Vadvízi amur horgászat – Amur L’amour

Az amur horgászata igazi sportélmény, főleg a felmelegedett vizekben aktuális. Ezek az izmos halak egész nyáron aktívan táplálkoznak, gyakran olyan szituációban is megfoghatjuk őket, amikor a pontyok passzívak. Ebben az írásban egy igazi holtvízi amur kalandot és néhány bevált praktikát is megosztok veletek.

A vad vizek szerelmese vagyok.

Ilyen vizekhez kötnek gyerekkorom csodás emlékei is, amelyekért ezúton is köszönettel tartozom szüleimnek, és nagybátyámnak, Papp Józsefnek, amiért megfertőzött ezzel a csodás szenvedéllyel.

Az egész történet 5 éves koromban kezdődött a Faddi Holt Duna Partján a Vólent – Öbölben, ahol első körben sikerült néhány törpeharcsát csalogatnom a bambuszbotos készség horgára helyezett pirospaprikás kenyérgalacsinra. Az évek során sokszor tértem vissza erre a vízterületre. Ifjan itt fogtam matchbottal keszegezés közben 12 kilós pontyrekordom, melyet vagy 10 évig nem tudtam megdönteni  és itt köttetett örök barátságom Nagy Martin horgászcimborámmal, akivel manapság már keveset találkozunk, mégis testvéri barátsággal gondolok rá a mai napig. Megannyi kellemes és feledhetetlen emlék köt ide, nem csoda hát, hogy most is erre a fantasztikus, 216 hektáros vadvízre látogattam el. Külön öröm számomra, hogy másodági unokatestvérem Áron, az ifjú horgászpalánta is csatlakozott hozzám erre a pár napra, így lehetőségem nyílt a számára is némi lelkesedést, inspirációt átadni abból, ami úgy kikívánkozik belőlem a csodálatos vízivilág láttán.

A Caperlan Xtreme 9 390 –es bojlisbotok és a Caperlan A donis 7000 orsó eddig még nem okozott csalódást.

A terep feltérképezése

Itt voltam tehát, egy stégen a Vólent – Öbölben, támogatóimmal és segítőimmel, párommal, Áronnal és Dugóval a kiképzés alatt álló négy hónapos horgász ebünkkel. A víz évről – évre sokat változik, jómagam pedig már 3 éve nem jártam itt, így első körben a terület feltérképezésével kezdtem a folyamatokat. A marker  úszót sűrűn vetettem be. 120 métertől a parthoz egész közeli területekig alaposan átvizsgáltam a pályát, de említésre méltó változatosságot nem találtam. A víz nagyjából 3 – 3 és fél méter mély, minimum 40 cm iszappal. Se egy törés, vagy egy gödör és sajnos keményebb, márgásabb részeket sem találtam ott, ahol régebben voltak. A terep egyhangúsága végett egy biztonságos 85 méteres távolságban kezdtem el kialakítani a tekintélyes mennyiségű főt kukoricából, főt tigrismogyoróból és Caperlan Wellmix  Scopexes bojliból álló etetésem.

Az attraktív Caperlan Wellmix bojlik gyorsan kifejtik csalogató hatásukat, a tigrismogyoró pedig sokáig az etetésen tartja a halakat.

Megfontolt stratégia

Ezt a távot partról is tudtam etetni és dobálni egyaránt, akár szélben is, így kényelmesnek bizonyult a következő három nap erejéig. Nem titkolt célom volt a vízben úszkáló hatalmas torpedókból akasztani néhányat és bizakodva egy szép ponty elcsípésében is reménykedtem.

Az első etetésre szánt szemes – bojli keverék többlet részét egy nagyjából 8 méteres sávban szórtam le, majd a maradék finomságokat szétterítettem az etetés körül annak érdekében, hogy a keresgélő halak minél gyorsabban kifürödjék az iszap egy részét. Bíztam abban is, a nagy területen megtalálható tápláló falatok tovább lekötik majd a keresgélő halakat az etetésen. Én általában hiszek az etetésre szánt csalogatókban, így azokból szoktam a hajszálelőkére is csalizni. Ezúttal 6 –os méretű, Caperlan Ho ok Floating tipusú horgokat kötöttem, az egyik alá egy szem 20mm –es Wellmix scopexes bojli került kikönnyítve egy szem szintén 20mm –es Scopexes Caperlan pop –up golyóval.

Ezt a horogformát bátran ajánlom fekvő vagy balanszírozott csalikhoz is. A csalikat feldobhatjuk a színes Caperlan ernyős stopperekkel.

A másik hajszálelőkén is egy balanszírozott csalit kínáltam fel, ez két kövér szem  főtt tigrismogyoróból és egy szem 14mm –es Caperlan Scopex ízesítésű pop –up bojliból állt.

