B’twin Rockrider 920 teszt – Beszámoló a Szí(l)vásvárad Mtb Maratonról

Amikor a rajtnál felsorakoztam az új RR 920-asommal az idei Szilvásvárad Mtb Maratonon, azonnal belebotlottam két közeli ismerősömbe. Hangzatos és robusztus gépcsodák feszültek alattuk, melyek csak arra vártak, hogy a nevükhöz méltón kimagasló eredményeket hozzanak majd gazdáiknak. "Hát ez meg mi?" - kérdezték a sporttársak a márkamatricára pillantva. Elkerekedett szemekkel vizslatták, elejétől a végéig. Mosolyogva annyit válaszoltam: " Ő az Öcskös, aki borsot tör mások orra alá."

Az utóbbi időben sokat gondolkodtam azon, hogy a saját birtokomban lévő Rockrider 920-as kerékpár technikai és menettulajdonságait az első éles bevetését követően hogyan is tegyem majd közszemlére anélkül, hogy Decathlonos dolgozóként (és megrögzött márkapártiként) csekély mértékben se legyen rám jellemző az abszolút elfogultság. Mivel Magyarországon sokan még csak ismerkednek a Franciahonból származó B’twin kerékpárokkal (és “páran” még mindig fenntartásokkal kezelik), úgy döntöttem, hogy szemet hunyok a szakmaiság felett és pontosan úgy fogom kezelni ezt a “vasparipát” is, mintha ez is egy másik gyártó tesztmodellje lenne.

Rockrider 920 kerékpár teszt - Szilvásvárad MTB maraton

A Rockrider 920-as Mtb kerékpár

Kerek-perec meg fogom említeni a lentiekben éppúgy a hiányosságait, mint ahogyan az előnyeit is. Nem lesz köntörfalazás, kíméletlenül kizsigereljük minden egyes apró porcikáját. 🙂 Ezúttal nem fogok részletesen kitérni a technikai részletekre, mint ahogyan azt a Triban520-as országúti modellnél tettem, helyette inkább az első éles bevetésénél, a Szilvásvárad Mtb Maratonon fűzök majd hozzá pár technikai észrevételt, már ami a felszereltséget illeti.

Lássuk, mit tud a Rockrider 960-as kistesója: a Rockrider 920.

A RR920-as vázgeometriája kicsit másabb, mint a nagytesóé – ennél a modellnél triplán húzott alumínium vázzal találkozhatunk, ami felettébb könnyűnek számít a maga kategóriájában, és mindössze csak 1,5 kg-al nehezebb a karbonvázas 960-asnál -, mégis a felszereltségét tekintve hajszálra pontosan megegyezik azzal. A varratok itt már letisztultabbak, szépen el vannak simítva, és csak ha közelebbről vesszük szemügyre, akkor derül ki igazán, hogy egy nagyon szépen megreformált alumínium vázról beszélünk.

Sajnos itt még a bovdenelvezetés vázon kívül lett megoldva (ami az egyik szívfájdalmam volt a kiválasztás során), viszont a tapered fejcső és a pressfit-középcsapágyat befogadó csapágyház-kialakítás kárpótolt a szájhúzogatásaimért. Később derült ki, hogy bizony nagyon is jó döntést hoztam. Bár a váz még nem az az igazi vérbeli xc-geometria, mint amilyen a 960-asra vagy a legújabb, 2018-as Rockrider cross country modellekre jellemző, mégis a menettulajdonságait tekintve már a bejáratás során egyértelművé vált számomra, hogy a mérleg nyelve érezhetően átbillent a komfortosságról a teljesítmény-orientáltságra.

Rockrider 920 kerékpár teszt - Szilvásvárad maraton

Alumínium váz

Egy rövid-vagy középtávú maratonon, a Top 30-ba való bekerüléshez, és az egyre jobb idő eléréséhez elengedhetetlen egy magasabb felszereltségű Mtb. Éppen ezért idén én is hasonló elképzelésekkel és elvárásokkal igyekeztem kiválasztani magamnak egy olyan modellt, mely tökéletesen ki tudja elégíteni ezen törekvéseimet. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a legutóbbi Szilvásvárad Mtb Maratonon való részvételem, ami a 920-as első éles bevetése is volt egyben, egy kifejezetten zord időjárási viszonyok között megtartott kőkemény, saras versenyen.

