saját magad által kitapasztalt és sok apró részletből összerakott, számodra OPTIMÁLIS útra!

A legfontosabb a türelem

Mielőtt elkezdenél „kacsingatni” a hosszabb távok felé, fontos azt felismerni, hogy ez sem több vagy kevesebb, mint bármilyen másik hobbi. Ezt csináljuk, mert ezt szeretjük, ez tesz boldoggá, egészségesebbé, esetleg segít át a mindennapi nehézségeken. Ami kikerülhetetlen, az a sok-sok edzésmunka, amit bele kell tenni. Ez egyénenként nagyon változó, ezért talán a legfontosabb a TÜRELEM! Olyan nincs, hogy nem fog jönni a fejlődés, de lehet, valakinek háromszor több időbe telik, mint a másiknak. Ha hosszú távon szeretnénk végezni a szenvedélyünket, akkor sok türelemre és végtelen kitartásra lesz szükségünk!

Én 2015 augusztusában futottam először ultratávot (52 km), de az igazi fejlődést csak a 2017-2018-as felkészülésemnél kezdtem érezni. Ennyi idő kellett a szervezetemnek ahhoz, hogy  hozzászokjon a heti 100-130 km-es edzéshetekhez, és ne csak stagnáljon, hanem előbbre is tudjon lépni. Nyilván ha valaki edzővel készül, valamivel gyorsabban „épülhet”, de ez megint egyénfüggő, ki alkalmas edzői irányítás mellett edzeni, és ki az, akinek egyedül kell megtapasztalnia dolgokat. Én a magam útját választottam.

Ultrafutás - Saját tapasztalatok

Az ultrafutásban az egyik legfontosabb a türelem és a kitartás.

Bushido – A harcos útja

Mivel 20 éve harcművészettel foglalkozom, az ultrafutásban is a bushido-t járom. Nem sportként tekintek az ultrafutásra, sokkal inkább egy ellenfélre, akit le kell küzdenem, és itt minden esetben az adott távra gondolok. Engem abszolút nem motiválnak az eredmények, vagy a mások elleni helyezések. Próbálok mindig olyan célokat választani, amit még nem sikerült legyőznöm, és ha az megvan, megyek tovább. De ehhez kellett a karatéban eltöltött sok év, ami megtanított tűrni a fájdalmat, a monotonitást, végtelen türelemre kényszerített. Ez is csak egy fajta út, nem jobb vagy rosszabb mint bárki másé, de mivel én ettől érzem teljesnek magam, ezért ragaszkodom hozzá.

Nem véletlenül van a legtöbb versenyen szintidő meghatározva. Az nem ellenünk irányul, épp ellenkezőleg. Az mutatja meg, hogy alkalmasak vagyunk-e már meglépni a következő lépcsőfokot. Amíg egy maratoni versenyen küzdünk a szintidővel, addig nem szabad hosszabb távokban gondolkodni. De igaz ez a továbbiakra is, ha nem sikerül stabilan lefutni egy 100 km-es versenyt, akkor ne akarjunk 200 km-re készülni, mert akkor nem azokat az érzéseket kapjuk, amiket egyébként tud adni az ultrafutás!

Ultrafutás - Saját tapasztalatok

A fejlődés lassú – először a kisebb távokon erősödjünk, utána jöhetnek a hosszú versenyek

Nem szabad görcsösen, mindenáron ragaszkodni a továbblépéshez, csak azért, mert a másiknak már sikerült. Erősödjünk bele a kisebb távokba és akkor tapasztalhatjuk meg azokat az érzéseket, amiért érdemes csinálni az egészet! A mai rohanó világban mindenki egyszerre akar mindent, de ez az ultrafutásban nem működik. Itt, ha nincs türelmed, óriási pofonokat kaphatsz, és akkor nem, hogy a hosszú távoktól, de lehet, még a futástól is elmegy a kedved.

Olyan nincs, hogy valaki nem alkalmas az ultratávok futására, de ha nem várod ki a megfelelő pillanatot az újabb célod kitűzéséhez, abból sokszor sérülés, kiégés és a sport teljes elhagyása lehet. Ezt pedig el lehet kerülni mindenkinek! Talán ez a legfontosabb tanács, amit én is úgy vettem másoktól, de mivel bevált, ezért remélem megfogadjátok! 🙂

A következő részekben a konkrét edzéseimről, frissítésről, felszerelésekről fogok írni, de tudjátok: elolvasni, esetleg kipróbálni, DE csak akkor alkalmazni, ha bevált! 🙂

Decathlon sportközösség

Decathlon sportközösség

Észrevételed, kérdésed van?

Csapatunkat hobbi és intenzív szinten sportolók is alkotják. Így mi is átéltük, milyen kezdőnek lenni egy teljesen új mozgásforma kipróbálásakor, vagy új célokat kitűzve rendszeres sportolókká válni. Nyugodt szívvel írj nekünk, hiszen egy cipőben járunk​!​