“(Két)százhúsz felett – átértékeled magadban a világot”

Mondják, hogy két kis ugrással nem lehet átjutni a szakadék túloldalára. Régóta készülök rá, hogy szintet lépjek, de sosem voltam még ilyen közel hozzá. Bár már érzem, hogy meg tudom csinálni, nagyon nem mindegy, hogy hogyan, hiszen közben a lovamat is igyekszem a lehető legtöbb rossz élménytől megkímélni. Gondolatok a kategóriaváltás küszöbén.

Az alapvető paradoxon ebben a kérdésben, hogy a hibákat úgy kerülheted el, ha tapasztalatot szerzel, tapasztalatot viszont úgy szerzel, ha hibákat követsz el. És ebben nincsen semmi szégyellnivaló. Bár egy aranyat érő tanítóló jóindulatával nem lehet a végtelenségig visszaélni, gyakorolni viszont kell. Ezt a kettőt valahogy ügyesen összehozni pedig nem mindig egyszerű.

Sokáig én is azt gondoltam, hogy nem számít az az öt centi. De igenis számít, főleg az nem mindegy, melyik két kategória között van. Pár éve még létezett “B”, valamint “A” kategória, és a kettő határvonala pont a százhúsz és a százhuszonöt centi között volt. Most kezdem megérteni, hogy nem véletlenül. Számomra már ez az öt centi sem csak öt centi, és némi csavar a pálya vonalában, mondjuk hármasugrás, víz, vagy tripplebar. Hanem konkrétan kapu egy másik világba. Ahol már nem lehet akkorát hibázni, mint eddig.

Fotó: Hungary Foto – Horváth Attila

Nekem, aki amatőr vagyok, és pillanatnyilag egy ló jelenti minden reményem, különösen nagy felelősségem van abban, hogy mikor kérem az első közös egyhuszonötös pályát tőle. Tudom, hogy tudja. Sokszor teljesítette már. Technikailag sem nagyon tudnak neki újat mutatni ezen a magasságon. Viszont az egyhatvanas lóból is pillanatok alatt lehet egyhuszas lovat csinálni, ha valaki mindenáron túl gyorsan akar haladni, és nem tudja kivárni míg eljön az idő. Nekem ez a harmadik szezonom az egyhúszon, és mostanra kezdem azt érezni, hogy lassan talán végre tényleg megérek rá, hogy belekóstoljak a nagyobb pályák adta tapasztalatokba.

Szerencsére Pepe eddig nagyon jól viselte a hibáimat, amiket elkövettem. Még mindig teljesen egészséges, és lelkes, ha ugrásról van szó, versenyen pedig egész szívével küzd értem. Egyszer visszahallottam verseny után, hogy míg a pályát lovagoltam, valaki azt mondta: “Ez a világ legjobb telivérje.” Mindenkinek ilyen lovat kívánok az első évekre.

Végtelenül hálás vagyok, valahányszor felnézek a polcra.

Vannak dolgok, amikre egyszerűen meg kell érni.

Ebben az évben másodszor is leminősültünk az OB-re, ami nagyon nagy álmom. Mégis úgy döntöttem, hogy idén még nem megyünk el. Majd amikor már teljesen biztos leszek magamban, és nagy valószínűséggel nem tévedek akkorát, amekkorán már ő sem tud segíteni. Szeretném, hogy kettőnk közül én mondjam majd ki, hogy mikor fejezi be az ugrókarrierjét, nem pedig ő -idő előtt. Ezért néha tudni kell várni, de vannak dolgok, melyekre nagyon is megéri. Mert amikor eljön végre a mi időnk, nem lesz nálam boldogabb lovas a környéken.

 

 

Vinnay Patrícia

Vinnay Patrícia

Az életemnek célt és igazi értelmet adó, abszolút „flow” érzést a nyeregben és a lovak mellett találtam meg. Frissen érettségizett,... Még több

Észrevételed, kérdésed van?

Csapatunkat hobbi és intenzív szinten sportolók is alkotják. Így mi is átéltük, milyen kezdőnek lenni egy teljesen új mozgásforma kipróbálásakor, vagy új célokat kitűzve rendszeres sportolókká válni. Nyugodt szívvel írj nekünk, hiszen egy cipőben járunk​!​