Amikor eldöntöttem, hogy új életet kezdek – Három gyerekkel is sportosan

Akkor jött a felismerés, hogy nekem van egy rendesen őrült vizslám. Hoppá. Itt a nagy lehetőség, menjünk! És szépen lassan, rengeteg tanulással, sok-sok kínlódással, azóta már boldogan, végre nem az aszfalt betyárai lettünk, hanem megérkeztünk arra a helyre, ami maga a csoda: az erdőbe.

Nos, megszületett végre az én harmadik gyermekem. Micsoda csoda, a két csajszi mellett lett egy kisfiam. Nagyon vártam, hogy leteljen az a hat hét, és bár császáros anyu voltam, szuperül éreztem magam. Jó, jelzem, sose voltam egy “maradj a seggeden”- asszonyság. A kilencedik hónapban is csak úgy pörögtem, mint egy ketrecbe zárt tigris, és Csobival nem volt semmi problémám, csak az első három hónapban egy kis émelygés és fáradtság.

És igen, Csobán Mór is világra jött, innen kezdődött az én felnőttéválásom, és igazi felelősség-vállalásom – magammal szemben is! Mikor az orvos végre bólintott egy nagyot, hogy a fokozatosság elvét követve belevághatok, mint aki szárnyakat kapott, már rántottam is egy Kalenji futócipőt. A család támogatott és nagylányom többször is követett rollerral. Szuper idők voltak.

Az első mérföldkő után nem volt megállás

Emlékszem 2016. július 19.-én volt az első komolyabb távom, ami 5 kilométer lett. Születésnapom volt, és tudtam, hogy innentől csak így akarok ünnepelni. Csengével voltam, meghatározó pillanatokat éltünk meg mindketten. Legalábbis azóta úgy látom, ő is boldogan éli meg azokat a sportokat, amiket választ vagy épp csak kipróbál. Az biztos, azt az 5 kilométert én végigsikoltoztam a boldogságtól, ő meg nyilván csak kacagott a bolond anyján. De megcsináltam és tudtam, többet és többet akarok, így elkezdődött az azóta is folyamatosan tartó szerelem.

Lelkileg, szellemileg feltöltődtem és végre azt a szabadságot élhettem, amire addig annyira vártam. Talán soha ennyire kitartó nem voltam sportban, de ezt az érzést azóta is minden futásom alkalmával érzem. Pedig mindenevő vagyok, aki aztán a mindent is akarja és szereti csinálni. 😊

A tökéletes futás szerintem: együtt, a természetben

Sokszor néztek rám ferde szemmel, hisz többször esőben, hóban, fagyban vagy épp karácsony napján láthattak az utcán. Vettünk egy futó babakocsi-szerűséget is, így nem kellet várnom apukára, nyugodtan szelhettük az aszfaltot. Igaz, ez nem tetszett annyira mert úgy éreztem, hogy sokszor visszafele haladok és sokkal kevesebb kilométer után is mindmeghalok 😊.

Azóta is mély megdöbbenéssel nézek fel a csodaanyukra, akik bizony fájdalmat, fáradságot nem érezve szinte szállnak a levegőben. Csodálat! De nálunk ez a móka nem sokáig volt népszerű, Csobi nem bírta velem, és jobban szeretett az ágyikójában aludni, meg úgy egyáltalán, ő az a tipikusan hagyjam békén gyerek. De nem bántam. 🙂

Úgyhogy maradtam egyedül. Viszont akkor jött a felismerés, hogy nekem van egy rendesen őrült vizslám. Hoppá. Itt a nagy lehetőség, menjünk! És szépen lassan, rengeteg tanulással, sok-sok kínlódással, azóta már boldogan, végre nem az aszfalt betyárai lettünk, hanem megérkeztünk arra a helyre, ami maga a csoda: az erdőbe. Olyan sok kalandunk van, volt hogy tinédzser énem elszégyellené magát micsoda bátor, kalandos anyuka lettem. Mint aki sosem élt azelőtt, pedig aztán nah…

Igazi boldogság, hogy végre ez is az életem része lett. Minden perce öröm, pedig nekem is nehéz olykor elindulni, de sosem bántam meg. Mikor néha kicsit elfáradok, újra és újra ezekre a pillanatokra gondolok. Mert élni jó!!!! Éljetek!

Sersinger Csilla

Sersinger Csilla

„Csilla vagyok. Kutyamán. Három gyerekkel is arconpörgök. Akarsz te is arconpörögni?” Kicsi jellemzésem egy szívbéli embertől. Igen, ez vagyok én,... Még több

Észrevételed, kérdésed van?

Csapatunkat hobbi és intenzív szinten sportolók is alkotják. Így mi is átéltük, milyen kezdőnek lenni egy teljesen új mozgásforma kipróbálásakor, vagy új célokat kitűzve rendszeres sportolókká válni. Nyugodt szívvel írj nekünk, hiszen egy cipőben járunk​!​