Szakmai konferencia a kutyatenyésztésről és -szaporításról a Kaposvári Egyetemen

Pályafutásom során immár másodjára ér az a megtiszteltetés, hogy igazán komoly, szakmai fórumon, egy agrártudományi egyetemen tarthassak prezentációt a kutyákról, a tenyésztői munkásságomról. Nagyon lelkesen várom már október 26-át, amikor alma materemben, a Kaposvári Egyetem Állattudományi karán leszek résztvevője egy nívós konferenciának.

Tavaly nyáron jártunk  falkám egy részével a keszthelyi Georgikonban, ahol dr. Kovács Szilvia (a “régieknek” csak Szilva) kért fel egy előadásra. Amilyen lámpalázzal indultam neki, végül azon kaptam magam, hogy dől belőlem a szó, és úgy repült el két és fél óra, mint egy pillanat…

Mindennapi kutyázásunk színtere, az egyetemi sportpálya

Mindennapi kutyázásunk színtere, az egyetemi sportpálya

Ez alkalommal pedig “hazatérek”

A Kaposvári Egyetemen tartandó konferenciára volt konzulensem, dr. Molnár Marcell hívott meg, hogy a sport- és munkakutyák tenyészéséről beszéljek. E napon megszólalnak még állattenyésztő szakemberek, állatorvosok, és persze egy “küllemes” tenyésztőtársam is. A tervezett programot olvasva egy igazán nívós eseménynek leszünk résztvevői, ahova persze viszem magammal az állataimat is. 🙂 Sok évet töltöttem el ebben az intézményben, kollegistaként természetesen kihasználtam, hogy ez volt az első (talán mindmáig egyetlen?) kollégium, ahova lehetett kutyát is hozni. Így először Szulejmánnal, a kaukázusi juhászkutyámmal, majd az őt követő Jettával éldegéltünk ezen a fantasztikus helyen.

Jetta első tele a koleszban, szintén a sportpályán

Jetta első tele a koleszban, szintén a sportpályán

A szaporításról nem lehet eleget beszélni!

Egyszerűen mindenhol ott van! Minden “véletlen” alom kiskutya, minden “csak egyszer legyen kölyke” szukatulajdonos, és persze a megélhetési, nagyipari kutyaszaporítók is mind-mind súlyosbítják a helyzetet, ami már most is meglehetősen gyászos. Heti rendszerességgel bukkannak fel a szociális hálón “razziák”. Olyan kutyamentések, amikor egy-egy telepről 10-50 kutyát hoznak el, többségüket botrányosan rossz állapotban. Miközben az egyszeri kutyavásárló még mindig azt tartja legfontosabb szempontnak, hogy jövendőbeli családtagja lehetőleg minél olcsóbb legyen…

A tenyésztés sem fekete és fehér

Sajnos – ahogy arról már írtam – attól, hogy valaki “hivatalos” tenyésztő, vagy éppen van kennelneve/törzskönyvez még nem jelenti azt, hogy jó tenyésztő. Sajnos ahhoz, hogy jól tudjunk választani, vagy művelődnünk kell, vagy – mint az autó- vagy házvásárlásnál – szükséges egy bennfentes ismerős, aki segít elkerülni a bakikat. És persze tudni kell disztingválni, hisz ahogy tökéletes állatorvost sem találunk (mindig, mindenkiről lesz olyan ügyfél, aki rosszat tud mondani!), úgy tökéletes tenyésztőt sem – de a nekünk valót már simán!

Míg élünk, remélünk

Én legalábbis biztos. Amellett, hogy még mindig aggasztóan sok szaporított kutya kerül megvásárlásra, látom a fényt is… Egyre több felvilágosult emberrel találkozom, és bár sokuk még csak a felszínt kapirgálja, valami elindult. Talán egyszer lesz itt is “Európa”, és nem mi leszünk a környező országok szaporító-központja, de addig is van tennivalónk. Például megtartani egy ilyen kis konfit 🙂

Gulyás Viktória

Gulyás Viktória

Kutyatenyésztő család leszármazottja vagyok, kiállításokon szocializálódtam és valószínűleg a morgás és vicsorgás is előbb ment, mint a beszéd. Az első “igazi”... Még több

Észrevételed, kérdésed van?

Csapatunkat hobbi és intenzív szinten sportolók is alkotják. Így mi is átéltük, milyen kezdőnek lenni egy teljesen új mozgásforma kipróbálásakor, vagy új célokat kitűzve rendszeres sportolókká válni. Nyugodt szívvel írj nekünk, hiszen egy cipőben járunk​!​