Kutyás, légy kedves! – Így sétáltat a felelős gazdi

...és ha lehet előzékeny és megértő is, hisz nem a tiéd a világ. Ha pedig mindez sikerül, akkor olyan kedves dolgok történhetnek veled, mint amit most el fogok mesélni. Felelős kutyatartásra fel!

Történt néhány hónapja, hogy elköltöztem a falkámmal együtt. Új ház, új környezet, ami nyilván hatással van a kutyáimra is, ahogy – elkerülhetetlen módon – magára a környezetre is.

Az új sétaterületünk panorámájára nincs panaszom

Az új sétaterületünk panorámájára nincs panaszom

Új környezet, új szomszédok

Nyilván próbál az ember jóban lenni a szomszédaival, nem csak akkor, ha kutyás, de  ha igen, akkor főleg. Hiszen állatainknak sokkal könnyebb ártani… de az évekig tartó pereskedés sem hiányzik senkinek. Így hát nagy mosollyal, hangosan köszönve nyitottam az új helyen – egyelőre nem is volt gond. Viszont kutyásként nem csak az ötvenméteres körzetünkre koncentrálunk, hanem a távolabbi régiókra is, különös tekintettel a sétaútvonalakra. Szerencsés módon kb. tíz percnyire van a házamtól egy csinos kis szántóföld, ami körül kényelmesen, kitaposott traktornyomon tudunk sétálni.

Sosem távolodnak el tőlem pár tíz méternél távolabb!

Sosem távolodnak el tőlem pár tíz méternél távolabb! Ez is a felelős kutyatartás része.

Az erdő, mező, szántó mindig valakié!

Jó tisztában lenni vele, hogy ami nem közterület, az bizony valakié. A mezőgazdasági területek szinte mindig vadászterületek is, de ha ebben nem vagyunk biztosak, akkor a vadászles vizuális érzékelése segít: ha ott van, akkor arra fel is szoktak ülni. Ahol most sétálunk, az két részben összefüggő terület, egyik kaszáló, a másik (jelenleg) répaföld.

Ők a lakók, mi a vendégek! (A képet séta alatt készítettem, a nagy szélben ilyen közel értünk hozzájuk...)

Ők a lakók, mi a vendégek! (A képet séta alatt készítettem, a nagy szélben ilyen közel értünk hozzájuk…)

Ennyit jelent, ha mosolyogsz 🙂

Mikor a helyi erőkkel összefutottunk, éppen mind a négy kutyámmal sétáltunk a kaszálón. Láttam a közeledő Nivát, úgyhogy gyorsan behívtam és lefektettem mindenkit, majd vártam a következményeket… Mivel hangtalanul érkezett az autó (bizony, a Lada is tud ilyet) későn vettem észre, esélyem sem volt négy kutyát pórázra venni, és a nagy fekete testeket egészen biztosan látták az urak a távolból is póráztalanul futkosni. Illedelmesen megvártam őket, és persze nem örültek nekem. Sűrű bocsánatok mellett jeleztem, hogy nem láttam lezárva a területet, de persze elsétálunk másfelé.

Látva, hogy nagyon meghúztam magam – a szörnyeim pedig pedánsan fekve maradtak a hátam mögött – egyik vadőrünk már elkezdett enyhűlni: “Az a baj, hogy ebzárlat van, szórtak ki vakcinát.” Ismét pironkodva mondtam, hogy igazán sajnálom, de sehol nem láttam plakátot (holott a piros papírra nyomtatott rókafejeket ki szokták tenni ilyen területekre), majd a másik vadőr az anyósülésről megtört a szófogadó falkát látva: “De ezek nem eszik fel, ugye?” és innentől csak mosolyogva bólogattam, “Milyen okosak!” “A tekintetükön is látszik, hogy tanítva vannak!”, és záporoztak a bókok, ahogy azt kutyás társaim is biztos hallották már… Egy jó behívással, stabil fektetéssel és kedvességgel nyitva megbeszéltük a vadak éber őreivel, hogy szürkület után legyek kedves távol maradni, de egyébként nyugodtan sétálgassunk csak, hisz “Kell nekik is a mozgás.” 🙂

Tombolnak, ha tudnak, de füttyre azonnal fordulnak :)

Tombolnak, ha tudnak, de füttyre azonnal fordulnak 🙂

Ha nyitottak vagyunk, nyitott fülekre találhatunk

Még véletlenül sem biztatnék senkit arra, hogy nyugodtan járjon el hasonlóképp, és póráz nélkül vágjon neki vadászterületen való sétának, ez mindig a saját kockázatunk! Én mindig veszettül figyelem a horizontot, és ha csak gyanús foltot látok a távolban, inkább irányt váltok. Bármilyen jó behívhatósággal kockázatos a vadakkal találkozni, főleg, ha egynél több kutyával vagyunk. Továbbá a vadőrök jóindulata sem garantált, de bármilyen pokróc modorú hatósági emberrel találkozunk is, jobban jövünk ki a helyzetből, ha higgadtak és barátságosak maradunk.

Gulyás Viktória

Gulyás Viktória

Kutyatenyésztő család leszármazottja vagyok, kiállításokon szocializálódtam és valószínűleg a morgás és vicsorgás is előbb ment, mint a beszéd. Az első “igazi”... Még több

Észrevételed, kérdésed van?

Csapatunkat hobbi és intenzív szinten sportolók is alkotják. Így mi is átéltük, milyen kezdőnek lenni egy teljesen új mozgásforma kipróbálásakor, vagy új célokat kitűzve rendszeres sportolókká válni. Nyugodt szívvel írj nekünk, hiszen egy cipőben járunk​!​