“Csak kezdj el újra sportolni, meglátod jó lesz ” – Édesapám tanácsa első edzésem előtt

Az eredményhirdetés után néhányan odagurultak hozzám és azt mondták, folytassam, mert van jövőm ebben a sportban. Ezek a mondatok újabb erőt adtak, és ma már nincs olyan nap, amikor nem edzek. 

2015. Szeptember 15. Ez a dátum teljesen felborította korábbi életem.

Miután hazajöttem Győrből, kerestem önmagam és azt, hogyan tudnék újra talpra állni. Két év mélypont után hallgattam édesapámra és elmentem megnézni egy új sportágat. Ez a kerekesszékes kosárlabda volt. Az első edzésre kíváncsian, de mégis ódzkodva léptem be. Apa bátorítására máig emlékszem. Így szólt, “Csak kezdj el újra sportolni és meglátod minden jobb lesz!” – Ennek hallatán felbátorodva nyitottam új életem felé ajtót.

Nagyon nagy mosollyal fogadtak a sportszékben guruló sportolók, és egy perc sem telt el, már velük játszottam, közben pedig minden borús gondolatom elszállt. Alig bírtam kivárni, hogy az egyik edzés után jöjjön a következő. Ahogy múltak a hetek, lassan rájöttem, ez a megoldás a szorongásaimra és a depressziós gondolataimra.

Tudományosan megközelítve, az edzések során a sportot űző endorfinszintje emelkedik.(Az endorfinok az agyalapi mirigyben termelődő fehérjék. Tulajdonságaikat tekintve hasonlítanak az ópiátokhoz, azaz fájdalmat csillapítanak, és kellemes érzést idéznek elő. Ám nem kell narkotikumokhoz nyúlnunk ahhoz, hogy ezt elérjük, agyunk önmagától is előállítja ezt a morfinszerű anyagot erős aktivitás, izgalom esetén. Ha valaki euforikus állapotba kerül, az többek között az endorfinok hatása miatt történik, ezért is nevezi őket a köznyelv boldogsághormonnak.) Ebből a megközelítésből, édesapám tanácsa teljesen logikus volt akkori gondjaim megoldására.

A székek formája és a döntött kerekek nagyon megfogtak, olyannak tűntek, mint egy tuningautó.

A kezdetek

Az első kerekesszékes kosármeccs élményemet 2017-ben, Budapesten, a Kosárlabdázás napján, a Hősök terén élhettem át. Streetball-t játszottunk. Minden csapatból voltak olyan  játékosok, akik helyzetük ellenére is jókedvvel és pozitív kisugárzással voltak megáldva. Amikor megkezdődtek a mérkőzések, az hihetetlen élmény volt. Utólag visszagondolva a mélyvízbe ugrottam, hisz akkor még kevés közöm volt játékhoz, de ettől függetlenül küzdöttem csapattársaimmal és sikerült a harmadik helyen végeznünk. Nagyon örültünk.

Az első megmérettetés után egyre aktívabban jártam az edzésekre és észrevettem, hogy fittebben tudok a mindennapok elé állni. Egy hónappal a budapesti fellépés után, már Pécsre tartottunk a Magyar Kupa küzdelmeire. Nagyon jó kedvvel érkeztünk ide is, ahová jóbarátom is elkísért minket, hogy biztasson. Az első mérkőzésünk előtt lepontoztak.

Hősök a téren. Első meccsem kerekesszékkes játékosként

 

Mi is az a pontozás? Ebben a sportágban, hogy kiegyenlített legyen a küzdelem, mindenki sérülése súlyossága szerint kap egytől ötig pontszámot. Egyes az, aki mozgásában leginkább korlátozott. Míg az ötös egy teljesen egészséges ember. A pályán viszont egy csapatban egyszerre csak 14,5 pont lehet. Szóval, itt nem egyszerű cserélgetni mint az “ép” kosárlabdában. Én is átestem ezen a keresztségemen. Háromnegyed óra gondolkodás után 3,5 pontos lettem. Az első meccs a másik soproni csapat ellen volt, társaim arca pályára lépve komoly lett és elkezdődött az adok-kapok.

Új álmok, új célok

Egyik fél sem kímélte magát. A harmadik negyedig bírtuk, utána elfáradtunk és alul maradtunk. Ellenfelünk hihetetlen gyorsasága és nyerni akarása meglepett, egyben példa is lett. A következő mérkőzést, ahol a DVTK és a Törekvés SE csapott össze, szintén ámulattal néztem. A Törekvés játékosai hihetetlen nyugodtsággal és iszonyatosan gyors tempóval játszottak, nagyon megtetszett, ahogy ők kosaraztak. Ekkor és itt határoztam el, egyszer én is legalább úgy, szeretném ezt a sportot űzni, mint ők.

A hely, ahol minden gondom elszáll és otthon érzem magam.

Sokan nevetve néztek rám és megveregették a vállam vagy megsímogatták a fejem, ezzel a mondattal kisérve: “szép álmok, Tomika”. Másnap a DVTK ellen játszottunk ahol fej – fej mellet haladtunk, majd sikerült megnyernünk a bronzérmet. Az utolsó mérkőzést, a döntőt, a Törekvés SE és a Soproni Tigrisek játszotta. Mint a titánok harca, olyan volt. Néha nem hittem szememnek olyan dobásokat és passzokat láttam. A végén a Törekvés nyerte meg a meccset és a kupát. Az eredményhirdetés után néhányan odagurultak hozzám és azt mondták, folytassam, mert van jövőm ebben a sportban. Ezek a mondatok újabb erőt adtak, és ma már nincs olyan nap, amikor nem edzek.

A kezdetek óta csodaszép helyeken jártam és nagyon sok jó embert ismerhettem meg, hála  ezeknek a sportoknak (ma már a kerekesszékes kézilabda is ide tartozik). Így visszagondolva, édesapám egy nagyon hatásos gyógyszert adott nekem, a sportot, amit csak ajánlani tudok mindenkinek!

 

 

Palkovits Tamás

Palkovits Tamás

Karcagon születtem 1990. augusztus 15.-én. 2015. szeptember 15.-én egy baleset teljesen átformálta az életemet, de két év vegetáció után, "lecseréltem a... Még több

Észrevételed, kérdésed van?

Csapatunkat hobbi és intenzív szinten sportolók is alkotják. Így mi is átéltük, milyen kezdőnek lenni egy teljesen új mozgásforma kipróbálásakor, vagy új célokat kitűzve rendszeres sportolókká válni. Nyugodt szívvel írj nekünk, hiszen egy cipőben járunk​!​