A Spartathlanhoz vezető út – 4.rész – Tapasztalatok gyűjtése az ultrafutásban

A Spartathlonhoz vezető út című cikksorozatunk utolsó írását olvashatjátok Borbás Tibor Szabolcstól. Tehát sikerült megfutnom a Spartathlonhoz azt a szintet, ami elég a biztos induláshoz. De tudtam nagyon jól, az hogy egyszer sikerült, nem azt jelenti, hogy akkor nyugodtan vághatok neki majd a nagy útnak!

Számos olyan dolog közbejöhet ezeken a hosszú versenyeken, amik az előtte lévő teljesítés során nem. Épp ezért úgy voltam vele, hogy tovább kell tapasztalnom ahhoz, hogy felkészültebben állhassak majd rajthoz Görögországban!

Korinthosz 100 mérföld

2018. augusztus 10., ez volt a következő nagy kihívás: 100 mérföldes verseny először Magyarországon. És mivel a szervezők közül ketten Spartathlon teljesítők voltak, ez a verseny is kvalifikációs volt Spártára. Itt a szintidő 24 órában volt meghatározva. Nekem a tervem az volt, ha minden rendben megy, megpróbálok itt is emelt szintet futni, ami 16 óra 50 percen belüli idő kellett volna, hogy legyen.

Délután 1 órakor volt a rajt és 38 fokot mutatott a hőmérő Szekszárd főterén. Fehérbe öltöztem és a szökőkútban vizeztem magam folyamatosan az indulás előtt. Bicajos kísérőmnek apukámat választottam – illetve ő szeretett volna mindenképp jönni -, aki 62 évesen végigtekerte velem a 161 km-t! Az útvonal Szekszárd-Baja-Szekszárd, minimális lakott területtel, szinte végig árvízi töltésen, végtelen hosszú egyenesek, árnyék nagyon minimális. Ahogy indultunk, már láttam, hogy a hőmérséklet miatt nem fog menni az a tempó, amit elterveztem, de nem zavart egyáltalán. Végig vizeztem magam minden ponton és óránként 8 dl folyadékot fogyasztottam.

Este 9-kor érkeztünk meg Bajára, akkor még mindig 32 fok volt. Éjszakára picit hűvösebb lett, de a korom sötét töltésen még csak most jött a verseny neheze! Különösebb holtpont, álmosság, gyomorbaj nélkül sikerült végigmennem, kontrollálva a pulzusom a célig! Végül 18 óra 17 perc futás után Korinthosz 160 teljesítő lettem. Óriási volt befutni oda, ahonnan előző nap elindultunk!

Megint mindent kiadtam magamból. Az emelt szint nem sikerült, de itt is sikerült a nevezéshez elegendő szintet megfutnom. És ami a legfontosabb, újabb tapasztalatokat gyűjtöttem! Összesen 46 embernek sikerült befejeznie ezt a versenyt, ami azért mutatja, hogy nem volt egyszerű! Óriási ünnepségben volt részünk a díjátadó ceremónián, vissza fogok még térni ide egészen biztosan!

24 órás verseny

A 2019-es évnek már úgy vágtam neki, hogy nevezve voltam a Spartathlonra. Sőt mire az első igazi nagy kihívásom következett, már azt is tudtam, hogy bekerültem az indulók közé. 🙂  58-an neveztünk idén Magyarországról, és abból csak 25-en lehetünk indulók – most éreztem igazán, milyen fontos eredményt sikerült elérnem az Ultrabalatonon!

Hosszú versenyemnek idén a Sárvári 24 órás futást választottam. Futottam már itt 6 illetve 12 órát, de tudtam, ez egész más lesz, mint azok voltak. Vártam, hogy újra megtapasztaljam azt, amit csak ilyen hosszú terhelés alatt produkál a szervezet! A pálya 1030 m és ezen kell körözni 24 órán át, minél több kilométert gyűjteni akkor is, ha már fáj, és akkor is, ha már egyáltalán nincs kedved hozzá! 🙂

Április 27-én reggel 10 órakor rajtoltunk el és megkezdődött a „harc”. Végig a pulzus határozta meg itt is a tempóm. Frissítésem összerakva órákra lebontva. Feleségem volt a segítőm, akinek nem tudok elég hálás lenni mindenért! Két részre tudom bontani a versenyem így utólag – az első fele 15 órán keresztül tartott. Nagyon örültem neki, hogy addig igazából komolyabb gondom nem volt. 150 km-t sikerült összefutnom, és minden úgy alakult, ahogy elterveztem.

Aztán jött az ultrafutás igazi arca, megmutatta magát keményen. Az addigi frissítésemből semmi nem működött. Ahogy ettem, máris jönni akart ki, szerencsére nem hányás formájában, mert az a rosszabb: akkor nem nagyon emésztődik meg semmi. Tudtam, ha visszalassítok, akkor jobb lesz, mert akkor jobban tud emészteni a gyomor, de akkor meg az zavart, hogy nem haladok elég jól! Ebben kellett megtalálnom a közös nevezőt: amíg tudtam, futottam, amint éreztem a gyomrom, kénytelen voltam sétára váltani. És a hátralévő 9 órában így kellett „taktikáznom”. Hát nagyon hosszú 9 óra volt ez! De megint új tapasztalatokat sikerült gyűjtenem – tudom, hogy így is lehet haladni és ilyen állapotban sem kell feladni, hanem lehet menni tovább és végig lehet csinálni így is egy 24 órás versenyt!

Végül 214,266 km-t sikerült futnom, amivel a végén teljesen elégedett voltam. Amit tudtam, kihoztam magamból azon a napon. És újra lett egy 200 km fölötti versenyem, ami nagyon fog kelleni a továbbiakhoz! Ezzel a Magyarországi versenyek közül minden távon sikerült kvalifikációs szintet futnom a nagy versenyemre: 100 km, 100 mérföld, 12 óra, 24 óra, Ultrabalaton.

Tudom, ez nem jelenti azt, hogy akkor biztos lehetek magamban, de mégis, azért a nehéz pillanatokon majd mindegyik versenyemből fogok tudni töltekezni. Mert nehéz pillanatokból lesz bőven, tudom, de nem félek. Sokat tudok még készülni, és egyre inkább látom azt, ha a szorgalmas felkészüléshez párosul egy ilyen nagyon akarom dolog, akkor hihetetlen dolgokra leszünk képesek!!! És bárki képes lehet ezekre, csak nagy türelem, nagy kitartás, nagy szorgalom kell hozzá!

 

Borbás Tibor Spartathlonra való felkészüléséről írt további élményeit itt olvashatjátok:

A Spartathlonhoz vezető út

Spartathlon kvalifikáció

Ultrabalaton

Tapasztalatok gyűjtése az ultrafutásban

 

 

Decathlon sportközösség

Decathlon sportközösség

Észrevételed, kérdésed van?

Csapatunkat hobbi és intenzív szinten sportolók is alkotják. Így mi is átéltük, milyen kezdőnek lenni egy teljesen új mozgásforma kipróbálásakor, vagy új célokat kitűzve rendszeres sportolókká válni. Nyugodt szívvel írj nekünk, hiszen egy cipőben járunk​!​