Egy maroknyi Marokkó 1. rész – Túra az Atlasz hegyégben, Észak-Afrika legmagasabb pontjára

Már régóta terveztem, hogy ellátogatok Marokkóba. Ám ahelyett, hogy a sokak által választott tengerparti pihenést választottam volna, a fejembe vettem, hogy feltúrázok Észak-Afrika legmagasabb pontjára, a Toubkal 4167 méteres csúcsára. - Túrabeszámoló Bontó Árpádtól, a Decathlon szombathelyi áruházának vezetőjétől.

Miért éppen az Atlasz hegység?

Ne tévesszen meg senkit a cím, Marokkó nem egy Monaco méretű ország,  körülbelül ötször akkora területtel, mint Magyarország és több mint háromszor annyian lakják. Csupán amit a lábaimmal lejártam az ország részeiből, az tekinthető egy apró szeletnek a nagy egészből.

De miért pont Marokkó, és miképpen jött az, hogy ha rábökök egy afrikai országra, akkor a túrát fogom választani mint fő úti cél? Marokkó már régóta az utazási listámon volt, ugyanakkor az a gondolat, hogy egy hétig csak utazzak városról városra, végigrohanva az országon, vagy, hogy a tengerparton egy hétig égessem magamat a napon, nem tűnt vonzónak. Mint sportszerető ember, kellett valami plusz. Mivel itthon az utóbbi időben egyre gyakrabban és egyre hosszabb távokra járok el túrázni, továbbá tudva azt, hogy Marokkóban található Észak-Afrika legmagasabb pontja, a Toubkal az Atlasz hegységben, így össze is állt a terv a fejemben. Kerestem egy túraszervező céget, hogy mégis valamennyire szervezett körülmények között legyen az egész. Arról nem is beszélve, hogy ez volt életem első hegymászása, magashegyi túrája, így arról is kellett információkat gyűjtenem, hogy mire számítsak, felkészült vagyok-e kellően egy 4000-es csúcshoz. Mint kiderült, profi technikai tudás nem kell hozzá, sokkal inkább jó erőnlét és kitartás. De az utóbbiból annál inkább….

Ez már nem Európa

A hónapok folyamán mindent begyűjtöttem, ami a túrához kellett. Kezdtem egy új, 80 literes, de 120 literesre bővíthető „csacsikompatibilis” sárga QUECHUA táskával. “Ez majd jó lesz a szamárra, ami felviszi a cuccainkat a hegyre.” Az utazást megelőző estre ez meg is telt, de további két kisebb táskát is vittem magammal a napi, kisebb túrákra.

A hatalmas Quechua táskámba minden felszerelésem belefért

Október 8-án este landoltunk Marrakeshben. Onnan egyből mentünk a hegyekbe taxival, egészen pontosan Imlil-be. Ez körülbelül 1700 méter magasan fekvő település. Tipikus kis hegyi berber falu. Itt azért hamar átjött, hogy nem Európában vagyunk. Ugyanakkor nem lehetett okunk panaszra a szállást illetően, pláne miután megjártuk „ a hegyet”.  Este egy rövid ismerkedést követően hamar eltettük magunkat másnapra. A korai ébredést követően neki is vágtunk a 3200 méter magasan fekvő menedékháznak.

A “csacsi kompatibilis” Quechua táska

Túrázás 1500 méter szinttel

Első nap mintegy 1500 méteres szintkülönbséget kellett leküzdenünk. Szerencsére a 20 kilós csomagjainkat csacsiháton tudtuk mozgatni, így a napi menetfelszerelést kellett magunkkal vinnünk. Az idő kezdetben ragyogó volt, kis túlzással rövidnadrágban is lehetett volna indulni. Ugyanakkor tudtuk, hogy a magasabb részeken már erősebben fújhat a szél, így komolyabban beöltöztünk.

