I. Mászómaraton

A sportoljma.hu Rock and rope sportközössége félnapos maratoni mászást szervezett. Jórészt „belsőleg”, azaz decathlonos munkatársakkal mozogtunk – de a beta esemény sikerét már előre biztosra vettük, így a mindenki számára még nyitottabb folytatásra leselkedj a fent említett honlapon.

Félénken nézek körül az újpesti BigWall mászóteremben. Gyerekkoromból maradt rám, hogy nem szeretek később érkezni olyan eseményekre, ahol keveseket ismerek. Ha az elsők között érkezem, tanult magabiztosság kísér – így viszont a múlt kísért. Sebaj, Beni és Minya Gergő odalépnek hozzám, oldódik a kivanvelünk parája. Lepacsizok Gabival, majd a nagy ijedségre mászom is egyet 4a nehézségért. (Ez a terem legkönnyebb útja, tényleg csak bemelegítésnek szánom.) Aztán hosszú méterszünet következik. Akklimatizálódom, nézem a többieket, amint egy-egy sikeresen abszolvált út után futnak a közösségi laptophoz, bekarcolják a 15 métert, majd biztosító partnerükkel szerepet cserélve újabb magasságok felé haladnak.

Főleg kollégákkal másztunk

Mi az a Mászómaraton?

Az ötlet talán Elm Gabi fejéből pattant ki, már a sportközösség megalakulásakor fölvetette. A megvalósításra majdnem egy évet készültünk – de megérte türelmesnek lenni! Az eredeti felvetéshez képest nem sziklán, hanem indoor „nemsportoltunk”. („Te mászol terembe? De hát az nem sport!” – ismeretlen szerző.) A nap lényege pedig igen egyszerű. A résztvevők a nap során minél több vertikális métert regisztráljanak, majd a megtett szintet egy ismert, vagy kevésbé ismert hegycsúcshoz hasonlítjuk.

Elm Gabi fejéből mindenféle kipattan

A gyűjtögetés visszafogottan indul. Talán mert senki nem szeretne idő előtt kipukkadni, talán mert még nem ért le az életet adó kávé. (Pedig a BigWallban egészen fogyaszthatót mérnek.) Mindenesetre dél is elmúlik már, mire az első Kékest megtesszük.

Ha egy üzlet beindul…

Aztán viszont hamar elérjük alpesi otthonomat, a Rax-Alpok tömbjének Heukuppe nevű csúcsát (2007 méter). Gondoltam, egy Facebook posztot megérne az életjel kétdimenzióban rekedt embertársaink felé. Ellenőrizni sajnos nem tudtom, hogy valaki följelentett-e minket, mert még mindig nem regisztráltam az említett közösségi portálra. (A nővérem – jogosan – csak dinónak nevez.) Egy biztos: mire a nem németszakos kollégáknak végigbetűzöm a hegy nevét, újabb 300-at megtesz a csapat.

A törés

A lendületnek a BigWall vezetője, Károly vet véget (akiről még mindig nem tudom, hogy csavaros-e vagy bajonettes. Nem-mászók kedvéért a karabinert szoktuk karcsinak vagy károlynak becézni, ezek két fő típusa pedig a csavarzáras és a bajonettes. Lásd majd készülő cikkemet itt, a blogon). Pedig csak egy mondatot mond: „Kész a pörkölt.” Marha, vörösbor, nokedli és némi savanyúság segít az elégetett kalóriák pótlásában. (Nekünk, vegáknak meg a hozott anyag és céges müzliszelet jut. Bár amúgy sem terveztem ebédelni a kajakóma jótékony hatása miatt.)

One dream, one soul…

Ahogy a hivatali órák érvényüket vesztik, egyre többen érkeznek az ország minden áruházából, vagy épp a hatvani központi raktárból, illetve a budaörsi főhadiszállásról. Így sikerül egy jót mászni Bencével, a volt igazgatómmal, valamint Ramóval, akinek sokat köszönhet a Decathlonhoz igazolásom. De jó érzés egy-egy kötélhosszra futó kapcsolatokba bocsátkozni korábbról ismeretlen kollégákkal is. Itt ismét megkapom az élményt, hogy egy nagy csapathoz tartozom!

Monte Bianco

Bár mintegy két órán keresztül a marha áll nyerésre, de ahogy odakint elkezd szürkülni, elérjük a Mont Blanc-t. Büszkeséggel tölt el bennünket, hogy virtuálisan fölérünk arra a hegyre, amelynek lábánál saját márkánk, a Simond főhadiszállása fekszik. Innentől már csak az a cél, hogy a patinás cég hírnevét tovább öregbítsük. Magamon érzem, hogy a fizikai fáradtság ellenére is mennyivel fölszabadultabbá válok.

one prize, one goal

Csapajev

A nap fénypontja számomra néhány jól és mégjobban sikerült 5b-5c fokozatú mászás. (Irigykedve figyelem a nem-költő-hanem-Csapajev Juhász Gyulát, aki lecsoffadva is olyan utakat mászik, amelyekről nekem még a tekintetem is visszacsúszkál. Persze ő többet mászott, mint amennyit én eddig léteztem.) Aztán eljutok oda, hogy már csak a szemem kívánja, de hátra van még 60 méter a kitűzött 300-ból. Így példát veszek Gabiról, aki egy lendülettel 4-5 kötélhosszt is maga mögött tud. Nekem most kettő fér bele, majd csere Ramóval, utána még három következik. Itt meg is állok. Az összesítést nézve így is túltoltam, és minden további méter a sors kísértése lenne. (Nagycsütörtökön és a nagyhéten ez különösen nem volt célom…)

Vakon (is) bízunk egymásban

Az utolsó fél órában megbolydul a terem. Mindenki összekaparja utolsó erő-morzsáit, hogy bele tegye a közös kalapba, amit még bele tud. Ebből aztán meglepő eredmény születik. A nehezen jött 4000 után 6300 méter fölött fejezzük be a napot. Csak úgy kapkodjuk a levegőt! Teljesítményünkkel Ecuador legmagasabb pontja, a Chimborazo-vulkán előtt tisztelgünk.

A folytatás

Bár a II. mászómaraton időpontját még nem tűztük ki, aki kedvet kapott egy kis virtuális kalandozáshoz, azt Gabival és Magdival szeretettel várom egy őszi alkalommal a harmadik dimenzió megízlelésére.

Márton Mátyás

Márton Mátyás

Gyerekkoromtól endorfinfüggő vagyok - csak akkor még nem tudtam, hogy ezt így hívják. Kisiskolás koromban futóversenyeken gyűjtöttem a kilométereket, majd... Még több

Észrevételed, kérdésed van?

Csapatunkat hobbi és intenzív szinten sportolók is alkotják. Így mi is átéltük, milyen kezdőnek lenni egy teljesen új mozgásforma kipróbálásakor, vagy új célokat kitűzve rendszeres sportolókká válni. Nyugodt szívvel írj nekünk, hiszen egy cipőben járunk​!​