Hard Dog Race Base: 2018-ban a Kalenji támogatásával!

A HDR egy élmény, egy kihívás, egy életérzés. Egy "must have" a kutyás ember életében, és ha elkapott, akkor bizony ott akarsz lenni minden évben, minden versenyen...

Bevallom férfiasan, erre a versenyre nemigen készültem… Nem azért, mert ennyire híró vagyok, hanem leginkább azért, mert a terelőversenyeken és a tréningeken volt a fókuszom. No meg persze az elhúzódó tél sem kedvezett a futóedzéseinknek. Azzal biztattam magam, hogy ez a verseny elvileg felkészülés nélkül is teljesíthető. Nos, most van tapasztalatom arról, milyen nekimenni a HDR Base-nek nulla kilométerrel. Röviden: túlélhető, de azért nem ajánlott.

Fotó: Tóth József Figura

6 Km, 16 akadály

Csapatban indultunk a pécsiekkel, a 12.45-ös rajttal. Rebelle kutyámmal futottam, ami egy kivételesen bátor döntés volt annak fényében, hogy nem edzettem (Rebi meg nem egy lassú és lomha állatka), de végül nem bántam meg, pozitívan zártuk a napot mindketten. A felkészülésem (hiányának) fényében az volt a taktikám, hogy ahogy csak tudok lassítok, csak a teljesen lájti szakaszokon futok bele, és tartalékolok a dombokra – ugyanis ha dombnak felfelé ér a vég, az a kutyámnak is hatványozottan kellemetlen. Egy másik csapattársam is erre a stratégiára épített, így legalább nem voltam egyedül. 🙂

Együtt lajhárkodtunk Janával a törpesnacival és gazdijával Ritával 🙂 Fotó: MilanPhoto

Az akadályok között feldeztem néhány újat, voltak viszont jól bevált régi kedvencek, és a pálya tájolása is teljesen más volt, mint korábban. Meg kell mondjam, ez most jobban is tetszett. Rögtön emelkedővel kezdtünk, ami a repülőrajtot vett kutyámmal pont kapóra jött, mire újra egyenesbe kerültünk, már nem szaggatott úgy, mint tette volna a mászás nélkül. Kutyaólak, vizesárok, sárban kúszás, agility kúszóban mászás, kutyakennelen átmászás, hordócipelés, gumikon átkelés, és persze rengeteg domb és lejtő…

Pogo, Rebi anyukája apjukkal futott, fotó: Tóth József Figura

Félúton volt a frissítőpont (a humanoid, kutyáknak minden akadálynál volt tál), és valahogy úgy éreztem gyanúsan hamar eljött, kell legyen még itt valami turpisság… Nos, még párszor megmászatták velünk a dombokat, szóval lett.

Beültünk oda, mint Joli néniék a gyógyfürdőbe 🙂

Nyári időnk volt

A frissítőben kapott víz kitartott majdnem a végéig, nagyjából az utolsó előtti vizesakadálynál éreztem azt, hogy tetőzik a hőség – mert hiába volt április vége, az időjárás nekünk júliust prezentált. Akkorra már a fáradtság is átjárta kezemet-lábamat, így, amikor belemerültem a hűs vízbe hirtelen a mennyekben éreztem magam… A pályaőrök jót mulattak, mikor megkérdeztem meddig maradhatok. 🙂 Végülis éltünk a lehetőséggel, és néhány percet áztunk Rebivel az árokban – neki sem volt sietős – majd újult erővel vágtunk neki az utolsó dombnak.

A fedett árok túlpartján

A finish előtti utolsó vizes akadály volt talán a legkomolyabb próbatétel, legalábbis Rebinek. A szinte teljesen lerácsozott vizesakadály még az embernek is ijesztően hat, hát még neki… Bár az összes akadályt szépen magától, vagy maximum hívásra teljesítette, ennél szinte győzködnöm kellett, hogy ugorjon utánam. Utána viszont már hamar befutottunk, és ismét nyakunkba akasztották a hatalmas medálokat.

A győzelmi szelfi

Összességében ismét egy kiváló hangulatú verseny volt, végig nagyszerűen éreztük magunkat, szuper volt az összhang a kutyámmal, jól tudtam irányítani és korrigálni. Tetszettek az akadályok és így utólag talán túlzottan is visszafogott voltam, jobban is belehúzhattam volna. Nem mondom, hogy utána nem volt izomlázam, de túléltem volna akkor is, ha teszek bele még egy kis tempót. Mindenesetre jó tanulság volt, hogy legközelebb ismét készüljünk rendesen, és a nyarat sem fogjuk ellustulni, hisz vár ránk a Wild!

A futamunk után beköszöntünk a kollégákhoz is 🙂

Picit bővebbre szabott beszámolóm a saját blogunkon található.

Gulyás Viktória

Gulyás Viktória

Kutyatenyésztő család leszármazottja vagyok, kiállításokon szocializálódtam és valószínűleg a morgás és vicsorgás is előbb ment, mint a beszéd. Az első “igazi”... Még több

Észrevételed, kérdésed van?

Csapatunkat hobbi és intenzív szinten sportolók is alkotják. Így mi is átéltük, milyen kezdőnek lenni egy teljesen új mozgásforma kipróbálásakor, vagy új célokat kitűzve rendszeres sportolókká válni. Nyugodt szívvel írj nekünk, hiszen egy cipőben járunk​!​