Fittnek lenni dolgozó anyaként

Folyamatosan zsizseg. Gurgulázó a nevetése. Véresen őszinte. Így jellemeztem munkatársamat és egyben barátnőmet, Maleta Dórit, 9 évvel ezelőtt, amikor elkezdett dolgozni a budaörsi Decathlon áruház fitnesz sportrészlegén. Ezek a tulajdonságai máig nem változtak. Ahogy a sportszeretete sem, pedig nem csak egy felelősségteljes munkakörben dolgozik a legnagyobb forgalmat elérő Decathlon sportmárka központjában, de emellett a gyönyörű, 9 hónapos Ádám anyukája is. Arról beszélgettem vele, hogyan tudott kisfiát várva, majd most dolgozó édesanyaként még a sportra is erőt és időt szakítani.

Soha nem bírt nyugton ülni

Dóri már gyerekként is szeretett mozogni. Szülei egy izgalmas olimpiai közvetítés hatására kedvet kaptak egy családi kajaktúrához, ami annyira megtetszett neki, hogy a Dunaferr SE sportolója lett és kajakhoz 11 évig hű maradt. A mozgás a mindennapjai részévé vált, így egyértelmű volt számára a döntés, hogy a középiskola után a Testnevelési Egyetemre jelentkezzen. A testnevelő és úszó edző szakirányon számos más sportot is kipróbált, megszerette és sikeres is lett a kézilabdában.

Ilyen múlttal egyenes volt az út a Decathlonhoz, ahol újabb sportokhoz került közel, köztük az egyik nagy kedvencéhez, a túrázáshoz. Rendszeresen kirándult a hazai hegyekbe, az ikonikus Gerecse túrán is részt vett. Most, hogy a Decathlon túrasport márkájának a központjában dolgozik, a Mont Blanc lábánál lévő Passy-ban, már igazán magas hegyeket hódíthat meg férjével, Rolanddal.

Dóri a munkája miatt évek óta Észak-Franciaországban él férjével. A Mont Blanc kiváló lehetőséget nyújt nekik a túrázásra.

Várandósan is sportosan

Egy ilyen sportos élet mellett fel sem merült benne, hogy kisfiát, Ádámot várva 9 hónapig a kanapén üljön. Ugyan a kézilabdával felhagyott az ütközések és kontaktok miatt, de túllépve az első hónapok reggeli rosszullétein, fáradékonyságán, folytatta a rendszeres mozgást. “Nem vagyok sport őrült, de szerettem volna, ha  egészséges maradok és meg tudom őrizni a formám. Szellemileg sem bírtam volna a tespedést, mindig is szükségem volt arra, hogy lemozogjam az energiámat. Roland is bátorított, sokat segített, hogy ne egyedül kelljen megküzdenem a néha felbukkanó lustaságommal. Persze erős rázkódással járó, nagy fizikai teljesítményt követelő sportot nem végeztem. Viszont rendszeresen mozogtunk: napi 30-40 kilométert megtéve kerékpáros utakra vállalkoztunk, hosszú kirándulásokra indultunk a hegyekbe. Mindig azt a pofonegyszerű elvet követtük, hogy ha mégsem bírnám, megállunk és visszafordulunk.”

Az erdei séták várandósan is kifejezetten jól estek Dórinak.

Aktív életmód kisbabával is

Az aktív várandós hónapok után nehezére is esett Dórinak, amikor 8 héttel a szülés előtt az orvos ágyban fekvésre kérte. Még a sétát is el kellett hagynia, nehogy megnövekedjen a vérnyomása. Természetesen kisfia egészsége miatt ezt meg is fogadta, de kihívás volt számára a kényszerű pihenő. Ádám nagyra nőtt a pocakjában, közel 5 kilóval és 60 cm-rel jött világra, így több szempontból is helyesnek bizonyult az orvosok döntése, hogy császármetszéssel segítsék a születését.

“Nem csoda, hogy eleinte óvatosabban mozogtam és bevallom, nem is nagyon volt energiám, fáradtnak éreztem magam az első kocogásoknál. De ezen sem idegeskedtem: ha éppen nehezebbnek éreztem az iramot, belegyalogoltam. Nekem mindig is ez vált be: mozogni jókedvvel, amíg még öröm a kihívás.”

“Biztosan mindenkivel előfordul, hogy kevésbé kívánja a sportot, főleg, ha emellett egy pici babának is energiát, figyelmet adunk. Ezen én is átestem, kezdtem belesüppedni a mozgás nélküli mindennapokba.

Lehet ez így is maradt volna, de végül 2 dolognak köszönhetem, hogy visszataláltam az aktivitásomhoz. Egyfelől rengeteg támogatást kaptam a férjemtől. Roland segített azzal, hogy velem tartott a síelésekre, biztatott. Ilyenkor nyugodtan tudtunk kikapcsolódni, mert barátok vigyáztak kisfiúnkra. Másrészt egy rövidebb ideig tartó betegség miatt lefogytam 6 kilót és az új súlyom emlékeztetett arra, hogy milyen nagyszerű érzés formában lenni, kevesebb kilóval mozogni. Néha az ilyen kellemetlenségeknek végül szerencsés kimenetele lehet.” – teszi hozzá mosolyogva.

“Most megacélozza az elszántságom az is, hogy a barátnőimmel megfogadtuk, lefutjuk ősszel a félmaratont. Ez igazán erős motiváció! Hetente többször is ellátogatunk egy közeli tóhoz és amíg Roland a kisfiunkkal sétálja körbe, addig én szaladok. Nincs mese! A dátum közeleg és szeretném bírni a tempót a csajokkal! Még a nyaralásra is viszem magammal a futócipőm.”

Ádám születése óta hármasban túráznak.

Bevált tippek a sportoláshoz

“Mit tanácsolok más anyukáknak, akik szívesen mozognának, csak nem tudják hogyan vágjanak bele? Nem kell egyből maratonfutónak lenniük, elegendő, ha először kicsit aktívabban sétálnak, majd kocognak. Ha nem kapcsolja ki őket egy mozgásforma, próbáljanak ki más sportokat. Ne adják fel máris az elején, pár alkalom után biztosan belerázódnak az edzésekbe. Érdemes kitűzni egy valószerű célt, ami elérhető, de azért rendszeresen mozogni kell érte. Ez lehet egy verseny sikeres teljesítése, egészségesebb pulzusszám, vagy eggyel kisebb ruhaméret is.”

“De ami a legfontosabb: találják meg az egyensúlyt! Nem kell túl komolyan venni és irreális célokat kitűzve, 6 kockás izmos hasfalért küzdeni már a legelején. Inkább érezzük jól magunkat és örüljünk az apró változásoknak. Persze tudom, hogy ez lényegesen könnyebben megvalósítható, ha a párunk, családunk, barátaink támogatnak minket ezekben a célokban. Én sok motivációt kapok a környezetemtől és Rolanddal már azt is tervezgetjük, hogy fiunkkal, Ádámmal milyen közös sportot űzünk majd.”

Érdeklődsz a téma iránt? Olvasd el további bejegyzéseinket, arról, milyen tippeket adnak kardió és túra sportokat kedvelő anyukák és kismamák sportolásával foglalkozó közösségek.

 

Észrevételed, kérdésed van?

Csapatunkat hobbi és intenzív szinten sportolók is alkotják. Így mi is átéltük, milyen kezdőnek lenni egy teljesen új mozgásforma kipróbálásakor, vagy új célokat kitűzve rendszeres sportolókká válni. Nyugodt szívvel írj nekünk, hiszen egy cipőben járunk​!​