Betekintés a MTB maratonok világába V. – Versenyek

Tűző napsütés. Kora délelőtt. Fülledtség. Körülöttünk ismeretlen, vadidegen arcok, egytől egyig mind bukósisakban. Valahonnan a közelből halk zene csendül fel, s vegyül el az emberek morajával. A hangosbemondó a Rövidtáv indulóit szólítja a Rajtvonalhoz. Behunyjuk a szemünket éjfekete napszemüvegünk alatt és veszünk egy mély lélegzetet. A torkunk összeszorul, a klipszek bepattannak a pedálokba. Kissé előrébb gurulunk a többi versenyzővel. Aztán elhangzik a mondat: "10 másodperc a Rajtig!" Most már nem visszakozhatunk.

Ahogy hétről hétre, hónapról hónapra haladunk a naptárunkban, és egyre inkább gyarapodni látszanak az X-ek a bekarikázott nagy naphoz közeledve, úgy tölt el bennünket tetőtől talpig a mámorító érzés, hogy hamarosan rajthoz állhatunk életünk legelső Mtb Maratonján. A felfokozott izgalom talán már most nagy hatást gyakorol ránk, s alig várjuk, hogy bizonyítsuk végre rátermettségünket nem csak magunknak, hanem a kerékpáros világnak, mi több, egyenesen úgy érezzük, az Elit mezőnyt olyan megszégyenítő erővel és elszántsággal rendelkezünk, amilyenre azelőtt még sohasem volt példa az amatőr kerékpársport történetében. A terv készen áll, az önbizalmunk a csillagos egekben.

Mielőtt azonban belevetnénk magunkat a dolgok sűrűjébe, már most a legelején óva intenék mindenkit attól, hogy felesleges ábrándokba és tévhitekbe kergessük magunkat, a felkészültségünket, végleges formánkat illetően. A felkészülés (erőnlétileg és mentálisan) nem ugyanaz az elszántsággal, ami nagyon sokszor megvezeti, összezavarja az embert, s később, a versenyek alkalmával derül csak ki igazán, mire is vállalkoztunk valójában. Fejben (az elképzeléseinkben) semmi sem olyan fájdalmas, és embert próbálóbb, mint maga a valóság.

MTB martaton versenyek

Egy emelkedőre felkapaszkodni nem nagy kihívás, ám, ha mindezt elsőre 30 km feletti távon és többször ismételjük meg, váltakozó meredekséggel és terepviszonyok között (folyamatos frissítés mellett), még akkor is váratlan, s egyben fájdalmas élményben lesz részünk. Nem kell elsőre nagyot tempóznunk és végig nyélen mennünk, ahhoz, hogy a testi kín hamar eluralkodjon rajtunk.

KILÉPNI A KOMFORTZÓNÁBÓL

Aki belevág a maratonok világába -legyen szó futásról vagy kerékpározásról -, az jobb, ha tisztában van vele, hogy ezeken a versenyeken a határaink feszegetése az elsődleges cél. És ha a saját határaink feszegetéséről van szó (ami röviden annyit tesz, hogy kilépünk a saját komfortzónánkból), az bizony cseppet sem egyszerű. Még mini és rövidtávon sem. Tulajdonképpen a versenyek alatt derül ki igazán, hogy az évközi edzéseink mire is voltak elegendőek. Így hát következzen néhány hasznos tanács, hogyan vágjunk bele életünk első mtb versenyébe:

Az előző cikkekben már betekintést nyerhettünk az étrendbe, az edzésekbe, illetve azt is megtudhattuk, mire számítsunk a különböző kerékpáros versenyeken. Most azonban – életünkben először – élesben fog zajlani a játék. Nem a fejünkben, nem a home traineren, hanem valós terepen. Vérbeli hajsza következik. Harc, meredek emelkedőkön és sziklás lejtmeneteken. Felfelé vért izzadunk, lefelé halálfélelem uralkodik el rajtunk.

