Intenzív szintű úszás – Egy sportoló mindig sportoló marad!

Miben más egy intenzíven sportoló és egy hobbi szinten mozgó élete? Számomra a sportemberek mindig is példaképnek számítottak, mert pontosan tudtam, hogy mennyi munka van egy olyan ember teljesítménye mögött, aki versenyszerűen sportol. De ha valaki nem lesz bajnok a sportjában, akkor semmit nem ért el vele? Felesleges volt az éveken át tartó lemondás?

Nem feltétlen kell mindenkinek bajnoknak lenni

Rengeteg ember  a sportot büntetésként fogja fel. Pedig nagy hozzá adott értéke van a rendszeres mozgásnak. Én anno az úszást választottam. Vagyis ez nem egészen pontos meghatározás, mert a szüleim választották nekem. Én táncolni akartam, de az nem terhelt le kellőképpen, így olyan sport kellett, ami lefáraszt. Ezért a szüleim beírattak úszni, mondván, hogy muszáj valamit sportolni gyermekkorban.

Elkezdtem hát úszni. Szerettem nagyon! Jó volt tartozni valahová.  10 évig, versenyszerűen. Hajnalban keltem és indultam az edzésre, ami 6 órakor kezdődött és 7 óráig tartott. Utána rohantam öltözni, hogy odaérjek az iskolába a 8 órakor kezdődő órára. Tanítás után vissza az uszodába és délután megint edzés. Este pedig fáradtan mentünk haza az edzésről és álltunk neki tanulni.

Rengeteg munkával jár az intenzív sport és a siker még így sem garantált

Nagyon sokszor  volt olyan, hogy nem volt hozzá kedvem. Hogy a délutáni edzések helyett máshova mentem volna. De a szüleim biztatására folytattam az edzéseket.  Sokszor gondolkoztam el azon, hogy ennek mi értelme. A folytonos edzésnek. Sajnos nem mindenkiből lesz olimpia bajnok. A rengeteg sportolóból csak 1 ember az, akit igazán elismernek. Az első helyezett, aki feláll a dobogó legfelső fokára.  Aki pedig nem, az sajnos csalódik. Nincs elismerés.

De akkor mi értelme volt minden hajnalban csobbanni a medencébe és úszni a kilométereket nap, mint nap, ha végül nem lettem bajnok? Anno ezt nem értettem, hisz’  a sok fáradozásért cserébe nem kaptam semmit. Akkor legalábbis ezt gondoltam. De ma máshogy látom. Rengeteg mindent kaptam azzal, hogy sportoltam. Önbizalom, alázat, a küzdeni akarás. Az edzésekkel megtanulod, hogy bizony ha valamit nagyon szeretnél, azért tenni kell és küzdeni.  Aki több évig sportol, az tudja, hogy ehhez az az életmódhoz nagyon hozzá lehet szokni. És akármennyire is fárasztó ez az egész, ha nincs, akkor már hiányzik.

Ma már a munka mellett nem tudok intenzíven edzeni, de ki nem hagynám a heti csobbanást!

Ha olimpiát nem is, de az életben már nyertem valamit

Persze egyszer vége szakad mindennek és más lesz a fontos az életben.  Nem jut annyi idő az edzésekre már, mint régen. Jó ha munka vagy iskola mellett heti 1 órára le tudsz menni edzeni, csak hogy előjöjjön az az érzés, mint régen. És ha már nincsenek az edzések, akkor másban kell kihívást találni. Az élet bármely területéről is beszéljünk, legyen az munka, tanulás vagy magánélet. Egyszerűen benned lesz a küzdeni akarás, hiszen hozzá szoktál az évek során.

Mert bizony egy sportló, mindig sportoló  marad!

És ha már sport, akkor miért az úszást válaszd? Olvasd el korábbi bejegyzésem ebben a témában!

Grécs Vanda

Grécs Vanda

Hétévesen kezdetem el úszni, tizenegy évig űztem versenyszerűen. Később sajnos abbahagytam, mert az időmbe nem fért bele a napi két... Még több

Észrevételed, kérdésed van?

Csapatunkat hobbi és intenzív szinten sportolók is alkotják. Így mi is átéltük, milyen kezdőnek lenni egy teljesen új mozgásforma kipróbálásakor, vagy új célokat kitűzve rendszeres sportolókká válni. Nyugodt szívvel írj nekünk, hiszen egy cipőben járunk​!​