A kutya nem a kertbe való, hanem a családba!

Nem, nem úgy értem, hogy ne tartsuk kinn a Fifit, hanem úgy, hogy nem kell automatikusan minden kertbe egy darab ebállat. A kutyavásárlás legyen megfontolt, felelősségteljes döntés, az állatszeretet pedig ne merüljön ki abban, hogy megpaskoljuk a blöki fejét.

Örök vesszőparipám a téma, de sajnos azt látom, hogy muszáj újra és újra elővenni. A kutyatartás divattá vált, ami a kutyák számára kicsit sem jó, és bár a csapból is cukikutyusos mémek folynak, mégis azt látni, hogy az emberek többségénél a kutya nem más, mint kerti tartozék, amivel felelőtlenül bánnak – sokszor úgy is, hogy mellette csupaszivecske szelfiket töltenek fel a Fifivel pózolva. De továbbmegyek. A helyzet az, hogy az állat számára közel sem elég, hogy csillámos gifeket dobálunk a képei alá, ha a való életben nem visszük állatorvoshoz mikor beteg, vagy nem veszünk tudomást a viselkedészavarairól, vagy – a kedvencem – betegre hizlaljuk. Egy szó mint száz: kerüljük az állatkínzás minden formáját.

A kutyának családra van szüksége

A kutya is érző lény

Méghozzá falkaállat. Néhány szélsőséges kivételt leszámítva a kutya akkor érzi jól magát, ha kötődhet a gazdájához, családjához. Az egyik legcsodálatosabban adaptálódó fajról beszélünk, ezért is lett ennyire népszerű háziállat. Az alkalmazkodóképessége végett az ember és a kutya közötti kétoldalú kommunikáció nagyon fejlett – amennyiben hajlandóak vagyunk áldozni erre a kapcsolatra és megérteni őt, vele pedig megértetni magunkat. Ha viszont kizárjuk őt szó szerint és átvitt értelemben, akkor magára marad, és karakterétől függően változatos, rossz szokásokat vehet fel a rágástól kezdve az ugatáson át egészen a szökésig. Sokszor előfordul és ugyancsak egészségtelen, mikor két együtt tartott kutya egymáshoz kötődik jobban. Idális esetben nem az “én vazallusom a te vazallusod” elv él, hanem mindenki az egyetlen gazdaisten híve.

Egy kutya egészséges mozgásigényét nem elégíti ki, ha van kert, de nincs séta

Nem elég az udvar!

Szeretem, mikor az emberek négyzetméterekkel dobálóznak, 500-1000-2000… Ezek a számok csak akkor relevánsak, ha arról beszélgetünk, hogy mennyi idő alatt nyírod le a füvet.  Hiába van sokezer négyzetmétere, a Fifi akkor sem fog naphosszatt ott futkosni körbe-körbe. A mi kertünk igen impozáns mérettel bír, 6000 nm, mégis minden nap sétálnak a kutyák, és havi 3-4 alkalommal van vagy terelés, vagy egyéb tréning, esetleg fél napos túra. Ha van kerted, akkor az abban segít, hogy ne napi 3-4x kelljen kimenni, de nem ment fel a napi séták alól! A nagy kert – amiben mondjuk el lehet dobni egy labdát vagy frizbit – már eggyel komolyabb segítség, mivel a mozgatás egy részét is segít megoldani, ám az ingereket még mindig nem biztosítja, és a kutya ösztön-szintű fárasztását sem segíti elő.

Fotó: Császár Vera

Hogyan lesz boldog egy kutya?

Szoktam mondani, hogy a fáradt boci a boldog boci, de a happy beauceron sem úgy keletkezik, hogy kint kergeti az árnyékát a 6000 nm-en. A szimpla testi fáradtság csupán addig tart, míg a kutya pulzusa helyre nem állt (kivéve a tényleg extrém fárasztást). Iszik egyet és utána újra tettre kész, ugyan úgy, ahogy minket is fel tud pörgetni egy kis hajnali futás, vagy munka előtti edzés. Ha azt akarjuk, hogy valóban fáradt legyen, akkor igénybe kell venni az agyát is, erre pedig legcélszerűbb, ha az ösztöneit is megmozgatjuk. Nem tudok elégszer presbitálni a helyes fajtaválasztásról, no hát ezért! A terelőkutya – ha van ösztöne hozzá – akkor lesz a legkiegyensúlyozottabb, ha rendszeresen terel, főleg, ha olyan duracell nyuszi, mint  Rebelle. Nála heti egy birkászással plusz a napi két labdával beállt a rendszer, még télvíz idején sem focizik hajnal kettőkor a kutyatállal, pedig a beauceronok a hidegben lesznek igazán izgágák 🙂 .

A vadászkutyáknak is eléggé adott, hogy mi teszi őket boldoggá. Ha nem is megyünk el velük társas vadászatra, egy rövid nyomot kis segítséggel bárki le tud fektetni, még extra anyagigénye sincs. Nagyon boldogan olvastam, hogy hobbi tacskósok egy csoportja elkezdett leszervezni kétnapos tréninget, ahol megtanítják a gazdikat nyomot fektetni. Egyikük sem akar utánkeresni, egyszerűen csak szeretnének úgy foglalkozni a tacsijaikkal, hogy az a kutyák számára is minőségi időtöltés legyen. Minden kutyának meg lehet találni a megfelelő időtöltést, csak tájékozódjunk!

Minden fajtának megvan a maga “sportja”

Nem találod a kutyád sportját?

Ismét csak azt tudom mondani, hogy a szociális háló egy aranybánya. De hogy konkrétabb legyek, kérj tanácsot kutyaiskolákban. Ha fajta nélküli a Fifi, akkor is kaphatsz ötleteket, mivel tedd változatosabbá a közösen töltött időt. Ha már tudod mit szeretnél űzni, de senkiről nem tudsz, aki segítene benne, akkor sincs baj. Talán segíthet neked is a sporttársat- illetve sportolási lehetőséget kereső oldalunk, a sportoljma.hu. Ki tudja, talál pont itt találsz egy másik különcöt. 🙂

További kutyás sportos beszámolókat és élményeket találsz a saját blogunkon is.

Gulyás Viktória

Gulyás Viktória

Kutyatenyésztő család leszármazottja vagyok, kiállításokon szocializálódtam és valószínűleg a morgás és vicsorgás is előbb ment, mint a beszéd. Az első “igazi”... Még több

Észrevételed, kérdésed van?

Csapatunkat hobbi és intenzív szinten sportolók is alkotják. Így mi is átéltük, milyen kezdőnek lenni egy teljesen új mozgásforma kipróbálásakor, vagy új célokat kitűzve rendszeres sportolókká válni. Nyugodt szívvel írj nekünk, hiszen egy cipőben járunk​!​