Sopron Trail

Gombos Kálmán a Soproni-hegységben szervezett 25.9 km hosszú teljesítménytúrán állt rajthoz és 4 órán belül teljesített. Milyen cipő segítette a Sopron Trail-en és hogyan osztotta be erejét? Beszámolója az élmények mellett hasznos tippeket is rejt.

Másodikként felérve a Poloskás-bérc tetejére

Terepfutók között könnyű elcsábulni – és túrázóként is belefutni, kocogni. A SopronTrail pompás hangulata, nyüzsgése és forgataga magával ragadó és egészen különleges. Ehhez hozzájön a szuper ellátás, Brennbergbánya miliője, sok kedves ember – no és a Lőverek szépsége.

A Lőverek a Soproni-hegység lejtőin terül el

A sok jelzetlen (de remekül kitáblázott-szalagozott) vadregényes ösvény még a Soproni-hegység ismerőinek is számos kellemes meglepetést tud okozni! A két évvel ezelőtti emlékek ismét ide vonzottak, és ezúttal is pompás élményeket szerezhettem.

Brennberg egyedülállóan különös kocsmatemploma előtt már nyolckor elrajtolok Roland és Karcsi kedélyes üdvözlése után. Meglepően sok túratársat előzök a kezdő emelkedőkön – de egy fényképezés során engem is előz egy fehér pólós fiatal srác.

Az első ellenőrzőpont (Vörös-híd) után komisz emelkedő következik: itt a futóknak külön szakasz-verseny is van. Még itt is előzök néhány túratársat, fent pedig ámulhatok a gyönyörű kilátásban.

Sajnos a Poloskás-bérc tetején erre egy erdőirtás is „rásegít”. A Béke-kilátónál barátságos pontőrök mondják, hogy második vagyok. Ennek örömére fellépcsőzök további panoráma végett – és nem is bánom meg.

Poloskás-bérc

Utolérem az élen haladót

Szép erdők, kiváló terep: az előző napok esői inkább javítottak, mint rontottak a terepen. Mára is csapadék néz ki, dzseki a derekamon… Amit a 2. EP-n (Matyi-pihenő) tervezek letenni időlegesen, hiszen ide visszatérünk még egyszer. Ám odaérkezésemkor (miközben válogatok a terülj-asztalkám kínálatából) valami csepegni kezd… Marad hát a kabát. Nem sokkal később fel is veszem: szépen esik. De tényleg szépen: szinte üdítő, kellemes és olyan nyugodtan esik… Nem sokáig: talán 30-40 perc, ami alatt egyszer csak utolérem fehér pólós társamat, és egy hosszú lejtőn előzök is.

Ilyen hosszú lejtő több is akad errefelé – persze a hozzájuk tartozó hosszú emelkedőkkel. Néhol MTB-pálya jelzését látom, néha (ritkaság!) turistajelzés is akad. Nem különösebben figyelem őket: a szalagozás 100%-os biztonságot ad, mindvégig.

Füzes-árok és Pedagógus-forrás: pár fotó, egy futólagos mosakodás, és itt a Lővér Kalandpark – újabb EP. Hátrapillantok: megérkezett az első futó. És… a fehér pólós srác. Uhhh. Gyorsan eszek-iszok, és jöhet a Hétbükkfa, meg a Ciklámen-tanösvény.

Hegyek, ösvények, patak – amiért érdemes  terepfutást választani

Sokadszorra is elvarázsol, lehetetlen vele betelni! De még így is készülök A Nap Csúcspontjára. Meg is érkezek a fenyveshez (jaj, de finom az illata!), és itt van, igen!

A Tolvaj-árok: Magyarország egyik legszebb szakasza. Kocogok a könnyű lejtőn, futók húznak el egyre többen – de újra meg újra meg kell állnom.

Tolvaj-árok

Fényképezek, gyönyörködök, szívom be a látványt, hangokat, illatokat. Ez itt a csoda, igen. A hegyek oldalai, az alant csobogó patak, a hidak és ösvények, a számtalan átkelés…

A Béla-forrás zárja ezt a szépséget. Megint bőség: eszek-iszok, az új kis övtáskámhoz egész nap nem is nyúlok… Oldalra pillantva pedig: igen, a fehér pólós kolléga. Nagy levegőt veszek (talán ő is?), és indulunk, egymás után. Neki a siratófalnak: így hallottam nevezni az imént egy futótárstól. Nem sokat túloz: megszuszogtat rendesen. Persze benne lehet ebben a zsíros kenyér is (olívabogyóval, sós paradicsommal), meg a kóla is… De azért csak feljutunk. Nemsokára meg lejtők – ez már az Ultra környéke. Megint jókat futok, hosszú egyenesek, fotós: lefényképez, pedig mondom, hogy én csak gyalogos vagyok… Seprűkötő-hegy, aztán megint ereszkedés, megint nagy futás: és nem látom a fehér pólót.

Az utolsó kilométerek

Matyi-pihenő, másodszor! Derűs a személyzet, még mindig – sőt, ezúttal rozéfröccsel is kínálnak. Hú, jól esik – de balra tekintek, mert valaki érkezik: és fehér pólója van. Aú.

Rövid távos túrázók jönnek még mindig, őket előzöm – és várom, hogy most mindjárt, engem is… Tényleg így lesz – de egy futó az, és… fehér pólója van. Hoppá! Hátranézve sem látom alkalmi útitársamat – mosolygok, hiszen egy játék az egész, semmi több.

A Quechua MH500 túracipő jó választásnak bizonyult

Pompás kilátás jobbra, Brennberg felé, fényképért kiált. Aztán gyűrt terep, dimb-dombok sűrűn, komoly (bár rövid) szintekkel. A futónép hátsó traktusa még mindig érkezik, velük kocogok többször is – ezt a tempót már-már én is tudom. Profik nagyon, például az előzéseknél. Itt még mindig sok a rövid távos, és a futók „árnyékában” remekül átvágok én is ezen a mezőnyön. Utolsó EP, műanyag edényekben víz és… Mik ezek, szivacsok?? – Ezek?! Ez maga az Élet, barátom! – mosolyog egy futótárs, és mossa az arcát. És igen, tényleg igen jó érzés a felfrissülés; élek vele én is.

Aztán lejtők, mélyút, és már tudom: mindjárt itt a kis bányászfalu. Az egyedi haranglábtól meg már látszik is a cél! És a templom – hamarosan oda érkezünk le alkalmi futótársaimmal. Szalagok és kapu, fotósok és tapsolók. Uhhh, gáz, én csak túrázó vagyok! De ez itt, most nem is számít. És jó ez így.

Sikerült!

Hát sikerül: elsőként érkezem be a fiúkhoz! Méghozzá négy órán belül a 26 kilométer: nagyon örülök. A pár hetes Quechua cipőm megint remekül teljesített: immár a futási „tudásával” és vízhatlanságával is meggyőzött. Megkapom a díjazást (kitűző és emléklap), egy gyümölcssör és egy póló társaságában. Meg egy ebédjegy, amire halászlé jár! Kifejezetten jól esik – kellemes zárásaként a szuper napnak.

Decathlon sportközösség

Decathlon sportközösség

Észrevételed, kérdésed van?

Csapatunkat hobbi és intenzív szinten sportolók is alkotják. Így mi is átéltük, milyen kezdőnek lenni egy teljesen új mozgásforma kipróbálásakor, vagy új célokat kitűzve rendszeres sportolókká válni. Nyugodt szívvel írj nekünk, hiszen egy cipőben járunk​!​