A póráz menő! Ugye te is használod?

A felelős kutyatartás szentháromsága: póráz, kakizacsi, nevelés. Ne legyünk terhesek a környezetünkre, tartsuk azt tisztán és tiszteletben, nem beszélve a kutyatartókat érintő szabályok betartásáról. Nézzük közelebbről ezt az egyszerű és nagyszerű találmányt!

Úgy 15 éve még ritkaságszámba ment, ha valaki kutyával sétálgatott az utcán – legalábbis erre mifelénk. Manapság viszont a kutyatartás trend lett, boldog-boldogtalan kutyát tart, függetlenül attól, alkalmas-e rá. Emellett az egy főre eső ebek száma is kiugróan magas Magyarországon (Kutyabarat.hu cikke a témában). A nagy számok törvénye alapján növekedett a felelőtlen gazdik száma is, növelve ezzel az ellentétet a kutyás, és kutyátlan társadalom között. Ezzel párhuzamosan a valóban felelős kutyatartók kampányolnak kutyajogosítvány mellett, és a kötelező pórázhasználat ellen, aminek – komoly képzés után – lenne létjogosultsága, viszont van olyan réteg, aki csak a számára kedvező dolgokat fogadja be: nevesül pórázt nem használ, viszont behívhatóságra sem nevel. A megoldás tehát továbbra is a pórázhasználat marad, mert bár attól még nem lesznek ezek az ebek jobban neveltek, de legalább a környezetüket kevésbé fogják zavarni.

Bolg a sorára vár terelő tréningen

A lényeg egy szóban: empátia.

Hogyan is viszonyul a kutyás közösség a tüzijátékok iránt? Van olyan kutyás olvasónk, akinek az üzenőfalán nem jelent meg a “Hogyan használj petrádát?” mém? Nos, ha mi ennyire várjuk az együttérzést a környezetünktől, akkor tegyünk is ezért! A kakiszedést most nem szeretném tovább vesézni, mert remélem mindenki számára egyértelmű, hogy nem hagyunk hátra piszkot a kutyáink után, viszont a pórázhasználat legalább ilyen fontos, ha nem fontosabb téma manapság.

Arlene és Xenon, fotó: Vereczkei Zsanett

Törvény írja elő a használatát

Kezdjük azzal, hogy hivatalosan csak a kijelölt futtatókban engedhetnénk el a Fifit a szíjról. Nincs olyan, hogy egy terület senkié, mert az erdő, a mező, a szántóföld is valakié, és ezeken mind kötelező a póráz (részletesebb írás az erdőben való sétáról). Ha levesszük, akkor büntetést kockáztatunk, ezzel jó tisztában lenni. Más a helyzet a szájkosárral, aminek a használata nem kötelező, csak a veszélyesnek minősített egyedeknek. Ezt minden esetben hatósági eljárás előzi meg. Kivétel ez alól a magánterület, ahol a terület tulajdonosa ezt külön kikötheti (pl.: magántó, -strand).

A malik szerint sem ciki a póráz 🙂 Fotó: Gál Zsuzsa

Nem behívható? Nem ciki az, csak ne engedd el!

Szerencsés helyzetben vagyok a juhászkutyáimmal, mert elhagyni lenne kihívás őket, nem behívni… De a staffordshire terrierünknek hála még tudom milyen az, amikor egy kutyával meg kell ezért dolgozni. Nem akarok belemenni a részletekbe, de ha nem megy egyedül a behívás tanítás, akkor forduljunk szakemberhez. És csak hogy tiszta legyen: a behívhatóságnak nincsenek feltételei, nincs olyan, hogy csak a macskáról vagy a szukáról nem hívható le! Játékból, menekülő állatról (mert nem csak az erdőben láthat olyat), földön talált ételről is le kell fordulnia, ha mi azt mondjuk neki. Utána már elmondható, hogy stabil a behívása.

Ganjika és kis barátja, fotó: Tóth Patrícia

Nem mindenki szeretne barátkozni a kutyánkkal.

