30 évesen új sportág? – Sprint a kor ellen!

Vajon szabad-e minden sportágat kortól függetlenül elkezdeni, avagy nincs olyan, hogy lehetetlen, és soha nem késő semmi? Belekóstoltam.

Egy apróbb költői túlzás akad a címben, még nem töltöttem be, bár vészesen közelít, de nem igazán feszülök rá, hadd jöjjön! Én egy olyan hobbifutó vagyok, aki távolság helyett a tempót választotta.

Nem sokat gondolkodtam, belevágtam.

Rontó Zsolti jó barátom, kollégám ösztönzött – aki mellesleg 8 éve versenyszerűen atletizál a Honvédban, a Kalenji futóközösséget vezeti és Kalenji nagykövet  –, hogy mi lenne, ha kipróbálnám magam a futás ezen szakágában. Általános iskola alsó tagozatban már belekóstoltam a futásba, versenyekre is jártam, de az akkori terhelés a mai terheléssel összehasonlítva nem ugyanaz a szervezetem számára mind az életkörülmények, mind a napi energiaeloszlás miatt. 20 év után tértem vissza ehhez a sportághoz, az alapok valamennyire megvannak, mivel a futás 3 éve heti szinten az életem része. Jelenleg heti egyszer tudom kergetni a nyulat, de ha kétszer összejön, az siker.

Sprint a rekortánon

Sprint a rekortánon

Én is leigazoltam a Honvédba.

Lassan 4 hónapja volt az első edzésem, amit azóta is Zsolti tart nekem, edzői végzettsége, affinitása sokat segít ebben. Persze vannak a csoportos atlétikaedzések, amit a bölcs veterán „Petibá” tart. Szkeptikus volt velem kapcsolatban, ritka az, aki ebben a korban ilyenre vállalkozik. Objektíven nézte a helyzetet, és azt tanácsolta, nézzük meg, mit bír a szervezetem… A Honvédban van egy körülbelül velem egyidős ügyvéd srác, ő adott valamiféle megnyugvást, hogy van még itt keresnivalóm. Az alkatomból kifolyólag a 400 métert választottuk ki ideális távolságnak, se túl masszív nem vagyok, se nem az a teljesen vékony hosszútávfutó alkat.

Hóban sincs kifogás

Hóban sincs kifogás

Az első pár hónap edzései

Több ráhangoló edzést is végeztünk, maximális teljesítményt először nem integráltunk az edzésekbe, inkább a koordinációra ügyeltünk, hogy a sérülés veszélyét kizárjuk. Lassú kocogás, hosszas gimnasztika, többkörös futóiskola után vágtunk neki a repülőfutásoknak. Egy atlétikaedzés nagyon ingadozó intervall-teljesítményt igényel, mert vagy közel a maximumon pörgeted a szervezeted, vagy pedig minimálon sétálsz, hogy visszatérj az élők közé. Miután a koordinációm megfelelőnek bizonyult, előkerült a stopperóra, megnéztük, milyen gyorsan tudom szedni a lábam 60 méteren, 100, illetve 400 méteren.

 

Csak egy célom volt: 1 percen belül a 400 méter

Ahogy említettem a cikk elején, a távolság helyett a tempót választottam. Ennek két oka van: az egyik, hogy a térdeim nem bírják a hosszú távú terhelést, genetikailag a két térdkalácsom állása nem a sztenderd pozíciót foglalja el, volt néhány sport sérülésem is.  A másik, hogy szeretem a sebességet és azt, hogy a fejem búbjától a talpamig minden izmom dolgozik egy sprint során, tehát másnap mindenhol izomlázat vagy kellemes fáradtságot érzek. A több rávezető edzés után beüzemeltük a stoppert, és elhangzott a „rajt” szavacska Zsolti szájából, puskaszó helyett.

A robbanékonyságomon lehetne javítani, de éreztem az első 30 méter után, hogy elérem a maximális sebességem, egyik láb után a másik kapaszkodik bele mélyen a rekortánba, és a lábujjamtól kezdve vezetem el az energiát a vádlimba, combomba, felsőtestembe, karomba, hogy tartsam a kívánt tempót. 200 méterig bírtam tartani, aztán kezdett lefőni a kávé. Ekkora maximális terhelésnél szükséges a nagyobb tüdőkapacitás és oxigénfelvétel, de ez természetesen egy sokk ilyenkor a szervezetnek. Lihegek, kapkodom a levegőt, kezd szétesni a koordináció, és átmegy idétlen kalimpálásba, de még tartom a tempót. Pulzus 195, lassulok, mikor ráfordulok az utolsó 100 méterre, csak az lebeg a szemem előtt, hogy egy percen belül legyek. Minden motivációs filmzene lepörög közben az agyamban, és végül idétlenül kalimpálva, hangosan levegőért kapkodva beérek, kiadva magamból a szuszt.

A maximum tempót elérve futásban

A maximum tempót elérve futásban

“Mennyi lett Zsolti?”

Hangosan kiabálva, térdre rogyva kérdeztem. Majd egy vállveregetés, „Megvan, tesó, 59,35 mp!”. Nagyon örültem, úgy éreztem, van egy jó alap, amire lehet építkezni, és persze jöttek halmozottan a boldogsághormonok, hogy megcsináltam. Mindig izgatottan várom a következő edzést, mert tudom, hogy itt minden izomroston dolgozni fog, valamint mentálisan ad egy plusz tartást. Maximumon teljesíteni nehéz, ezért felelősséggel kell csinálni, jelenleg csak a pozitív hatását érzem, de nagyon odafigyelek magamra, így folyamatosan mérem a teljesítményem. Egészségesebbnek érzem magam az edzések hatására, semmilyen ízületi vagy más egyéb problémát nem éreztem a futások után, csak irtózatos izomlázat, ami a „barátunk”.

Közösen sportolunk

Közösen sportolunk

Apróbb célokat tűzök ki mindig minden edzésen, igyekszünk ezt a sportágat is közösségben végezni, hogy többet tanuljunk egymástól. Ki tudja, egyszer még egy versenyen is kikötök…senior kategóriában.

Minya Gergő

Minya Gergő

Lépjünk ki a komfortzónánkból! Ez a spártai akadályfutás célja. Visszatekintve a sportkarrieremre, volt, ami megalapozza az állóképességem. Versenyszerűen futballoztam, atletizáltam.... Még több

Észrevételed, kérdésed van?

Csapatunkat hobbi és intenzív szinten sportolók is alkotják. Így mi is átéltük, milyen kezdőnek lenni egy teljesen új mozgásforma kipróbálásakor, vagy új célokat kitűzve rendszeres sportolókká válni. Nyugodt szívvel írj nekünk, hiszen egy cipőben járunk​!​