Miért szeretek futni?

Nézd meg a maratoni befutók arcát. Szenvedés, öröm, fájdalom, meghatottság, diadal, önbizalom. Őket vajon mi motiválja? Nézd meg az én arcom...

Harmóniában vagyok a természettel

Kint esik az eső, de nem érdekel. Szeretem, ahogy az esőcseppek végigkoppannak az arcomon, és ahogy a szempilláimon megül egy-egy.

A sárban tapicskolok. Lelassítok. Megállok. Körülnézek, hallgatom a város messzi zajait és befészkelem magam az erdő közeli, hűvös csendjébe. Nem számít az idő, a pulzus, sem a tempó. Lehunyom a szemem. Egy pillanat műve az egész. Nekivágok az emelkedőnek.

Fel kell jutnom a tetejére. Ez motivál. Elkápráztat a látvány. Beleborzongok, honnan is indultam.

Senki nincs kint rajtam kívül. Csak én vagyok ilyen őrült, harcolok is önmagammal. Hideg van. Álmos és fáradt vagyok. De kimegyek. Érzem, ahogy az izmaim lassan bemelegednek. Már nincs is hideg. Csak én vagyok. És a futás.

Szeretek futni!!

Feszegetem a határaimat

Kitűzöm a célt. Gondolatban megtervezem, edzéstervet készítek. Kikészítem a cuccom. Felveszem a cipőm. Elindulok.

Érzem, ahogy dolgoznak az izmaim. Várom a másnapi, jóleső izomláztól zsibbadó ébredést.

Szenvedek és közben arra gondolok, hogy ez nem fog sikerülni. A következő pillanatban már tudom, hogy sikerülni fog. Csak akarni kell. Minden fejben dől el, és nincs lehetetlen – ilyen kliséket mormolok magam elé.

Szeretek új utakat felfedezni. Minden alkalommal, újra és újra felülmúlni önmagam. A lejtőn először félve lecammogni, de legközelebb már teljes erőből, minden feszültséget kiadva száguldani.

Még tovább feszítem a húrt. A végén élvezettel hagyom, hogy ellazuljanak az izmaim és átadjam magam az endorfin okozta mámornak. Sikerült.

Meditálok

Szeretem azt a pillanatot, amikor a célba érve megkönnyebbülök és meghatódom. Szeretem, amikor egy barátom ér célba, akkor is meghatódom.

Szeretek egyedül lenni, körözni a monoton pályán, a gondolataimmal (sem) törődni. Elfelejteni mindent, vagy éppen felidézni egy emléket.

Hallgatom a légzésem. Beszívom, kifújom a levegőt. Csak előre nézek. Nem nézek lefelé, se hátra. Előre, ahol a cél lebeg a szemem előtt.

Szeretek futás közben elmélkedni és megoldást találni a problémákra. Szeretnék rájönni, ki is vagyok valójában.

Azért futok, hogy jobban érezzem magam – testileg, lelkileg. Kizárólag magamért teszem. A lelkemért. Mosolyogva, hogy a lelkem is mosolyogjon.

És te miért szeretsz futni…?

Koltai Piroska

Koltai Piroska

A futás világába nem olyan rég csöppentem bele, de mint „laikus futó” egyre jobban magával ragad ez az örömteli sport...... Még több

Észrevételed, kérdésed van?

Csapatunkat hobbi és intenzív szinten sportolók is alkotják. Így mi is átéltük, milyen kezdőnek lenni egy teljesen új mozgásforma kipróbálásakor, vagy új célokat kitűzve rendszeres sportolókká válni. Nyugodt szívvel írj nekünk, hiszen egy cipőben járunk​!​