Sátorteszt – Így vizsgázott a Quechua 2″ Fresh & Black sátor

A Quechua Fresh & Black innovációja a kempingezés egy új világát nyitja meg, elsősorban a konformisták előtt. A szokásosnál jóval kényelmesebb, könnyen kezelhető sátrat kínál a márka, amit nemrégen le is teszteltem egy kétnapos kutyás tréningünk során.

Július elején ejtettem szerét egy ottalvós kutyás kalandozásnak, egészen konkrétan az ormánságban fekvő Szaporca település mellett, állandó tréninghelyünkönaz Ős-Dráva Látogatóközpontban. A sátrazás oka elsősorban az volt, hogy a kutyás edzéseinkkel igazodni tudjunk a nyári hőséghez. Ezért inkább hajnalban és este terelünk, hisz nem csak a kutyák, de a birkák is hőgutát tudnak kapni. Másodsorban pedig ki akartam próbálni saját bőrömön a Quechua 2″ Fresh & Black sátrat.

Jó levegő, jó barátok és a sport… ezt jelenti nekünk Szaporca

Mert a sátrazásnak megvan a maga hangulata…

Délután öt felé volt a találkozó. Az eredeti terv szerint négy barátnővel töltöttünk volna lent egy éjszakát csillagnézéssel és némi alkoholizálással spékelve. Sajnos egyiküknek dolgoznia kellett, így picit átalakult a csapat, csak ketten aludtunk lent, egyik lány viszont elhozta a vőlegényét, hogy azért teljes legyen a társaság. A község melletti Hétöles-tónál kezdtük a napot, majd ahogy csökkent a hőség, átballagtunk a majorságba és nekikezdtünk a munkának. Miután leedzettünk öt kutyával már fél nyolc felé járt az idő, és bizony elő kellett vennünk a szúnyogriasztókat is. Ekkor még azt hittük, ez elegendő lesz. Nem azért akartunk sátrazni, mert olyan messze esik Szaporca, Pécstől csupán 45 perc autózás, viszont régóta terveztük, hogy csapatépítő jelleggel összeülünk, felütünk egy jó pálinkát és megnézzük a fényszennyezéstől mentes éjszakai eget. Persze sátorban, mert ez csak úgy az igazi.

A Duna-Dráva Nemzeti Park sajátos kihívások elé állított

Szalonnasütéssel nyitottuk az estét, ám addigra a szúnyogtámadás egy új típusával voltunk kénytelenek megismerkedni… Hiábavalónak tűnt mindenfajta kémiai védekezés és a tűzbe is szinte belebújtunk, ám hasztalanul. Végül utolsó mentsvárként a Base M pavilonomat vertük fel gyorsan, és oda behúzódva ettük meg az alig langyos szalonnánkat. A full szúnyoghálós sátorban nagyjából védve voltunk, és újra visszatért a jókedvünk is. Ahogy elfogyott a szalonna, beengedtük a jószágokat, így már van konkrét adatom is: négy fő és hat kutya kényelmesen elfér a pavilonban. Nagyjából este tízig vártuk, hogy talán elül a szúnyogroham, de beláttuk, ez nem az a városi vérszívó, amit mi ismerünk…

A társaságból ketten elindultak haza, tesómmal pedig megbeszéltük a haditervet: gyorsan lebontjuk a pavilont, mivel a horizonton villódzó fények komoly vihart ígértek, majd én feldobom a sátramat, ő pedig elhelyezkedik az autójában. Bármilyen nagy is az a pavilon, ha ketten nyúlunk hozzá bámulatosan gyorsan össze lehet csukni. 🙂 Bár igaz ami igaz, a csomagjába nem hajtogattuk vissza, csak behajítottam a kocsiba, reggelre halasztva a feladatot.

Első estém a 2″ Fresh & Black sátorban

A másodperces sátor a feszített végtelenített rudazatnak hála hipp-hopp feláll, valójában a cövekek leverése kerül némi időbe. Csapkodva-kapkodva hajítottam be a matracomat és hálózsákomat a sátorba, majd bezavartam a kutyáimat is és végre behúztam magam mögött az ajtót. Nem kevés vérveszteségbe került a hadművelet, de legalább már a helyünkön voltunk. Első gondolatom az volt, hogy ez a sátor belső világítás nélkül erősen próbára teszi az ember érzékeit… Szerencsére volt nálam zseblámpa, de sátorvilágítással nem készültem. Hozzá vagyok szokva ahhoz, hogy holdfénynél pakolásszak, ha minimálisan látok, már nagyjából elboldogulok, de ez maga volt a matt sötétség.

