Betekintés a Mtb maratonok világába II. – Célok és eszközök

Miután elhatároztuk, hogy szakítunk a sokáig oly közkedvelt és hagyományos kirándulásokkal/túrázásokkal, s mostantól egy magasabb szintre lépve átadjuk magunkat a jelentős kihívásokkal teli amatőr hobbi-versenyzésnek, hozzáláthatunk a céljaink pontos meghatározásához, a terveink minél előbbi kivitelezéséhez. Ebből a részből megtudhatjuk, milyen eszközök szükségeltetnek mindezek eléréséhez.

Amikor először megfogan a gondolat a fejünkben, hogy “na jó, akkor lássunk hozzá!”,  az a bizonyos hirtelen fellángoló lelkesedés talán már sokkal hamarabb ott bizsereg a tarkónkban, mielőtt a cselekvésre való késztetés közvetlen rá követné őt a biokémiai folyamatban, s eme nagyszerű, kezdetben exponenciálisan növekvő mennyei érzés villámgyors elmúltával egyszer csak döbbenten vesszük észre, hogy tanácstalanul állunk a tükör előtt, mindenféle ötlet és elképzelés hiányában. “Hogyan tovább?” 

Mtb maratonok világa - Célok és eszközök

Hogyan tovább?

Pedig a képlet igen egyszerű, és még csak nem is kell hozzá túlzottan nagy képzelőerő. Indulásként gyűjtsük össze a szükséges információkat a különböző hazai mtb maratonokról, egyéb fórumokról, online hírportálokról, közösségi oldalakról (nézzünk videókat a versenyekről), majd ennek fényében mérlegeljünk és állapítsuk meg, milyen kihívásra van szükségünk, melyek azok a versenyek, amiken szívesen részt vennénk . Első lépésként meg kell határoznunk egy Ideát, egy alapelképzelést, amire aztán felépíthetjük a célkitűzéseinket.

1. Elképzelés

Úgy hiszem kétféle embertípus létezik (már ami az amatőr hobbi-kerékpár versenyzőket illeti): van az ún. élménybringás és a sikerorientált bringás. Az előbbi szeret a tájban gyönyörködni, nyugodt tempóban teker és egyáltalán nem érdekli a helyezés. Az élmény kedvéért áll rajthoz és elsődleges motivációként az hajtja, hogy épségben beérjen a célba, hogy elejétől a végéig teljesíteni tudja a kitűzött távot. A sikerorientált bringás mindennek a szöges ellentéte. Mind az idő, mind a helyezés, mind pedig a gyilkos tempó alapfogalom a szótárában. S míg az élménybringás nyugodtan végigcsinálhatja az egész megmérettetést egy egyszerű acélvázas hegyi kerékpárral is, addig a sikerorientált bringásnak nagyon nem mindegy, hogy milyen géppel vág neki az emelkedőknek és a kilométereknek. De erről majd később.

Tehát, amikor nagy nehezen “betájoltuk”, hogy mi melyik típusba tartozunk, az már kellő kiindulási pontként szolgálhat a céljaink megteremtéséhez. Lehet rá építkezni. A témában egyébként mindkettővel fogunk foglalkozni. Így már sokkal könnyebb lesz elképzelnünk, hogy a versenyeken milyen hozzáállással és mentalitással kívánunk majd a rajtvonalhoz állni. Érdekességképpen megjegyezném, hogy valahol a tapasztalatok is azt mutatják (és én is így tartom) hogy ahogy telnek-múlnak az évek, az élménybringások egyre inkább sikerorientált bringásokká válnak. Megannyi tapasztalattal a hátuk mögött és sok ezer kilométerrel (és szintemelkedéssel) a lábukban már kevésnek érzik a könnyed kihívásokat  felizzik a tűz lényük legmélyén….immár szükségük van az igazi, vérre menő összecsapásokra, az adrenalin nyújtotta felfokozott hangulat-állapotra. A profi versenyző elszántsága végül felülkerekedik az amatőr bringás bizonytalanságán.

2. Célkitűzések

Mtb maratonok világa - Célok és eszközök

Ha elsősorban élménybringásként tekintünk magunkra, az még egyáltalán nem jelenti azt, hogy ne lenne jogunk hozzá, hogy benevezzünk egy-egy országúti vagy mtb versenyre. Mivel amatőr sportviadalról van szó -ahol legtöbbször a profik is képviseltetik magukat -, bárki, bármilyen állóképességgel, mindenféle felkészülés nélkül próbára teheti magát akár kisebb, akár nagyobb versenytávokon is. Igaz, itt már haladni kell, ugyanis ha nagyon lazára vesszük a tempót, biztosak lehetünk benne, hogy idő előtt ki fognak szólítani minket (limitidő). Plusz, ha egyáltalán nem edzünk egy-egy ilyen sporteseményre, megkockáztatjuk annak az esélyét, hogy napokig “kiütve” érezzük majd magunkat. Az első maraton nagyon tud fájni. Ezt tapasztalatból mondom. 🙂

Vegyük akkor most elsődleges szempontul, hogy az első két vagy három versenyünkre csupán élménybringázásként fogunk tekinteni, s barátkozzunk meg a gondolattal (bármilyen lelkesek legyünk is), hogy kezdetben kimaradunk a dolgok sűrűjéből, nem veszünk részt a nagyok csatájában. Sokak örömére a hazai maratonokon most már nem csak rövidtávra lehet jelentkezni, hanem minitávra is. A minitáv általában nagyon rövid szokott lenni (kb. 15-20 km), a rövidtáv 28-40 km, a középtáv 50-70, a hosszútáv pedig 90 km felett kezdődik.

