Egy maroknyi Marokkó 2. rész – Túra az Atlasz hegyégben, Észak-Afrika legmagasabb pontjára

Idén elhatároztam, hogy feltúrázok Észak-Afrika legmagasabb pontjára, a Toubkal 4167 méteres csúcsára. Hogyan sikerült hobbi túrázóként meghódítanom a hegyet? Élménybeszámolómban konkrét tippekkel fűszerezve mutatom be ezt a varázslatos utat. - Túrabeszámoló Bontó Árpádtól, a Decathlon szombathelyi áruházának vezetőjétől.

Ruházat 3700 méterre, az Atlasz hegységben

Ahogy élménybeszámolóm előző részében megosztottam, Észak-Afrika legmagasabb pontját megcélzó túránk első, 3200 méteren lévő menedékházban töltött éjszakája olyan körülményeket biztosított, mely egy kissé kívül esett a csapatunk komfortzónáján.

Az első estét követő reggel nem keltünk korán, mert csak egy akklimatizációs túra volt betervezve, illetve az, hogy szokjuk a hágóvasat. Azon a napon már egy SIMOND Light bakancsot húztam fel, mely hágóvas kompatibilis és a QUEHUA 500-as zoknit is lecseréltem egy FORCLAZ 900-asra. A WEDZE 900-as síkabát és aláöltözet is előkerült. A sapkáról nem is beszélve, illetve a QUECHUA kamásli. Kicsit szeles időnk volt, és egy 3700 méteres szintet céloztunk meg.

Beöltözve a túrához 3700 méteres szintre

A terep itt már meredekebb volt, egyre nagyobb sziklákon és egyre keskenyebb ösvényeken kellett felfele haladnunk cikk-cakkban. Hágóvasra nem volt szükség, minimális hófoltok voltak csak az úton. Ezt a távot viszonylag hamar letudtuk, ugyanis kora délutánra vissza is értünk a táborba. Arra jó volt a túra, hogy szokjuk a meredek emelkedőt, illetve a tüdőnk a ritkább levegőt. A délután teázással, kártyázással telt, és aznap is hamar ágyba kerültünk, ugyanis másnap már korán keltünk…

Fejlámpás út a csúcs felé

Olyannyira korán, hogy hajnali 4 órakor már mindenki kipattant az ágyból. Az izgatottságtól foltokban aludtunk, és már 4 óra előtt mozgolódott a csapat. Fejlámpában megreggeliztünk és útnak indultunk. Csodálatos hajnal volt, tiszta idő, szélcsend. Az égbolt tele volt csillagokkal. Azonban 1 méternél messzebb nem láttunk fejlámpával sem. Itt már kellett a legalább 100 lumenes lámpa. Én egy OMNIGHT 300-assal vágtam neki az útnak, mely 130 lumennel bír. Egyből emelkedő – az előző napok túráit éreztük a combokban. Sötét volt, lassan tudtunk haladni. Nagyon meredek volt, nagyobb sziklákkal, kövekkel. Ahol apró kavicsos talaj volt, az pedig csúszós. Sokszor a kezünkre is szükség volt, hogy feljebb jussunk. A hegyoldalon csak annyit láttunk, hogy több kisebb csoport világít a fejlámpákkal. Sokan indultak útnak korán. Körülbelül 1 km/órával haladtunk felfele és nagyon gyakran megálltunk. Aztán az út harmadánál megjelent a hó.

Elkelt a fagyott hóban a hágóvas

Hágóvassal a fagyott hóban

Így hát fel kellett rakni a cipőkre a hágóvasat. Masszív, fagyott hó volt, helyenként elég mélyre besüppedt a lábunk. Itt még mindig sötét volt, tehát továbbra is fejlámpával haladtunk. A világosodást hátráltatta az, hogy a hegy nyugati oldalán voltunk, tehát hiába láttuk, hogy pirkad, ránk még nem sütött a nap sugara. Azonban itt már kezdett többfelé szakadni a csapat. A lábnyomokat tudtuk követni a hóban, egészen addig, amíg el nem kezdett világosodni. De a csúcsot továbbra sem láttuk.

Út a csúcs felé

Toubkal – a csúcs 4167 méteren

A csúcsot csak az utolsó „kanyarban”, körülbelül az út 98%-ánál láttuk. Nah, ott elhullajtottam egy könnycseppet, mert már túl voltam pár holtponton és megkönnyebbültem, hogy felértünk. Technikailag tényleg nem volt nehéz, inkább én szembesültem azzal, hogy kicsivel több kondival könnyebb lett volna a túra. Valóra vált, amit az út előtt mondogattam: „ha nincs is jó kondim, majd a túra után lesz”.

A csúcs!

A csúcson csodálatos látvány tárult elénk. 4167 méter magasan voltunk, ragyogó idő volt. Észak-Afrika legmagasabb pontját meghódítottam! 20 percnél tovább nem időztünk, ugyanis kicsit szeles volt és mégiscsak 0 fok körül volt a hőmérséklet. Körülbelül 4 óra kellett ahhoz, hogy felérjünk. 4 óra alatt 1000 méter szintkülönbséget mentünk felfele. Mindezt 4 km-es távba belesűrítve.

Toubkal 4167 méterén

Innen le is kell jutni!

Lefele sem volt sokkal gyorsabb és a térdünk is megérezte. Körülbelül 3 óra alatt értünk le 3200 méterre, ahol egy rövid pakolást követően tovább indultunk.  Ekkor már 8 órája úton voltunk, 2000 méter szintkülönbség volt a lábunkban, de 3200 méterről tovább kellett jutnunk 1700 méterre. Ez újabb 4 órás út volt, ehhez jöttek még a pihenő idők.

A helyi árusok mindig barátságosan kínálták portékájukat

Késő délutánra értünk vissza Imlil-be, ahol úgy örültünk a forró zuhanynak, mint majom a farkának. Közel 6000 méter szintkülönbségen voltunk túl. Akadt, aki a zuhanyt követően el is aludt vacsora nélkül és később lett felébresztve, hogy azért jó lenne, ha enne valami meleget. Persze, aznap este azért bontottunk egy üveg töményet, hogy koccintsunk a sikerre, na meg a fertőtlenítés sem ártott.

Másnap a reggelit követően indultunk vissza Marrakeshbe, ahol két napot töltöttünk, kicsit a hagyományosabb turista szokásokat követve. Innen Szavírába, az óceánpartra indultunk, hogy a magas hegyek után Marokkó egy másik csodálatos arcát is megnézzük.

Bízom abban, hogy úti beszámolómmal tippeket tudtam adni hobbi túrázóknak, akik első nagyobb útjukra készülnek. Kérdésed lenne? A bejegyzés alatt várom a hozzászólásokat.

Bontó Árpád, Decathlon Szombathely áruház-igazgató

Észrevételed, kérdésed van?

Csapatunkat hobbi és intenzív szinten sportolók is alkotják. Így mi is átéltük, milyen kezdőnek lenni egy teljesen új mozgásforma kipróbálásakor, vagy új célokat kitűzve rendszeres sportolókká válni. Nyugodt szívvel írj nekünk, hiszen egy cipőben járunk​!​