Havas táj

Ausztria 2.0 – a kaland a sípályán folytatódik

Az előző bejegyzésemben beszámoltam nektek a síelésünk első napjairól és megígértem, hogy a folytatásban még izgalmasabb dolgok fognak történni. Most eljött az idő, hogy lerántsam a leplet a következő napok eseményeiről. Ugye izgultok már? Akkor folytatódjon a történet!

Csak napsütés volt a tervben

Az első napok meleg és napos időjárása után nem is gondoltuk, hogy más idő is lehet az elkövetkező napokban. De másnap reggel, amikor felkeltünk, már tíz centiméter friss hó fogadott minket, és folyamatosan, intenzíven havazott. Gyorsan megnéztük az előrejelzést, ami egész napra havazást ígért, sőt a következő napokra is. Az itthoni előrejelzések pontosságát ismerve nem vettem túl komolyan, és megnyugtattam a többieket is, hogy hamar el fog állni.

Ez a kép fogadott minket reggel

Ez a kép fogadott minket reggel

Persze a havazás igazán nem zavart egyikünket sem, egyetlen dolog miatt aggódtunk egy kicsit, nehogy elmaradjon az oktatás. Szerencsére arrafelé nem olyan meglepő, ha esik a hó, és nem áll meg az élet, tehát az órákat is megtartották. Ildi és Dani már nagy lendülettel vetették bele magukat a feladatokba és már kezdték élvezni is, hogy urai a léceknek. Én pedig abban a tudatban, hogy jó kezekben van a családom, megcéloztam a felvonókat és kihasználtam az időt a pályák besíelésére.

Birtokba veszem a sípályákat

Ahogy az első felvonóval a hegy tetejére érkeztem, a felhőktől és a hóeséstől nem is lehetett látni az alját, de szerencsére a pálya vonala jól követhető volt. Két irányba indulhattam a tetőről, ezért elsőre inkább a kék pályát választottam, amin kellemesen jó tempóban sikerült is leérnem. Majd a következő körben már a pirosat választottam, ami bár rövidebb volt, de jobban oda kellett figyelnem a technikára. Végül a délelőttöt ezen a két pályán töltöttem gyakorolva a technikákat. Mivel lassan a család többi tagjának is befejeződött az oktatás, utána még együtt csúszkáltunk kicsit a tanuló parkban.

Egyedül a felhők között

Délután már csak egyedül mentem ki síelni és mondanom sem kell, hogy a havazás egyre intenzívebbé vált. A tervem az volt, hogy a másik felvonóval megközelíthető pályákat próbálom ki, melyek hosszabbak és nehezebbek voltak.

Amikor felértem a hegy tetejére, azzal kellett szembesülnöm, hogy nem csak a pálya alját nem látom, de a pályát sem. Egyedül álltam és körülöttem senki. Egy kicsit vártam, hátha jön valaki a lifttel, de nem. Egy kis borzongás fogott el, de aztán az a tudat, hogy enyém az egész pálya, sokkal jobb érzéssel töltött el. Ráadásul a könnyebb pályát, amin elsőnek terveztem lemenni, egyáltalán nem lehetett látni. Tehát maradt a nehezebb pálya elsőre.

Ennyi látszik a hegytetőn

Ennyi látszik a hegytetőn a pályából (Kattints a képre)

Bár a sípálya egyik oldalán a felvonó adott támpontot, a másik oldalát csak sejteni lehetett. Ekkor már az egész napos havazásnak köszönhetően a pályát is vastag friss hó borította. Nagyon izgalmas volt, minden tudásomat elő kellett vennem, az adrenalinszintem az egekbe szökött és elindultam lefele. Szinte nem is láttam semmit, csak a többi érzékemre bíztam magam és persze a felszerelésemre. A pálya feléig, ráadásul a legnehezebb szakaszokon jöttem le így, újra csak a völgyben lehetett látni mindent.

Nagyon tetszett ez a szituáció, ezért egészen a liftek zárásáig ezen a pályán mentem és nem tudtam megunni, mert mindig tartogatott a szűzhó valami újat.

Hóból és síelésből soha sem elég

A következő napon még mindig a havazásé volt a főszerep, és már csak a legfanatikusabbak mentek ki a pályára. De mi rendíthetetlenül ott voltunk. A síoktatáson is megfogyatkozott a létszám, így legalább több gyakorlási lehetőség jutott Ildinek és Daninak. Sőt, Ildi az óra végén már fel is merészkedett a rövidebb kék pályára az oktatóval és nagyon szépen le is jött. Dani is szeretett volna lejönni, de azért neki még túl hosszúnak ítéltem a tudásához képest. Ezen a napon már mind a hárman élveztük a síelést és nagyon jól éreztük magunkat a pályán.

Hazaindulás előtt az utolsó csúszkálás

Hazaindulás előtt az utolsó csúszkálás

Sajnos elérkezett az utolsó nap és a hazaindulás. A havazás továbbra sem maradt abba. Gyors összepakolás után még a délelőttöt síeléssel akartuk tölteni és elraktározni magunkban az összegyűjtött élményeket. Amíg a többiek a tanpályán gyakoroltak, én még akartam egy kört menni a sífutó pályán. De sajnos az intenzív havazás miatt teljesen befedte a hó, még a nyomvonalat sem lehetett látni. Ezért erről le kellett mondanom, helyette maradt nekem a hólánc szerelés, hogy el tudjunk indulni haza.

Nehéz szívvel hagytuk ott ezt a gyönyörű helyet. Sok élménnyel lettünk gazdagabbak. De nekem a legnagyobb örömet az okozta, hogy Ildinek és Daninak is megmutathattam a síelés csodálatos világát, és mind a kettőjüknek nagyon tetszett. Most már nem is lehet kérdés a jövőben, hogy máskor is megyünk-e síelni.

Demény Endre

Demény Endre

Már kisgyerekként elvarázsolt a tél és a hóesés, mindig csodáltam, ahogy a kis hópelyhek egymásra hullanak és gyönyörű fehérség lepi... Még több

Észrevételed, kérdésed van?

Csapatunkat hobbi és intenzív szinten sportolók is alkotják. Így mi is átéltük, milyen kezdőnek lenni egy teljesen új mozgásforma kipróbálásakor, vagy új célokat kitűzve rendszeres sportolókká válni. Nyugodt szívvel írj nekünk, hiszen egy cipőben járunk​!​