Lehet, hogy fél, lehet, hogy allergiás, lehet, hogy tiszta ruhában van és nem akar szőrös-nyálas lenni, teljesen mindegy. A lényeg, hogy ne engedjük oda más emberekhez a Fifit, még pórázon se! Előzze ezt meg a mindkét fél egyetértése. Különösen oda kell figyelni a futó- és kerékpározó sportolókra, mivel ők egyrészt nagyobb ingert jelentenek a barátságos kutyáknak is, másrészt többségüket sajnos már érte kutyatámadás edzés közben (engem is), és előfordul, hogy élesebben reagálnak.

Hogy konkrét példát mondjak, találkoztam olyan fél évesnél nem idősebb border kölyökkel, akit egyszer már lefújt gázspray-vel egy futó. Ez borzasztó élmény egy fejlődő kiskutyának, és veszélyes is, akár meg is vakulhatott volna, de a felelős itt egyértelműen a gazdi, aki nem volt elég figyelmes, és hagyta, hogy az – egyébként jóindulatú – kiskutya a futó után eredjen.

 

Kutyaiskolás gyakorlás, fotó: Turcsán János

A kutyafuttató sem azért van, hogy helyettesítse a kertünket.

Nagyon sokan úgy értelmezik a futikat, hogy ott bármit lehet, pedig az ugyanannyira közterület, mint a parkok, sőt… Általában kialakulnak kis közösségek, és a gazdik és kutyáik ismerik egymást, tudják, hogy ki-kivel van jóban. Fontos azonban, hogy a közeli futi még nem helyettesíti a behívhatóságot. Ez egy nagyon jó lehetőség ez arra, hogy játsszon a Fifi a többi kutyával, és arra is, hogy megtanítsuk neki a “Hozzám!” parancsot. Éljünk hát ezzel a lehetőséggel, és ha új arcok bukkannak fel a futin, akkor adjuk meg a tiszteletet, és szedjük össze a kutyánkat az ismerkedés előtt.

Itt nálunk, Pécsen van egy hatalmas nagy kutyafuttató – talán a legnagyobb az országban – nem gyakran járunk oda, de ha mégis, akkor általában kihasználjuk a sík területet és frizbizünk. Azért ott, mert a frizbihez is el kell engednem a kutyáimat, kell a nagy terület egy-egy jobb dobáshoz, és bizony rém kellemetlen, mikor odajön egy másik kutya és nem tudunk miatta gyakorolni (arra meg gondolni sem merek, hogy esetleg elveszi a drága versenyfrizbimet és tönkreteszi…), mert a gazdinak nem tűnik fel, hogy útban van. Hely van bőven mindenkinek, csak annyi kellene, hogy elhívja a kutyáját és továbbsétáljon.

Arlene kevés kutyát kedvel, ezért mindig kéznél van a gazdinál a szájkosár, fotó: Vereczkei Zsanett

Nem minden kutya szereti a többieket.

Már nem számolom hányszor mentettem meg más kutyájának irháját… Az a helyzet, hogy vannak kutyák, akiknek nem default, hogy barátságosak legyenek a fajtársaikkal (lásd: bull típusú terrierek). Ez általában hamar kiderül, ergo a gazdi tud róla. Normális esetben ezek a gazdik elkezdenek pórázt használni a kutyáikon, és kerülik a többi kutyát. De mivel a “kutyázás” és az “emberezés” nem függ össze minden esetben, így szájkosarat nem feltétlenül használnak, és nem is okoznak balesetet, mert ők tudnak a kutyájuk habitusáról, és a pórázzal kézben is tartják azt. Rém kellemetlen azonban, amikor egy barátkozni vágyó Fifi odasétál a staffordunk szájába, és sajnos a gazdák elég ritkán értik meg, hogy ilyenkor azért próbálom meg lábbal odébbtessékelni a kutyájukat, hogy az Ő életét védjem meg…

Ennél egy fokkal rosszabb a helyzet, amikor olyan Fifi jön oda hozzánk, akiről a gazdája csak azt képzeli, hogy “barátkozni akar”. Valójában a dominálás minden jegyét magán hordozza a pipiskedő járástól a borzolt szőrzetig, és bizony az ilyen kutya nem fog magától odébbállni. Mikor belvárosba, vagy kutyák által gyakran járt helyekre megyünk, már lendületből visszük a kosarat, pedig egy ideális világban a másik gazdi megkérdezné tőlünk, hogy odajöhet-e a Fifi… Nem gondolom, hogy ez igazságos a saját kutyánkkal szemben, legyünk tehát megértőek a gazditársakkal is!