Imlil, az 1700 méter magasan fekvő település

Amivel én nekivágtam a napnak, az egy TREK 900-as túranadrág, egy MH 500-as túracipő, egy egyszerű TECHFRESH 50-es póló és egy 3.kategóriás QUECHUA napszemüveg. Itt a harmadik kategória arra vonatkozik, hogy az utcai napszemüvegekhez képest jobban véd és jobban sötétít a fénytől, ugyanis majd 3000, illetve 4000 méteren a Nap erősebb.

Ami még a táskában volt: egy  FORCLAZ 20-as vékony túrapolár, egy TREK 100-as softshell kabát, egy SIMOND csősál, egy vékony, egy vastag túrakesztyű, illetve egy ARPENAZ 200-as túrabot. De az inkább a kezemben. 🙂 A táska egy 30 literes QUECHUA MH 100-as volt, így kényelmesen befért minden, ami kellett. Elemózsiaként APTONIA müzliket vittem, illetve fehérjeszeletet.

Az út kezdetben enyhén emelkedő, kavicsos volt, egy-két hegyi patakkal tarkított. Később kisebb-nagyobb sziklás, köves, keskeny ösvényes úttá változott. Elkellett már a túrabot. Útközben volt három-négy bodega, ahol lehetett frissítőt vásárolni. Itt csokik, palackos üdítők voltak kaphatóak, illetve frissen facsart narancslé. A kézfertőtlenítő természetesen minden érintkezés előtt, illetve után előkerült.  A higiéniai körülmények nem voltak “európaiak”. Az üdítők hűtése a patakból kivezetett összeeszkábált csővezetékkel volt biztosítva, a poharak öblítése hasonló módon. Felfele többször megálltunk az ilyen helyeken, hiszen a folyamatos emelkedő fárasztó volt, illetve kellett a rendszeres folyadék és energiapótlás.

Hegyi bolt a felfelé vezető úton

Menedékház az Atlasz hegységben

Kora délutánra el is értük a 3200 méter magasan fekvő menedékházat. Itt kis ráfizetéssel sikerült kialkudnunk egy 8 fős szobát (pont 8-an voltunk), ugyanis normál esetben vagy kint sátorban, vagy egy 20 fős szobában lettünk volna elszállásolva. A szálláson teljes sötétség volt, csak este pár órára lett világítás biztosítva, fűtés nem volt, így melegvíz sem. Pedig a hosszú túra után egy forró zuhany sokat ért volna regenerálódás szempontjából is. A szálláson végig fejlámpával és kabátban közlekedtünk, ugyanis itt már 10 fok alatt volt a hőmérséklet. Este hálózsákban aludtunk az ágyakon, a szobában pedig látszott a lehelet. Kellett a 0 fokos FORCLAZ 500 light hálózsák. A tisztálkodást törlőkendőkkel oldottuk meg minimálisan.

Egyébként elég nemzetközi volt a hely: sok német, francia, angol és spanyol volt. Rajtunk kívül más magyar csapat nem volt.  Az esti vacsorát követően, hamar ágyba bújtunk, hiszen 9 órakor lámpaoltás volt, illetve kellett a pihenés. A csapat nehezen aludt a körülményekből kifolyólag – az ilyen körülményekhez eddigi túrás élmények során még nem szoktunk hozzá, kitörtünk a komfortzónánkból.

Sátorszállás a menedékháznál, 3200 méteren

Másnap korán keltünk, hogy idejében indulhassunk a 4167 méteren lévő csúcsra. Hogyan hódítottuk meg a hegyet? A beszámolóm következő részéből ez is kiderül!

Bontó Árpád, Decathlon Szombathely áruház-igazgató

Sporttanácsadó munkatársaink

Sporttanácsadó munkatársaink

Észrevételed, kérdésed van?

Csapatunkat hobbi és intenzív szinten sportolók is alkotják. Így mi is átéltük, milyen kezdőnek lenni egy teljesen új mozgásforma kipróbálásakor, vagy új célokat kitűzve rendszeres sportolókká válni. Nyugodt szívvel írj nekünk, hiszen egy cipőben járunk​!​