Némi tollászkodás után végül elhelyezkedtünk, kinyitottam az oldalsó szellőzőket, de a szúnyoghálós fülkét nem mertem megnyitni a külvilág parazitái előtt, így is negyed órámba telt a zseblámpa fényénél likvidálni a beszökött szúnyogokat. Mivel két 30kg-os biomechanikus fűtőtestet hoztam magammal a sátor szellőzését nem volt lehetőségem a maga valójában tesztelni, amennyire tudtam szellőssé tettem, de így sem kellett használnom a hálózsákomat… (A kutyákat kitenni nem lett volna megoldás, az autót nem zárhatom rájuk, a szúnyogoknak kitenni pedig barbárság lett volna őket.)

Fekete szörnyekkel a fekete fülkében

Az 5 milliárd csillagos hotel

Bár a szúnyoghad nem ült el éjszakára sem, a terveimből nem engedtem: mielőtt elszundítottunk volna kidugtam a fejem a sátorból, és nézegettem a csillagos eget. Ugyan nem bent a városban lakom, még a falusi kertünkben is bevilágítja az eget a nagyváros fénye, itt viszont elég távol voltunk a településektől, hogy jóval többet lássunk az égből, mint otthon. A Tejút sajnos még ígysem mutatta meg magát, de ez a látvány is megérte azt a vérveszteséget, amibe került.

A természetben tölteni az éjszakát sokkal többet jelent, mint szúnyogokkal hadakozni

Éjfélre járhatott, mikor félálomból vert fel a sakálok üvöltése… Nálunk is sok van belőle, de ilyen tisztán már rég nem hallottam a nádifarkas üvöltését. Percekig zengett a környék a tutulásuktól, majd mintha elvágták volna, hirtelen mély csönd támadt. Zárt helyen voltunk, és két nagytestű kutya aludt a sátramban, de azért elgondolkoztam rajta, hogy talán mégis akadna itt olyan állat, amitől meg tudnék ijedni… Szerencsére a fáradtság erősebb volt annál, hogy túlzottan elharapódzanak a fejemben a pánikkeltő gondolatok, és hamar elaludtam, majd legközelebb hajnal 4-kor ébredtem, mikor megérkezett a vihar. Dörgéssel, villámlással jött, én pedig ismét sorra vettem a túlélési esélyeimet arra az esetre nézve, ha pont belénk találna csapni a villám… De mint írtam, zárt helyen voltunk, épületek mellett, és ezzel el is hessegettem a gondolatot.

Valóban vízhatlan!

Körülbelül két órán át szakadt az eső, de ebből csak annyit észleltünk, hogy a dörgés időnként felébresztett, teljesen száraz maradt a sátor, pedig a szellőzők is ki voltak nyitva. Reggel 6 fele aztán rájöttem, hogy nem tudok tovább aludni (note to self: legközelebbi sátrazásra KELL egy kispárna), és arra is, hogy a fekete, az reggel is fekete. Határozottan sötét maradt a sátor, és csak a varrás mentén beszűrődő fényből következtettem arra, hogy valójában már magasan jár a nap.

A reggelünk… Pogit kevésbé gyűrte össze az éjszaka 🙂

Az összecsukás sem egy nagy kaland

Nagyjából 7-re összeszedtük magunkat és kisétáltunk a majorba a reggeli tréningre. A sátrat hagytam megszáradni, hisz ha nedvesen rakom el, hamar bepenészedik. Dolgunk végeztével, olyan 10 óra felé a hevesen tűző nap szépen meg is szárította, így gyorsan lebontottam a táboromat. Bár nem stoppereltem, merem állítani, hogy az önfelfújódó matracomat tovább tartott összetekerni, mint a sátrat visszacsomagolni… 🙂 A megfelelő technikával hamar újra befér a zsákjába, és már csak a kissé lenyomott fű emlékeztet arra, hogy itt néhány perce még valaki ideiglenes szállása állt.

Pont a lényeget nem tudtam ugyan tesztelni élőben, de elégszer próbálgattam már  az áruház előtt kiállított sátrainkat, hogy tudjam, a Fresh technológia valóban számít! A “Black” rész viszont abszolut jól vizsgázott, teljes sötétség honolt a sátorban még reggel is. A Quechua most már nagyon sok sátrát ellátta ezzel az innovációval, így tudunk válogatni a lehetőségekből, ha nagyobbat vagy mondjuk előtereset keresünk. Ha még nem tudod milyen sátrat keresel, nézz rá a sátorválasztó oldalunkra!

Gulyás Viktória

Gulyás Viktória

Kutyatenyésztő család leszármazottja vagyok, kiállításokon szocializálódtam és valószínűleg a morgás és vicsorgás is előbb ment, mint a beszéd. Az első “igazi”... Még több

Észrevételed, kérdésed van?

Csapatunkat hobbi és intenzív szinten sportolók is alkotják. Így mi is átéltük, milyen kezdőnek lenni egy teljesen új mozgásforma kipróbálásakor, vagy új célokat kitűzve rendszeres sportolókká válni. Nyugodt szívvel írj nekünk, hiszen egy cipőben járunk​!​