MTB martaton versenyek

A RAJT ELŐTT: 

Utolsó ellenőrzések

Mint azt korábban említettem, fontos, hogy a verseny napján tele legyen a tankunk! Igen, most a szénhidrátraktárak előzetes feltöltéséről beszélek. Enélkül már a legelején hamar el fogunk éhezni. A felsorakozás előtt lehetőség szerint még nézzük át utoljára a kerékpárunkat (megfelelő-e a nyomás, be van-e olajozva rendesen a lánc, tökéletesen és hibátlanul működik-e a váltó, stb.), továbbá alaposan győződjünk meg arról, hogy minden szükséges útravalót (energiagél, kulacsban iso, multitool, gumibelső, pumpa, patron, stb.) eltettünk a mezzsebünkbe és/vagy a nyereg- vagy váztáskánkba.

Ha mindez kész, egy órával a rajt előtt fogyasszunk el még egy kiadós banánt vagy energiazselét, hogy ne üres gyomorral vágjunk neki a kilométereknek! Vegyük fel a rajtszámot és helyezzük fel a bringára! A legtöbb versenyen kapunk rajtcsomagot (már amennyiben előneveztünk), amiben többnyire találunk gyorskötegelőt, ajándék energiagélt és kajajegyet. Ez utóbbi jól fog esni a nap végén. 🙂 Használjunk fel belőlük, amit csak lehet, és ezután uzsgyi a Rajt! Strava bekapcs! 🙂

Helyezkedés

Az első alkalommal még nem annyira fontos a helyezkedés (minél előrébb jutni a sorban), jobban tesszük, ha hátra maradunk és becsatlakozunk azokhoz, akik csak az élmény kedvéért jöttek ide tekerni. Így nem zavarjuk azokat, akik “vérre mennek” és már az elején elkerüljük az esetleges konfrontációt a sporttársakkal…azokkal, akik mindent megtesznek azért, hogy az első sorból induljanak. Hadd menjenek, hiszen nekik ez hivatás (hitvallás), ők az idő és a pódium rabjai. 🙂 Viccet félretéve, mindig megtörténik az előző évi nyertesek beszólítása, azt követően pedig a legtöbb profi és profi-amatőr maratonos igyekszik az élbolyba bekerülni. Ha már a legelején a darálóban találjuk magunkat, onnan nehéz lesz kikecmeregnünk. 🙂

Tartalékolj!

A legtöbb kezdő mtb maratonos ott követi el a legalapvetőbb hibát, hogy az indítás után rögtön fel akarja venni a legnagyobbakkal a versenyt. Ennek az lesz az eredménye, hogy viszonylag hamar leszakadunk róluk és feltartjuk a többi, nálunknál sokkalta erősebb versenyzőt, akik akaratlanul is kénytelenek megállni mögöttünk, illetve túl korán ellőjük a puskaport. A profi-amatőr versenyzők túlnyomó zöme ugyanis patentpedált használ, és ha már az első emelkedőn befékezünk előttük, megnöveljük a bukás kockázatát. És ha már itt járunk: a legelső alkalommal használjunk csak nyugodtan taposópedált! Terepen ugyanis, ha nem tudjuk megfelelően használni a technikás részeken, könnyen balesetet szenvedhetünk!

MTB martaton versenyek

Jegyezzük meg a következő hasznos tanácsokat:

1. ha azt halljuk, hogy a hátunk mögül egy sporttárs azt kiabálja “Balról!”, lehetőség szerint azonnal húzódjunk le a jobb oldalra, hiszen ő nyilván nagyobb sebességgel, vagy nagyobb tempóban érkezik és el szeretne menni mellettünk! Ugyanez vonatkozik a másik oldalra is.

2. a rövidtáv végén gyakran találkozhatunk mögénk “betévedő” közép-és hosszútávosokkal. Figyelem! Minden esetben engedjük el őket, akármelyik oldalról is érkeznek – ha felfelé toljuk a bringánkat, inkább álljunk meg oldalt egy kis időre, amíg elhaladnak mellettünk -, és sohase akadályozzuk őket a tovább haladásban! Nekik ugyanis bármilyen időveszteség a végső helyezésükbe kerülhet. Éppen ezért mindig figyeljünk a “Félre/Vigyázz, Középtávos/Hosszútávos jön!” felszólításra! Ez a verseny éppúgy a profiké is, mint az amatőröké. Segítsük egymást, amennyire csak lehet!

A VERSENY ALATT: 

Első szabály: Soha ne ess pánikba!