Ha jól használjuk a póráz egy kapocs, és nem korlát! Az én kutyáimnak soha semmi ellenszenve nem volt a pórázzal szemben, sőt… ha csak a szagát megérzik a zsebemben, már őrjöngenek, hogy buli lesz. A séták alatt is szépen bejönnek, hagyják magukat megkötni. Mivel húzós sportokat is űzünk (canicross, scooter) különösen szeretnek megkötve lenni – főleg ha közben zúzhatnak. A póráz a képzés során is a barátunk, egy segítség, korrekció a kutyának – nyilván, ha jól használjuk.

Milyen legyen?

Rengeteg a lehetőség, és ha végig akarnám venni a különböző pórázokat, akkor egy új blogposztot kellene megkezdenem, maradjunk hát a legegyszerűbb, utcai használatra szánt daraboknál. Választhatunk alapanyag szerint lánc (nem ajánlom), bőr (csak minőségit!), szintetikus anyagok közül, találhatunk mindenféle hosszban a 20 centitől a 10 méterig, van fix és öncsévélő, vannak ikerpórázok, és karikák illetve karabinerek számában is szoktak a gyártók variálni. A nálunk elérhető legegyszerűbb póráz amilyen egyszerű olyan praktikus: állítható a hossza extra karabiner nélkül, ráadásul kibírta a bocikat is, szóval tényleg erős és megbízható 🙂 . Rengeteg kézműves gyártó is foglalkozik egyedi pórázok készítésével. Egyesek a szép designra, mások az extra strapabírásra teszik a hangsúlyt, rajtunk áll, hogy milyet választunk.

Az öncsévélő póráz ugyan úgy megköveteli a fegyelmezett viselkedést! Fotó: Vereczkei Zsanett

A póráz sem nyújt felmentést minden alól!

Értem ez alatt a szocializációt és a minimális fegyelmet. Sajnos sokan úgy döntenek, inkább megkötik a Fifit, és utána mosolyogva nézik, ahogy fröcsögve hörög a póráz végén, pedig a higgadt séta mindkét fél számára nagyobb élményt jelentene, a megoldás pedig odafigyeléssel, célirányos, következetes szocializációval néhány hét alatt megtanítható, míg az – utólagos – rehab sokkal vesződségesebb.

 

Azzal tudjuk a legjobban segíteni a kutyás társadalmat, ha magunk is felelős gazdikként viselkedünk. Használjuk a pórázt, szedjük fel, amit fel kell szedni, és foglalkozzunk a kutyával társhoz, családtaghoz méltón.

További kutyás kalandok és gondolatok a saját blogunkon.

Ismét köszönettel tartozom a képi illusztrációkért Vereczkei Zsanettnek, Gál Zsuzsának, Tóth Pattinak, Békés Vikinek és Turcsán Jánosnak, fejlécen pedig Arlene látható, Zsanett egyik gyönyörű portréján.

Gulyás Viktória

Gulyás Viktória

A kutyázásnak van az a szintje, ami már túlmegy a józan ész határán, ami az emberek jelentős többségét meghökkenti és minimum... Még több

Észrevételed, kérdésed van?

Csapatunkat hobbi és intenzív szinten sportolók is alkotják. Így mi is átéltük, milyen kezdőnek lenni egy teljesen új mozgásforma kipróbálásakor, vagy új célokat kitűzve rendszeres sportolókká válni. Nyugodt szívvel írj nekünk, hiszen egy cipőben járunk​!​