Betekintés a MTB maratonok világába I. – Hogyan érdemes elkezdeni?

Lassan, apránként elolvad a hó, a fák ágain még utoljára álmosan felvillan, majd szép csendben kialszik a korábban fehér jégtüskeként csillogó utolsó, finom zúzmara fénye is, az erdei ösvények pedig ismét zöldellő tavaszi világba fordulnak és megtelnek élettel. A sokáig hófödte, fagyos szerpentin-utak nyomvonalai most újra feltűnni látszanak előttünk. Zihálunk, szúrós levegő tölti be a tüdőnket. Érezzük, ahogy a napfény enyhén perzseli homlokunkat. Mindkét lábunk elviselhetetlenül fáj, görcsöl, de tudjuk, hogy van még bennük erő. Valahonnan a szemüvegünk alól sós izzadságcsepp gördül a szemünkbe és kíméletlenül csípni kezdi. Nem törődünk vele. Megyünk tovább. A legnagyobb kihívás: az Ördög-oldal még hátra van. Hazaértünk.

MTB maraton

Bár még a tavasz sem köszöntött be igazán, sokan a szobájuk oltalmában már szinte meggyőződéssel nyugtázzák, hogy biza nyakukon a nyár, s tűkön ülnek, majd belehalnak a várakozásba, hogy végre valahára fellebbenthessék kerékpárjaikról a védőponyvát, és mihamarabb kimerészkedjenek a szabadba az őket jog szerint megillető tekerésre. Úgy tartják: a Tél egy átok, a szükségtelen rossz a többi évszakhoz képest, ahol a kíméletlen mínuszok a zárt falak mögé kergetik őket és sorstársaikat minden egyes évben, mint ha a Fagy hercege módfelett gőgös féltékenységében ezzel akarná büntetni a két kerékbe vágyó emberiséget. Ilyenkor legszívesebben mindnyájan beintenénk neki a meleget sugárzó radiátoraink mögül, miközben a bepárásodott ablakra rajzolt gyermeteg napocskánk kontúrjain át a szakadó hóesést figyeljük, hogyan lesz odakint még zordabb és fehérebb a táj, ahelyett, hogy virágba borulna végre.

MTB maraton

A falakon lévő naptárakba egy újabb strigula kerül: megint egy nappal közelebb kerültünk életünk legelső maratonjához. A home-trainereink béklyójába zárt kerékpárunkra pillantva elmélázunk a gondolaton, hogy vajon eléggé felkészültünk-e a legelső megmérettetésünkre, s hirtelen átfut az agyunkon, hogy talán mégsem fog sikerülni. Mi lesz, ha nem tudom végigcsinálni? Mi lesz, ha a lábaim idő előtt begörcsölnek? Mi lesz, ha elesem és eltöröm valamimet? Mi lesz, ha nem bírom tovább szusszal? Mi lesz, ha nem tudom limitidőn belül teljesíteni a távot és kiszólítanak? A következő pillanatokban félelmek egész sora árasztja el az elménket, s biztosak lehetünk benne, hogy előbb-utóbb, óramű pontossággal, szinte percre pontosan megérkezik  jó öreg “barátunk“: a hezitálás. Most akkor vágjunk bele , avagy sem?

MTB maratonok, hogyan kezdjem el?

Nos, bármilyen meglepő, a feladat korántsem olyan félelmetes és leküzdhetetlen, mint azt sokan elsőre gondolják! Jóllehet, minden sportnak megvan a maga nehézsége (és veszélye), mint ahogyan minden profi és amatőr sportoló nap, mint nap megvívja a maga sajátos és kíméletlen Odüsszeiáját, mégis, ha szívvel-lélekkel űzzük a választott sportot, az akadály csakhamar kihívássá, a kudarctól való félelem végül pedig sikerré és szép emlékké válik mindannyiunk számára.

Felkészülés az első amatőr versenyünkre

Az elkövetkező háromrészes cikkben röviden arról lesz szó, hogyan készüljünk fel életünk legelső amatőr versenyére, miután úgy döntöttünk, végleg magunk mögött hagyjuk a hétvégi magányos kirándulások és a könnyed tempójú, laza túrázások világát, illetve, hogy mindezek kivitelezésére milyen eszközökre is lesz szükségünk. Ne feledjük, hogy immár nagyobb sebességre óhajtunk kapcsolni, úgyhogy innentől kezdve nem elégszünk majd meg azzal, hogy akkor állunk meg menet közben, ahol és amikor csak kedvünk tartja.