A pánik kapkodáshoz, a kapkodás hibához, a hiba pedig balesethez vezet. Bármilyen merész is vagy a lefeléken (mert többnyire itt szalad el a ló minden kezdő versenyzővel), elsőre soha ne vakmerősködj! Egy hirtelen felbukkanó akadály: egy magasabb szikla, egy kiálló faág vagy egy utadba kerülő fatörzs meggondolatlan és ésszerűtlen cselekedethez vezet, onnan pedig már egyenes az út a kórházba! A jelszó: Óvatosan! A Mátra Maratonon nem hiába hangoztatják oly sokszor, hogy a ” Mátra sziklás!”, de más verseny sem sokkal veszélytelenebb. A lejtmenetekben először inkább menjünk le lassan, óvatosan, szinte öregapósan, mint sem felnyársalódjunk valamelyik faágon, vagy belezuhanjunk egy mély szakadékba! Ha mindezt figyelembe vesszük, úgy nem történhet nagy baj.

Felfelé spórolj!

A felfeléken lehetőleg spóroljunk az energiánkkal (főleg a legelején), mert a mtb maratonok többsége a végére tartogatja a slusszpoént, majdhogynem egyenesen belevágja a képünkbe a legmeredekebb kaptatót. 🙂 A rövidtávon általában két frissítőpont szokott lenni, valahol féltávon és a vége előtt nem sokkal… ezeken érdemes mindig megállnunk, szusszannunk egy keveset (iszunk, étkezünk, kulacsot töltünk..sőt, még le is locsolnak minket, ha ragaszkodunk hozzá), majd újult erővel folytatjuk utunkat a végső kihívás felé.

A mtb maratonok többségén (hál’Istennek ugyancsak általánosíthatok hazai viszonylatban) még ha technikai vagy egészségügyi problémánk is akad, mindig van, aki megáll és a segítségünkre siet (mellőzve a saját érdekeit). Ilyenkor tegyük félre a büszkeségünket és hagyjuk, hogy segítsenek rajtunk! Lehet, hogy egyszer majd mi is viszonozhatjuk ezt az önzetlenséget. 🙂 Volt már rá példa, nem is egyszer. 😉

MTB martaton versenyek

A VERSENY UTÁN: 

Amikor legelőször átgurulunk a Célvonalon, akkor szembesülünk a ténnyel, miszerint tényleg megcsináltuk, teljesítettük a kihívást. Mámorító érzés kerít minket a hatalmába, s noha kigubbad a szemünk a lábaink szüntelen görcsölésétől, mégis elkönyvelhetjük magunkban, hogy egy fokkal feljebb tornásztuk a tűréshatárunkat. 😉 Vagy ahogy a “Tervező” mondta a “Mátrix – Forradalom” című film végén Neo-nak: “A biokémiai funkciók jelzik, hogy születőben van egy érzés, ami az ésszerűség gyors kiiktatására hivatott.” Ez az érzés pedig nem más, mint hogy túlléptünk a saját létezésünk egy bizonyos aspektusán (vagy fokán, ha úgy tetszik), és amit esélyünk sincs többé visszafordítani. Csupán továbbfejleszteni. 🙂

MTB martaton versenyek

Most már jöhet a kiérdemelt babgulyás. 🙂 És jól jegyezze meg mindenki: Az Út innen már csak előrébb visz. Ezután (ha kitartóak vagyunk) évről-évre egyre erősebbek leszünk. Ez csak éss kizárólag rajtunk múlik, hogyan, s hova tovább. Ha további kérdésetek van a témával kapcsolatban, bátran vegyétek fel velem a kapcsolatot, állok rendelkezésetekre! 🙂

Hátszelet! 🙂

Hegedüs Zsolt

Hegedüs Zsolt

Bár egész életemben bringáztam, a versenyszerű kerékpározás, mint rendszeres sporttevékenység, mindössze öt éve vált az életem szerves részévé, mégpedig egy... Még több

Észrevételed, kérdésed van?

Csapatunkat hobbi és intenzív szinten sportolók is alkotják. Így mi is átéltük, milyen kezdőnek lenni egy teljesen új mozgásforma kipróbálásakor, vagy új célokat kitűzve rendszeres sportolókká válni. Nyugodt szívvel írj nekünk, hiszen egy cipőben járunk​!​