A Spartathlonhoz vezető út – 2. rész – Kvalifikáció

A Spartathlonhoz vezető út című cikksorozatunk második írását olvashatjátok Borbás Tibor Szabolcs tollából. "Előző cikkemet ott fejeztem be, hogy a 2017-es szezonomnak próbáltam úgy nekiállni és a versenyeken is úgy teljesíteni, hogy az elég lehessen a Spartathlonra való jelentkezésemhez.

A kvalifikáció

Egyébként teljesen jól ki van találva ez a kvalifikációhoz kötött nevezés. Hisz ahhoz, hogy valaki oda merjen állni egy ilyen nehézségű versenyre, – ahol szintén több ponton néznek szintidőket – ahhoz bizony nagy szükség van arra, hogy egy 100 km-es megmérettetést végig tudjunk futni 6 perc/km-es átlaggal minimum!

Első, 12 órás verseny

Első versenyemnek a 2017. áprilisi, sárvári 12 órás versenyt választottam. Tisztában voltam vele, hol tartok jelenleg, ezért beláttam, hogy az emelt szinthez elegendő 144 km-t még nem tudnám megfutni. Így célul az alap nevezési szintet, 120 km-t tűztem ki első 12 órás versenyemre.

Ez egy körözős verseny (1 kör 1030 m), és ebből kell minél többet teljesíteni adott idő alatt. Frissítés szempontjából ez nagyon ideális, hiszen sűrűn tudunk enni, inni. Viszont aki fejben picit gyengébb, hajlamosabb sűrűbben megállni, esetleg pihenni, annak meg nehezebb ez a fajta versenyzés.

Spartathlon kvalifikáció

A sárvári verseny kitűzött célja 120 km volt

Tudtam, ha akarom a 120 km-t, akkor bizony nem fér bele a pihi. És nem is volt benne még csak séta sem. Végig futás közben ettem, ittam, öltöztem, vetkőztem, de végig mozgásban voltam. Frissítésem előre kimérve, minden óra külön dobozokban, minél kisebb esélyt hagyva a hibázásra! Az első 6 órában 65 km-t sikerült teljesítenem, végig pulzusra futottam, aztán a 8-9. óra környékén kezdtem picit lassulni, de az, hogy nem lesz meg a 120 km, egyszer sem fordult meg a fejemben. Különösebb nagy holtpont vagy nehézség nélkül végül 125,141 km-t futottam össze.

Örültem nagyon, hiszen ez volt az eddigi leghosszabb távom egyben. És a frissítésem, amit egész télen gyakoroltam, jónak bizonyult. Megtanultam megint több ideig a fájdalommal együtt futni – ez az ultratávoknál elengedhetetlen. Egy pici hiányérzetem maradt, mert pár nappal később úgy éreztem, maradt bennem még 2-3 km, de elsőre nem nagyon mertem kockázatot vállalni…

Spartathlon kvalifikáció

Az eredmény magáért beszél…

A második kvalifikációs verseny

A következő kvalifikációs versenyemnek a 2018. évi 100 km-es OB-t választottam. Persze 2017-ben is volt még több versenyem, de azokkal nem lehetett belépőt szerezni a spártai versenyre.

2018. március, Velencei-tó. Mivel ez volt abban az évben az országos bajnokság is, igazi nagy nevekkel futhattam együtt. Én a nyílt kategóriában indultam, de együtt mentünk az OB résztvevőkkel. Az emelt szinthez itt 8 órán belüli teljesítmény kellett volna, vagy az alap szinthez 10 órán belüli.

A felkészülésemet végig elemeztem és úgy lőttem be az optimálisan kitűzhető célt. Ez akkor a 9 órán belüli 100 km volt. Ez volt az az eredmény, amiért meg kellett „halnom” picit a pályán. És nálam ez nagyon fontos minden versenyemen: ha már egyszer felkészülök és elmegyek, próbálom úgy kitűzni a célt, hogy nehéz legyen elérnem. Itt 5 km-es köröket futottunk, abból 20-at :), ezért mindig egy kulaccsal a kezemben futottam, amit minden körben cserélt a feleségem, aki nagyon profi frissítőtársammá vált az évek alatt. Minden találkánál kaja kimérve, kulacs cserélve, így nem kellett megint egy métert sem sétálnom!

Olyan jól osztottam be az erőmet, hogy az utolsó 5 km-es köröm 25 percesre sikerült, amire nagyon büszke voltam! Végül 8 óra 52 perc alatt teljesítettem életem első 100 km-es kihívását. Ez még mindig csak az alap nevezési szinthez volt elég, de boldog voltam, mert azon a napon mindent kifacsartam magamból! Jelenleg itt tartottam, ennyit bírt a szervezetem. És azt megpróbálhatjuk „becsapni”, de nem nagyon fog sikerülni! 🙂

Spartathlon kvalifikáció

“Az OB-n mindent kifacsartam magamból”

Frissítés és mentális felkészülés

Ahogy próbáltam az egyre hosszabb távokat, úgy éreztem, hogy egyre nagyobb jelentősége van a JÓ frissítésnek és a MENTÁLIS felkészültségnek. Fizikálisan a 200 km körüli vagy feletti versenyekre már nagyon nehéz készülni. Sok edzésidőt bele kell fektetni és türelemmel várni a fejlődést! Olyan nincs, hogy valaki nem képes már továbblépni, de fontos kivárni a megfelelő időt, amikor már továbbléphetünk! Maximum 4-5 órás edzéseknél még nem jönnek ki az igazi nehézségek, az majd csak később jön, akkor és ott a versenyen kell tudni rá reagálni, ehhez kell mentálisan baromi erősnek lenni! Ez is fejleszthető dolog, csak erre is időt kell szánni, végig kell tolni sok hosszú versenyt, hogy megismerkedjünk a verseny közbeni igazi nagy „harcokkal”!

Spartathlon kvalifikáció

Nagyon sok múlik a frissítésen és a mentális felkészülésen!

Következő cikkemben újabb két nagy kihívásomat osztom meg veletek, két igazi ultrát. 🙂 És akkor már az is kiderül, sikerült-e emelt szintet futnom a kitűzött versenyemre, a Spartathlonra!”

 

Borbás Tibor Spartathlonra való felkészüléséről írt további élményeit itt olvashatjátok:

A Spartathlonhoz vezető út

Spartathlon kvalifikáció

Ultrabalaton

Tapasztalatok gyűjtése az ultrafutásban

Észrevételed, kérdésed van?

Csapatunkat hobbi és intenzív szinten sportolók is alkotják. Így mi is átéltük, milyen kezdőnek lenni egy teljesen új mozgásforma kipróbálásakor, vagy új célokat kitűzve rendszeres sportolókká válni. Nyugodt szívvel írj nekünk, hiszen egy cipőben járunk​!​