A tigrismogyoró az amúrok és pontyok kedvelt csemegéje, ellenben a törpeharcsa nem bír el vele.

Izgalmas várakozás a halra

Az egyik szereléket az etetés közepére, a másikat a külső peremére, mögé dobtam, majd kezdődött az izgalmas várakozás. Az idő olyan gyorsan telt, szinte rohant. A táborhelyünk véglegesítése után még szemléltük egy darabig, ahogy a különböző gémfélék éjszakai pihenőhelyükre igyekeznek az alkonyat halovány fényében, majd a párafátylas homály érkeztével mi is nyugovóra tértünk sátrunk védelmében. Június végéhez képest igazán hideget, 10°C alatti hőmérsékletet jósoltak éjszakára, így bíztam egy füstölős kapásban, ami befűti az egész sátrat, de sajnos az első éjszaka eseménytelenül telt, legalább volt módunk kipihenni magunkat, áthangolódni a nagyvárosi forgatagból a természet zajára.

Kapás

Az etetést reggel és délben még nagy mennyiségű magkeverékkel ismételtem meg, majd estére már csökkentettem a szemes tömegét és még több bojli került a vízbe. A szerelékeket újracsalizva az alkony utolsó fénysugaraiban vetettem be, majd kellemes beszélgetéssel köszöntöttük a második estét. Hamarosan a swinger kissé beesett, majd nem mozdult tovább. Arra gyanakodtam, beleúszás történhetett a szerelék környékén, gondoltam legalább testesebb halak járhatják a környék vizeit. Eltelt legalább 10 perc, mikor újabb néhány centivel zuhant a kapásjelzőm, majd ugyan ezt a távot felfele is megtette. Az elektromos kapásjelzőm egy –egy pittyenéssel jelezte a damil újra meg újra megfeszülését. Tipikus keszeges kapásnak vágtam be, ám ebben a pillanatban az etetés felett tekintélyes erővel robbant a felszínre zsákmányom. Ekkor már tudtam, végre egy amur van a horgomon, ami ezúttal a kikönnyített tigrismogyoróra csábult el.

Fárasztás

A megakasztott halat óvatosan pumpáltam a stég felé és amur módjára jött is szépen, csaknem magától. A meglepetés akkor történt, amikor a hal, horoggal a szájában békésen tűrte, ahogy alátolom a merítőt a fárasztás első percében. El sem akartam hinni, de a hal a szákban volt, hála ifjú segítőmnek, Áronnak, aki szempillantás alatt előkészítette a merítőszákot, majd a hal matrac megnedvesítését követően a hal kíméletes fotózásában és szabadon engedésében is professzionális módon segédkezett.

A túra első széleshátú amurja meghaladta a 8 kilót.

Az újradobást követően visszafeküdtünk hálózsákunkba, de nehezen tudtuk álomra hajtani a fejünket. Még mindig hevesen vert a szívünk a történtek következményeképpen, így miközben nehézkesen álomba szenderültünk, mindketten a következő kapást vártuk. Nem telt el sok idő, talán csak egy bő fél óra, és a frissen újradobott, tigrismogyoróval csalizott szerelék ismét gazdára talált. A kapás nagyon gyenge, ejtős volt, ennek ellenére, amikor a damil megfeszítését követően bevágtam, komoly ellenállást éreztem a szerelék végén.

Ritmusosan pumpáltam magam felé a termetes testet, miközben Áron fürgén, álmosságát félretéve készítette elő a szákoláshoz szükséges eszközöket. A fárasztás ezúttal sem tartott sokáig, de a halat egy ideig még a merítőben tartottam a vízben, mivel a heves  kirohanásokat a szákba kerülést követően produkálta a termetes vadvízi amur. Amikor már az érintésre sem reagált dühösen a hal, kiemeltem a vízből és a halmatrachoz siettem vele.

Az éjszaka folyamán még két egyívású torpedót csaltunk horogra, majd reggeliig aludtunk a friss levegőn. A felkelő nap melegítő sugaraiban büszkén fotózkodtunk egyik vadvízi zsákmányunkkal.

Az éjszaka legnagyobb hala ez az izmos, 12 kiló feletti amur volt.

A továbbiakban már nem volt több kapásunk, de az az éjszakai néhány óra kárpótolt minket minden kapás nélküli percért. Várom, hogy ismét visszatérhessek erre a csodás vízre, ebbe a csodás társaságba.

Sporttanácsadó munkatársaink

Sporttanácsadó munkatársaink

Észrevételed, kérdésed van?

Csapatunkat hobbi és intenzív szinten sportolók is alkotják. Így mi is átéltük, milyen kezdőnek lenni egy teljesen új mozgásforma kipróbálásakor, vagy új célokat kitűzve rendszeres sportolókká válni. Nyugodt szívvel írj nekünk, hiszen egy cipőben járunk​!​