Az első bevetés: Szilvásvárad Mtb maraton

A tesztelés előtt, bevallom őszintén végeztem egy kis hekkelést a kerekeken: a belső tömlőt végérvényesen mellőzve tubeless (defektgátló-folyadékkal feltöltött) rendszerűvé alakítottam át. Kíváncsi voltam, vajon tényleg olyan hatásos-e a kisebb-nagyobb szúrások és vágások ellen a “szmötyi“, mint azt a legtöbben állítják. Mondanom sem kell, a szeszélyes időjárás is bőven tett arról, hogy a verseny napján mindenféle terepviszonyok között próbára tegyem, ne csak magam, hanem a bringa megannyi apró csavarját is.

Rockrider 920 kerékpár teszt

Szilvásvárad MTB maraton

Ahogyan azt a nevezők többsége, sokáig én magam sem sejtettem, hogy a kezdetben napos, majd egyre inkább borongós égbolt végül kíméletlen felhőszakadásba fordul. Emlékszem, tavaly azt mondtam: “-Istenem! De jó lenne egyszer esőben végigcsinálni egy versenyt!” Ami azt illeti, az égiek kétségkívül meghallgatták az imámat. 🙂 És íme, rögtön az idei első Mtb maratonomon válaszoltak rá. Az egészben pedig az volt a legijesztőbb, hogy mindössze csak a verseny ideje alatt esett az eső. Előtte és utána, mintegy varázsütésre, tűző napsütés várt ránk.

A versenyt megelőző estén azzal a határozott elképzeléssel hajtottam álomra a fejem, hogy másnap legalább egy 1 óra 45 perces időt akarok majd menni, ami egy Top 15-ös helyhez elegendő lehet. A téli alapozási időszak kezdete óta folyamatosan edzettem a 2018-as idényre, és hittem….nem…tudtam, hogy felkészültem rá. Egészen elalvásig szuggeráltam magamban: “Holnap brutál erősek lesznek a lábaim és a tüdőm is!”  És ez így ment, egészen addig, amíg elragadott az álommanó. Másnap reggel kilenckor már a bemelegítő köröket róttuk a helyszínen. A rajtszámot felgyorskötegelve a kormányra békésen elfogyasztottam egy energiagélt. A lábaim már tűkön ültek a várakozásban.

Rockrider 920 kerékpár teszt

A verseny napján, rajt előtt

Aztán 10:15-kor elrajtolt a rövidtáv, én pedig a sor közepéről vártam, hogy végre elinduljak. Tavaly egy láncszakadás miatt idejekorán (kb. a 17. km-nél) feladni kényszerültem a versenyt, azonban most biztosra vettem, hogy ha Murphy messziről elkerül, és a bringa is jól teljesít majd, a sikeres szereplés egyedül csak rajtam fog múlni. Így hát minden tőlem telhetőt megtettem a cél érdekében… és minden jól is ment, egészen addig, amíg Thor kalapácsa le nem sújtott az égi üllőre.

Azt hiszem lassan kijelenthetem, hogy tapasztalt rövidtávos maratonozóként nem árt, ha az első 10 kilométeren még nem csapunk egyből a lovak közé, helyette megfontoltan, a saját tempónkban tekerünk az aszfaltút végéig és hagyjuk, hogy a fellelkesült, túlságosan is hamar vérszemet kapó, kevésbé rutinos sporttársak nekilóduljanak és viszonylag korán kifárasszák magukat az első nagyobb emelkedők előtt. Ez mindig bejön. Sokakat ilyenkor biztosan magával ragadja a “Ki, ha én nem?” szindróma.

Mire elérkeztünk a tizenötödik kilométer végére, rendre visszaelőztem azokat, akik az elején elhúztak mellettem. Innentől pedig jöhetett a magasabb sebességfokozat, elkezdhettem végre nagyobb tempót menni; az 1×11-es SRAM hajtás pedig gondoskodott erről. A váltó tökéletesen működött, bár az áttételezésben volt némi hiányérzetem. Mivel nálam elsősorban a mászás az elsődleges szempont, ennek megfelelően választottam ki a hátsó fogaskoszorú áttételeit, viszont így a lejtmenetekre nem jutott elegendő fokozat. Azon a napon szerencsére mindez nem számított.

