A tériszonytól a terápiás rekreációig

A Bátor Tábor önkénteseként megtanultam: első a biztonság, aztán a gyorsaság, végül a TR. De hogy mit is jelent ez a két rejtélyes betű a sor végén? Most következő írásomban erre keresem a választ.

Februárban vizsgáztam outdoor trénerként és kalandterapeutaként. Bár a pontos megnevezését magam sem tudom a végzettségemnek, mivel mi voltunk az első évfolyam, és az akkreditációs folyamat során állandóan változott a leendő titulus – de ez most mindegy. Hosszú út vezetett idáig, de minden apró mozzanata hozzátett ahhoz, akivé mostanra váltam. Arról szeretnék most szösszenni pár sort, hogy minden bizonnyal tényleg nincs lehetetlen!

Esti kikapcsolódás

Honnan is jövök?

Nyílt nemtitok, hogy tériszonyosból lettem alpesi guide (túravezető). Pedig otthon erős önbizalomhiányra treníroztak – ami életem különböző szegmenseiben ma is kísér(t). Egyedül a nemtáncos és nemlabdás mozgásformák némelyikében éltem meg belülről, hogy jó vagyok valamiben. Első bizonyítékaként harmadik osztályos koromban ezüst érmes lettem egy futóversenyen, magam mögött hagyva a nálam idősebb tesi tagozatosokat is.

Aztán 16 évesen elcsíptem egy beszélgetést. Akkori kerékpáros edzőm, Takács Gyula bácsi (FSZSE) újságolta valakinek: „Ez? Ezt az utcáról szedtük össze. Nagyon jól fog menni hegyen.” A nagyon jóságra 27 éves koromig kellett várni, amikor is megnyertem a Mészkőember című libakergető időfutamversenyt. (Egy olyan évben, amikorra a győzelmet teljesen elengedtem – és itt bátran asszociálj mindenféle spirituális vagy ezoterikus vonatkozásra az elengedésről, az ott és akkor vonatkozásában helytálló.) De csak most, e sorok monitorra vetése közben fogalmazódik bennem az áthallás: az Alpok hegyeire is egyre jobban megyek.

Braskó Csaba (Szemléletfejlesztés.hu) szerint valaki nem tehetséggel születik, legfeljebb nyitott egy adott tevékenységre. A gyakorlásra fordított többletórák száma emel ki a kortársak közül, és tesz „őstehetséggé”. Ez részben ijesztő (mennyire el vagyok késve), részben viszont vigasztaló és megnyugtató (még mindig bármeddig és bármire vihetem).

Kilépés a komfortzónából

Az életutam, a saját bőrömön megtapasztalt változás vitt odáig, hogy a fejlődés és az önfejlesztés ideáját önkéntes munkáimban is képviseljem. Így lettem először a Bátor Tábor (lásd a következő bekezdést), majd a kéTTé Alapítvány (náluk vizsgáztam februárban) munkatársa.

Mi a terápiás rekreáció?

Külön-külön talán mindenkinek ismerős a két fogalom. A Bátor Táborban ez a fogalom fedi le, amiért önkéntes tevékenységünket végezzük. Akinek nem ismerős: a tábor idülten és súlyosan beteg gyerekek gyógyulását segíti. Sokuknak ez jelenti az egyetlen kikapcsolódást, szórakozást – gyakran évekre visszamenőleg is. Itt kor- és sorstársaikkal találkozva nyíltan beszélhetnek egymással arról, amin keresztül mentek. Szakképzett segítők dolgoznak értük turnusonként több mint egy hétig. Mindennek célja, hogy kikapcsolódás közben (rekreáció) megéljék teljesértékűségüket – s ezekből az élményekből táplálkozva a lelkük, és ezen keresztül a testük is gyógyuljon (terápia).

Bár a fogalom elsősorban Bátor Tábor-specifikus, a tapasztalati tanulás, az outdoor tréningezés és véleményem szerint minden kinesztetikus fejlődés/fejlesztés gyakorlatilag ugyanerre a logikára épít. A meg-tudod-csinálni érzésére. Arra, hogy direkt párhuzamokon, vagy metaforákon keresztül hétköznapi életünkre vetítve, vagy elakadásaink leküzdésére használjuk azokat a legyőzött nehézségeket, amelyeken a tréning során keresztülmentünk.

A tábor önmagunk legyőzéséről is szól

És hogy mit kezdj mindezzel?

Használd! Használd a mindennapjaidban. Meríts erőt abból, hogy képes vagy. Bármire. Bármikor. Ha elakadtál, gondolj arra, eddig mi mindent megtanultál. Ahol most vagy, épp egy következő lépcsőfok. Tanítóm mondta, hogy ha a gyerek az első orrabukás után föladná, még mindannyian négykézláb közlekednénk. Dobd ki a (disz)komfortzónádat, és kalandra fel! Próbáld újra, próbáld másképp! És ne feledd: képes vagy rá!

Az utolsó szó jogán a képekért hadd fejezzem ki hálamat a kéTTé Alapítványnak.

 

 

 

 

 

 

Márton Mátyás

Márton Mátyás

Gyerekkoromtól endorfinfüggő vagyok - csak akkor még nem tudtam, hogy ezt így hívják. Kisiskolás koromban futóversenyeken gyűjtöttem a kilométereket, majd... Még több

Észrevételed, kérdésed van?

Csapatunkat hobbi és intenzív szinten sportolók is alkotják. Így mi is átéltük, milyen kezdőnek lenni egy teljesen új mozgásforma kipróbálásakor, vagy új célokat kitűzve rendszeres sportolókká válni. Nyugodt szívvel írj nekünk, hiszen egy cipőben járunk​!​