Először mindenképp érdemes egy minivel megpróbálkozni, majd utána szerencsét próbálni egy röviddel. Mindannyian a saját korosztályunknak megfelelő kategóriában indulhatunk, így nem kell attól tartanunk, hogy a rutinosabb versenyzők (fiatalok és idősek egyaránt) simán lehagynak minket. Ne érdekeljen bennünket, hogy mit csinálnak mások és hogy mi az, amit másképp csinálnak, mint mi… csupán az, hogy teljesítsük a távot! Mindenki hős, aki elindul egy maratonon és be tudja azt fejezni.

Mtb maratonok világa - Célok és eszközök

Mindenki hős, aki elindul egy maratonon!

Mint azzal mindenki tisztában van, nem csak a sportban, hanem az élet bármely más területén is, a céljaink megvalósításához általában szükségünk van bizonyos eszközökre. A kerékpár-sportban egyetlen ilyen el nem hanyagolható és nélkülözhetetlen eszköz: maga a kerékpár. 🙂 A saját kerékpárunk, ami minden bringás legféltettebb kincse. Egy olyan állandó társ, amire szinte már egyfajta csodaként tekintünk. 🙂 Az ember világéletében vonzódott a tárgyakhoz. S ahogy múlik az idő, ez a vonzódás úgy válik egyre inkább kötődéssé, majd ragaszkodássá. Ez alól a kerékpár sem kivétel. 🙂

Tehát, miután eldöntöttük, hogy az első maratonunk az élménybringázásról és a sikeres célba érkezésről fog szólni, már nem is lesz olyan nehéz kiválasztanunk hozzá a megfelelő kerékpárt. Vannak olyanok, akik már az elején saját, egyedi bringát szeretnének maguknak építeni, s így egy kerékpár-szerelésben jártas ismerőshöz fordulva hamar megálmodják, majd életre keltik a számukra ideális versenygépet. Ehhez azonban lényegesen nagyobb anyagi forrásra van szükség, mint ha egy komplett kerékpárt vásárolnánk.

Mtb maratonok világa - Célok és eszközök

A legtöbben, amikor megtudják, hogy egy maratonozáshoz szükséges, belépő szintű mountain bike is bőven 150 ezer forint feletti áron kezdődik, egyből felteszik a kérdést: “De hát aranyból van ez, vagy mi?” A válasz pedig sajnos minduntalan az, hogy: Bizony… ha valaki versenyezni akar – ahol a gép “kapja az ívet ezerrel” – annak az a minimum feltétele, hogy egy magasabb felszereltségű modellt választ magának a leendő versenyző és újdonsült kerékpár tulajdonos. Nincs más eshetőség. Komoly kihíváshoz komoly bringa kell. És valljuk be őszintén: olcsó sport, mint olyan, nem létezik. De, ha jobban belegondolunk és látjuk az egésznek a logikáját, hamar megbizonyosodhatunk afelől, hogy nyilván veszélyes például egy keményebb, acélrugós teleszkóppal felvértezett mtb-kal nekivágni egy sziklás lejtmenetnek, mint egy arra a célra hivatott komolyabb, levegős villával. És ez minden alkatrészre igaz, a hajtóműtől kezdve egészen a fék-és váltórendszerig. Sőt, az sem mindegy, hogy a váz milyen anyagból készült. A fokozott terhelés ugyanis nagyban kihat a váz menet tulajdonságára is.

Nagyobb igénybevételhez, masszívabb és erősebb felszereltségre van szükségünk, ami bírja a gyűrődést, különben a technika ördöge hamar a játszópartnerünkké válhat. Ha először egy minitávon akarunk elindulni, oda még bőven elég egy sima, hétköznapi mtb is (acélrugós teleszkóp, mechanikus tárcsefék, 3×9 sebességes váltórendszer)… viszont, egy rövidtávra mindez már édes kevés lesz. Egy másik példával érvelve: ha mechanikus (bowdenes) tárcsafékkel belekezdünk egy hosszú lejtmenetbe, nem kell sok időnek eltelnie, mire elkezd duruzsolni, majd erőteljesen visítani a fék alattunk. A mechanikus tárcsafék ugyanis még  a szakaszos fékerő-adagolás ellenére is hajlamos pillanatok alatt túlhevülni, ezáltal pedig a fék hatékonysága méterről-méterre rohamosan romlani kezd. Aztán ott van a hajtómű: egy sima, monoblokkos középcsapágy sokkal kevesebb terhelést bír ki, mint egy integrált (Hollowtech II-es) vagy egy Pressfit középcsapágy. Lehetne még fokozni a hogyan és miérteket, de erre majd talán az utolsó cikkben térek ki részletesebben.

Szerény véleményem szerint a legalapabb, maratonozásra alkalmas, belépő szintű modell, a Rockrider 560-asnál kezdődik, amiről az alábbi linken találtok tesztleírást a Bikemag.hu csapatának jóvoltából.

Kattints a képre a cikk megnyitásához!

B’twin Rockrider 560 teszt

Folyt.köv…

Hegedüs Zsolt

Hegedüs Zsolt

Bár egész életemben bringáztam, a versenyszerű kerékpározás, mint rendszeres sporttevékenység, mindössze öt éve vált az életem szerves részévé, mégpedig egy... Még több

Észrevételed, kérdésed van?

Csapatunkat hobbi és intenzív szinten sportolók is alkotják. Így mi is átéltük, milyen kezdőnek lenni egy teljesen új mozgásforma kipróbálásakor, vagy új célokat kitűzve rendszeres sportolókká válni. Nyugodt szívvel írj nekünk, hiszen egy cipőben járunk​!​