Cudar időjárási viszonyok…

Tehát nekiveselkedtem a kaptatóknak és olybá tűnt, a tegnap esti elhatározásom beigazolódni látszik. A lábaim erősek voltak, szuflával is bírtam a felfeléket. Ám alig tettem  meg 1-2 kilométert, egyszer csak hirtelen mordori körülmények között találtam magam. Az erdőre sötétség borult, az ég megdörrent, s villámok csaptak le a magasból. Pillanatok alatt a nyakamba zúdult Atlantisz összes vize. Sok bejegyzést olvastam az indulóktól, voltak, akiknek ez volt életük legszörnyűbb versenye, és voltak, akik a világ legjobb Szilvásvárad maratonjaként fognak majd rá ezután is emlékezni. Bevallom őszintén, az utóbbiak táborát erősítem én is. 🙂 Nekem kifejezetten “feküdt” ez a vizes, saras, dagonyázós verseny. Ennél nagyobb kihívás nem létezik egy mtb maratonon, távtól függetlenül. 🙂

Rockrider 920 kerékpár teszt

Vizes, saras, dagonyázós…

Szóval még ilyen cudar időjárási viszonyok ellenére is jól ment a tempózás, noha tudtam, a felettébb óvatos lejtmenetek és a csúszós felfelék miatt az én időeredményemen is meg fog majd látszódni az a 15-20 perc mínusz. Száraz terepen azt hiszem sikerült volna elcsípni egy 1:46-os időt, ami már valóban a Top 15-öt jelentette volna számomra, ám végül 2 óra 10 perccel gurultam át a célvonalon, ami a 38. helyhez volt elegendő. Minden esetre nem szomorkodtam emiatt, hiszen aznap jó erőben voltam és szinte már-már “minden” összejött.

A tavalyi átépített RR520-asomhoz képest a RR920-ason való vágtatás Ég és Föld kategóriának számított. Hihetetlen, milyen szaporán szedte a “lábait”, a lejtmenetekben pedig a SRAM Level hidraulikus tárcsafék is bitang jól teljesített. Mondanom sem kell, a sártenger ellenére bátran engedtem lefelé a csúszós, sikamlós “sziklákon” a bringát. 🙂 Cseppet sem volt félelemérzetem.

Egyetlen hiányosságom viszont nekem is az volt sajnos, ami a Bikemag.hu egyik tesztpilótájának. A combolock-kar számomra is megnehezítette a teleszkóp ki-be kapcsolgatását. Túlságosan is nagy az út a két pont között, a végén pedig az én ujjam is beleütközött a fékkarba. Azt hiszem egy hagyományos SRAM Grip Shift markolatváltó hamarosan orvosolhatja ezt a problémát. Ettől eltekintve tökéletesen meg vagyok elégedve a RR920-al. Viszont a RockShox Reba és az átütőtengely maximálisan hozta a kötelezőt, amit el is vártam tőle. A Hutchinson Pythont pedig nem hiába dicsérték annyian. Brutálisan tapad a szó szerint kúszó-mászó külső! 🙂 A tavalyi Michelin Wild Grip’R ergo ezután megmarad tartaléknak.

Rockrider 920-as kerékpár teszt

Szilvásvárad maraton 2018 – Fotó: Zeve photography

A nyerget tekintve a komfortérzettel nem volt gondom, bár erről a zselés nadrágbetét is tehetett. Mégis azt hiszem, jövőre beszerzek egy állítható Dropper-nyeregcsövet, mert az emelkedőkön még elment a magasra beállított nyeregcső, a lefeléknél viszont könnyebb lett volna, ha nem kellett volna folyamatosan azon agyalnom, milyen módon óvhatom meg érzékenyebb testrészeimet a nyereggel való frontális ütközésektől egy-egy nagyobb szikla tetején… 🙂

Hátszelet!

Hegedüs Zsolt

Hegedüs Zsolt

Bár egész életemben bringáztam, a versenyszerű kerékpározás, mint rendszeres sporttevékenység, mindössze öt éve vált az életem szerves részévé, mégpedig egy... Még több

Észrevételed, kérdésed van?

Csapatunkat hobbi és intenzív szinten sportolók is alkotják. Így mi is átéltük, milyen kezdőnek lenni egy teljesen új mozgásforma kipróbálásakor, vagy új célokat kitűzve rendszeres sportolókká válni. Nyugodt szívvel írj nekünk, hiszen egy cipőben járunk​!​