Megnyírtam a lovamat – Ezt tapasztaltam

A lónyírás fedeles szezonban egyre elterjedtebb hazánkban is. Én eddig elvoltam nélküle, azonban az utóbbi években már meg-megfogalmazódott bennem, mennyi előnye lehet a nyírott lóval való munkának. Ha rajtam múlott volna, talán már tavalyelőtt meglépem, de a férjem mindig lebeszélt róla. Mostanáig.

A lótartók táborát 2011-óta erősítem. Vagyis hetedik éve. Ezt az időszakot teljesen nyírásmentesen éltem át, minden előnyével, és nehézségével együtt. Azonban az elmúlt két évben egyre erősebben kezdtem érezni, hogy nem biztos, hogy nem lehetne jobban is csinálni. Korábban megvolt a véleményem a nyírásról, és a takarózásról, valamint párom is a régi elveket vallja, miszerint a Jóisten alóra aszőrt azért teremtette, hogy rajta legyen.

Nem volt egyszerű meggyőzni, és én magam is meglepődtem rajta, amikor egyszer csak azt mondta, hogy “mit bánom én”. 😉 Na mondom, akkor most gyorsan, míg meg nem gondolja magát. Szerencsére arra a hétre pont visszatért a húsz fok és a napsütés, tehát volt időnk megszokni a változást, mielőtt élesben ment volna a dolog. Merthogy ő még sosem volt megnyírva, és nekem is csak mások nyírott lovaihoz volt szerencsém anno lóápolóként. Egy időben rémálmaimban három takarót viselő millió eurós lovak kísértek mindenhová a különböző egyéni igényeikkel, de szerencsére beletanultam. Persze a saját ló az akkor is más…

Mindkét kép illusztráció

Tehát megkérdeztem egy kedves ismerősömet, aki rögtön el is vállalta, hogy megnyírja az én öreg barátomat. Páromnak annyi kérése volt, hogy ha már letoljuk, akkor toljuk le mindenhonnan, a lábairól, a fejéről, és a nyereghelyről is. Nem, nem nyírtunk szívecskét a farára, felnőttek vagyunk. 🙂 Elsőre nem vágtuk túl rövidre, kb 4-5 mm-re lehetett állítva a gép. Röpke két és fél óra alatt készen is lett sörényigazítással együtt, és meg sem mozdult közben, annyira jófej volt – mint mindig.

Egy vékony, a hátrésznél polárbéléssel készült light istállótakaróval indítottunk, és ez elég is volt neki a hideg beálltáig. Most kapta meg a 200 g-os istállótakaróját, amit nyíratlan állapotában a mínuszokban igényelt. Úgy választottam a light takaró méretét, hogy utóbbi szükség esetén beférjen alá. Ha a kettő együtt sem lesz elég, van egy 500-as kinti takarónk. Talán magára az apokalipszisre készülhettem, amikor megvettem. Sosem volt még szükség rá, de a kis lelkem akkor nyugodt, ha tudom, hogy sose lehet elég hideg, mert mindig van még egy takaró… Akár még humán felhasználásra is jól jöhet, mint két éve Kaposváron. 

Ezen kívül van még egy szuper leszárító takarónk, amire igazából a nyírás óta nem is volt szükség, pedig többször is ugrottunk, dolgoztunk intenzíven. A teste bemelegedett, viszont nem izzadt meg, és nem utolsó sorban sokkal higiénikusabban kezelhető, mivel a rövidre nyírt szőrébe nem tapad bele úgy a por, mint nyíratlan állapotában. A bemelegítéshez és a lesétáltatáshoz a nyírás óta a tavaly vásárolt kedvenc munkatakarónkat használom, ami pont megfelel neki. Idomításkor, ha hajnalban lovagolok, amikor mínusz van, rajta is hagyom végig. Ha hideg van az ugróedzésünk idején, akkor  csak az ugrómunka megkezdésekor veszem le.

Egy hónap után már szinte csak pozitív dolgokat tudok mondani a nyírásról. Igen, valóban körültekintést, több odafigyelést igényel egy nyírott ló, főleg a mostani változékony időjárás mellett. Azonban szerencsére együtt élünk, így vagy párom, vagy én, a nap bármely szakában rá tud nézni, hogy szükséges-e takarót cserélni rajta.

Összességében egyáltalán nem bántam meg, nyírott lóval dolgozni télen nagyban megkönnyíti a napi ápolást, mozgatást egyaránt, és nem utolsó sorban higiénia szempontjából is előnyös, valamint javítja a ló komfortérzetét.

Mikor érdemes lovat nyírni?

Elsősorban istállóban tartott, napi szinten mozgatott, vagy a fedeles szezonban versenyző lovakat érdemes megnyírni. Sokkal kevésbé izzadnak, elkerülhető, hogy munka után esetleg több órán át száradjanak vissza. Emellett lényegesen egyszerűbb tisztán tartani a rövidre nyírt szőrüket, nem megy tele porral, amit fürdetés híján csak nagyon keservesen lehet róluk lerobbantani, kb annyi idő alatt, mint maga a lovaglás.

Kis kitérő egy gondolat erejéig: pár éve volt szerencsém egy német élvonalbeli díjugrató istállójában dolgozni egy kicsit, és ott bizony télen is fürdettük a lovakat. Az istállót szinte hermetikusan le lehetett zárni, és minden lovat minden munka után le kellett mosni. Amellett, hogy természetesen az összes meg volt nyírva. Már a mosás is szolárium alatt történt, majd utána teljes száradásig alatta kellett maradniuk.  Persze ez számunkra nagyon ritkán elérhető, így a lovasok többsége télen mellőzi a lómosást. Viszont a példa szépen mutatja, hogy a téli “sportlovazás” kultúrája nyugaton még mindig jóval előrébb jár, és nekem is rá kellett jönnöm, még ha elsőre furcsa is valami, általában mindennek megvan a maga oka, és az ember véleménye idővel, és több tapasztalattal a háta mögött bizony változhat.

 

Vinnay Patrícia

Vinnay Patrícia

Az életemnek célt és igazi értelmet adó, abszolút „flow” érzést a nyeregben és a lovak mellett találtam meg. Frissen érettségizett,... Még több

Észrevételed, kérdésed van?

Csapatunkat hobbi és intenzív szinten sportolók is alkotják. Így mi is átéltük, milyen kezdőnek lenni egy teljesen új mozgásforma kipróbálásakor, vagy új célokat kitűzve rendszeres sportolókká válni. Nyugodt szívvel írj nekünk, hiszen egy cipőben járunk​!​