Hegyen-völgyön át együtt: terepfutás a falkával

Néhány hónapja nekikezdtem egy edzéstervnek. Hogy rövid legyek: meguntam, hogy impulzív jelleggel ész nélkül futkosok, lesérülök, nem tudom elérni a céljaimat... Ha haladni szeretnék, azt tudatosan kell megterveznem, felépítenem. Most végre látom a fejlődést, és ezzel együtt új, ismeretlen terepre merészkedtünk: futásnak eredtünk az erdőben.

Szerencsére decathlonos sporttanácsadóként körül vagyok véve szakértő kollégákkal, így nem kellett messzire mennem egy konkrét edzéstervért. Szeptember óta tudatosan építem a teljesítményemet, és most már azt is el tudom fogadni, hogy ez lassan fog javulni. 🙂 A fejlődés visszafogott tempóját azonban kárpótolja a tény, hogy mióta tudatos vagyok, nem sérültem le. Úgyhogy csak okosan!

Kutyátlan kilométerek

Így esett, hogy elég sokat futottam kutya nélkül. Volt persze, hogy szabadon követtek, de számukra sem volt kielégítő anya csoszogása, nekem pedig arra kellett figyelnem, hogy éppen merre járnak, mert időnként megunták a banánt és messzebb kalandoztak, mint azt normál esetben hagyni szoktam. Hogy az eddig felépített nevelésemben se essen csorba, inkább különvettem a kutyázást és a futást. Ezzel egyrészt adtam magamnak heti kettő etapot, amikor teljesen ki tudom zárni a külvilágot (úttesten attól még körülnéz!) és lemegyek alfába… Másrészt nem demoralizálom a kutyáimat, ha egyszer eljutok a megálmodott tempóig, szeretném ha hámba fogva jó tempóval húznának, jelenleg viszont csak arra nevelném őket, hogy lassuljanak.

A cél: újra bekötött kutyával futni

A cél: újra bekötött kutyával futni

Jakabhegyre fel és vissza: no de mi lenne, ha futnánk?

Az ősz beköszöntével egyre többször engedek a Mecsek hívogatásának, és pihinapokon, vagy éppen egy délutános műszak előtt arra kanyarodunk, és a kutyákkal járunk egy karikát. Néhány napja Judit kolléganővel megbeszéltük, hogy felmegyünk a Pálos templom romjaihoz, majd jött az isteni sugallat – Mi lenne, ha belefutnánk? Neki sem volt ellenére, így hát megfelelően öltözve láttunk neki a kalandnak: terepcipő, futónaci, trail zsák/övtáska és egy-egy technikai felső.

Kis csapat a kolostor romjainál

Kis csapat a kolostor romjainál

A kis naívak, azt hitték lefelé könnyebb lesz…

Nem beszéltük meg előre, hogy honnan-meddig akarunk futni, egyszerűen csak megindultunk a legrövidebb úton – zöld kör – felfelé Égertetőtől Jakabhegyig, majd vissza a a kék és a piros sávon. A Pálos templom romjain kicsit elidőztünk, fotózgattunk (mindegy milyen gyakran járok erre, mindig le kell fotózni a kutyákat a falon!), aztán elindultunk lefelé. Egyikünk sem rutinos terepfutó, főleg nem erdőben… A szántók közti földutakon profik vagyunk, de az avarral takart köves ösvény újdonság volt. Harmincon túl vagyunk mindketten, bőven túl az adrenalinvadász időszakon, így abban maradtunk, hogy inkább fussunk “gyökkettővel” minthogy egyikünknek a másik hátán kelljen lejönnie a hegyről. Baleset nem történt, viszont nagyon hamar rájöttünk, hogy ennek a napnak még egy darabig érezzük majd a nyomát… Mindketten nagyjából sík terephez vagyunk szokva, és a lejtmenetben futás olyan izmokat talált meg, amik létezéséről sem tudtunk eddig.

Hát nem mutatnak gyönyörűen a falon? :)

Hát nem mutatnak gyönyörűen a falon? 🙂

Szabadon követés lazázva:  “Lábzhoz!” helyett “Ide!”

Nagyon jól jött, hogy a kutyáim addigra kifutották az istállógőzt és hogy ismerik a sétálós “idehozzám” parancsot. Ezt megkülönböztetem a sulis láb mellett követéstől, mivel nem várok el szemkontaktust, és jóval lazább is a feladat, ellenben nem csak egy tréning erejéig, hanem akár hosszú kilométereken át kell betartaniuk. Pogi jellemzően jobb oldalt a hátam mögé áll be, Rebi viszont nagyon balos, szeret az iskolás oldalon közlekedni. Ilyenkor max fél méterre eltávolodhatnak, lemaradhatnak. Mindez futótempóban kicsit nehezebb volt nekik, a szántóföldes futik alatt  megszokták, hogy nagyobb a mozgásterük, de néhány perc után sikerült megértetni velük.

Okoskákkal a piros sávon

Okoskákkal a piros sávon

Tavasszal már felfelé is futunk!

Összességében imádatos 9,5 kilométert mentünk, isteni időnk volt, és bár három napig alig bírtunk járni az izomláztól, totál megérte. 🙂 A trail zsák egyáltalán nem zavart, és a sérülést is megúsztuk mindketten. A szörnyek nyilván élvezték, és kivételesen egy alvással is megjutalmaztak aznap délutánra.

Mérlegelj, mielőtt kutyával az erdőbe indulnál!

Nagyon fontos, hogy a kutyákat hivatalosan nem szabad pórázról elereszteni sem az erdőben, sem a mezőn, sőt, nagyjából sehol az országban (más kérdés, hogy az adott terület hatósági személyei mennyire ellenőriznek illetve mennyire tartatják ezt be)! Az erdőben pedig mindig kétszer gondoljuk meg, hogy szabadon ereszthető-e a Fifi, és ilyen esetben is célszerű láthatósági ruházattal ellátni. Mindig legyen a szemünk előtt, és lehetőleg ne engedjük 20-30 méternél távolabb magunktól!

Srácaim láthatósági nyakival

Srácaim láthatósági nyakival

Részletesebb leírás az erdei kutyázásról itt olvasható.

Gulyás Viktória

Gulyás Viktória

Kutyatenyésztő család leszármazottja vagyok, kiállításokon szocializálódtam és valószínűleg a morgás és vicsorgás is előbb ment, mint a beszéd. Az első “igazi”... Még több

Észrevételed, kérdésed van?

Csapatunkat hobbi és intenzív szinten sportolók is alkotják. Így mi is átéltük, milyen kezdőnek lenni egy teljesen új mozgásforma kipróbálásakor, vagy új célokat kitűzve rendszeres sportolókká válni. Nyugodt szívvel írj nekünk, hiszen egy cipőben járunk​!​