Nagyobb tempóra kapcsolunk, ehhez pedig nem legyőzni kell a fáradtságot és a fájdalmat, hanem mindvégig elviselni és felülkerekedni rajta. Mert a fájdalom mindig ott lesz velünk, emelkedőn és lejtőn egyaránt.  Amíg a verseny tart…. csak azután jöhet a jól megérdemelt pihenés. A maratonozás nem kirándulás… nem családi piknik. Itt menni kell és küzdeni, még a látszólag “könnyű” rövidtávokon is!

MTB maratonok világa

De… amikor a legvégén gyötrelmes, szinte eltorzult arckifejezéssel, fogainkat csikorgatva, sziszegve gurulunk át a célvonalon és alig várjuk, hogy végre vízszintesbe kerüljünk, akkor jövünk rá igazán, hogy Heuréka!, Igen!, megcsináltuk, sikerült teljesítenünk mindazt a kihívást, amiben hónapokkal ezelőtt még csak nem is hittünk… ami miatt oly sokáig hezitáltunk. És akkor, ott, azon a szent helyen, először a fűbe kapaszkodva, majd a lábainkat dörzsölve egyszer csak felpillantunk, körbenézünk és hirtelen minden kitisztul, minden élesebbé válik, minden értelmet nyer körülöttünk. Az egész addigi fáradozásunk gyümölcse beérik.  A felejthetetlen érzés pedig, ami eláraszt minket… nos… mire eljutunk odáig, ígérem, ez addigra már mindenkinek a saját, személyes történetévé válik.  😉

MTB maratonok világa - felkészülés

Vissza az alapokhoz

Mint említettem, ahhoz, hogy egy szinttel feljebb lépjünk és szakítsunk a korábban berögzült tipikus, hétköznapi bringás-paradigmáinkkal, miszerint a továbbiakban is ugyanazt fogjuk csinálni, ahogyan eddig tettük, egyszer és mindenkorra felejtsük el! Vissza kell térnünk a kiinduló-ponthoz, az alapokhoz. Ide már nem lesz elég az egyszerű “Szeretek a szabadban kerékpározni” és a “Tekerek, amíg a lábaim bírják” szlogen (“Hummbug!” – ahogyan azt Ebenezer Scrooge mondta volt Charles Dickens – Karácsony Énekében). Az elképzeléseinket idejekorán célkitűzésekké kell kovácsolnunk, a célokat pedig fáradságos munkával, kitartó edzésekkel kell megacélosítanunk.

Ám mindezek nem érnek egy fabatkát sem, ha nincs meg a kellő szenvedélyünk az adott sport iránt, amit addig mindössze előszeretettel műveltünk, mostanra viszont egyenesen szívvel-lélekkel, vagy talán találóbb, ha azt mondom :vérrel-verejtékkel kell majd űznünk. Viszont a szenvedély – mint legfőbb tényező – sem elegendő, ha nincs bennünk egy fikarcnyi elképzelés sem, miért is akarjuk mi voltaképpen ezt az egészet végigcsinálni? Céltalanul elindulni egy mtb maratonon olyan, mint azt várni, hogy fél tankkal eljussunk autóval Debrecenből Sopronig. Akár nyugodtan vissza is fordulhatunk! Pedig felesleges próbálkozás, mint olyan, nem létezik. A hangsúly mindig a felkészülésen van.

Tehát adott egy elképzelés, amit célkitűzéssé kell kovácsolnunk, ehhez pedig szükségünk lesz olyan nem elhanyagolható eszközökre, mint például az újdonsült kerékpárunk kiválasztása, az edzésprogramunk felépítése és az étrendünk összeállítása (no, meg persze a munka összehangolása a szabadidővel). És ha mindez megtörtént, a gyakorlatban is hozzáláthatunk a felkészüléshez.

Erről lesz szó a következőkben.

 

Hegedüs Zsolt

Hegedüs Zsolt

Bár egész életemben bringáztam, a versenyszerű kerékpározás, mint rendszeres sporttevékenység, mindössze öt éve vált az életem szerves részévé, mégpedig egy... Még több

Észrevételed, kérdésed van?

Csapatunkat hobbi és intenzív szinten sportolók is alkotják. Így mi is átéltük, milyen kezdőnek lenni egy teljesen új mozgásforma kipróbálásakor, vagy új célokat kitűzve rendszeres sportolókká válni. Nyugodt szívvel írj nekünk, hiszen egy cipőben járunk​!​