Sípályák a hotel ablakából

Ausztria 1.0 – Az első igazi családi síelés

Idén januárban láttam elérkezettnek az alkalmat, hogy feleségemmel és kisfiammal megvalósítsuk első téli vakációnkat, és ők is belekóstoljanak a síelés örömébe. Most pedig elmesélem, hogyan is sikerült a tervem.

Már nagyon vártam a napot, amikor végre elindulunk meghódítani Ausztria havas csúcsait. Hetekkel az indulás előtt már megterveztem, elkezdtem előkészíteni mindent, hogy rendben legyen az utazás. A szállást már októberben lefoglaltam, ami nem volt ismeretlen számunkra, mert nyáron már jártunk ott. Mivel családilag mentünk, és rajtam kívül a család többi tagja még soha nem síelt, elég alapos előkészületet igényelt a helyzet.

Felkészülés a nagy útra

A legnagyobb feladatnak a síkölcsönzés bizonyult, de még szerencse, hogy nincs messze a munkahelyemtől a kölcsönző, történetesen a budaörsi Decathlonban található. 🙂 Így fogtam a kis családom, és bevettük magunkat próbálgatni. Bár több, mint egy órába telt a válogatás és próbálgatás, de megérte ráfordítani az időt, hogy mindenkinek kényelmes felszerelése legyen. Én sem hagyhattam ki az alkalmat, hogy magamnak is egy Wedze Xlander 700-as lécet vigyek kipróbálásra.

Még az utolsó napokra maradt egy-két apróság elintézése, mint biztosítás, zöldkártya, hólánc beszerzése, és végül a becsomagolás. De végre elérkezett az indulás napja. Reggel némi sakkozás után sikerült is bepakolni a kocsiba, mert hármunknak öt sílécet vittünk. Ebből hármat nekem, mivel természetesen a sífutólécemet nem hagyhattam otthon, és még vittem egy lécet kipróbálásra is.

Végre elindulunk

A tavaszi melegben sikeres startot vettünk. Bár családom többi tagja kicsit kételkedett, hogy havat is fogunk találni a hegyek között. Tették ezt annak ellenére, hogy együtt néztük a webkamera képeket és az időjárásjelentést az interneten. Csak akkor sikerült teljesen megnyugodniuk, amikor az autópályáról megpillantottuk Karintia hósapkás hegyeit. Megérkezésünkkor a kétség szikrája se merült fel senkiben, hogy nem fogunk tudni síelni a méteres hó láttán. Kisfiam, Dani, nem is tudott betelni a látvánnyal, mivel ilyen mennyiségű havat először látott életében.

Jól beláthatók a pályák mindenhonnan

Jól beláthatók a pályák mindenhonnan

Az 1700 méter magasan fekvő szállásunknál jobb elhelyezkedésűt nem is találhattunk volna. Az ajtón kilépve már csatolhattuk is a lécünket, és pár méter csúszással az összes felvonó és a tanulópálya is elérhető volt. Bár a lesiklópályák teljes hossza nem vetekedhet az ismert nagy síterepekével, de egy kezdő síelőnek pont megfelelő kialakítású. Van síiskola profi magyar oktatóval és egy elkerített park szlalompályával gyakorolni. Ezen kívül többnyire kék és piros pályákon lehet gyakorolni.

Még a hely egyik jellegzetessége és előnye, hogy fekvésének köszönhetően az összes pálya belátható a völgy és a hegy minden pontjáról. Ráadásul még sífutópálya is van, mégpedig közvetlen a szálloda ajtaja elöl indul. A teljes hossza 6 km és a szintkülönbség nem jelentős. Pont megfelelő arra, hogy kipróbálja bárki, aki a lesiklás mellett kedvet kap a sífutáshoz. Plusz pozitívum még: lehet sífutófelszerelést helyben kölcsönözni, rendszeresen karbantartják a pályát és nyomot fektetnek, valamint ingyenesen használható a sífutópálya, ami Ausztriában nem mindig jellemző.

Az első síeléssel töltött nap

Első nap reggel verőfényes napsütés fogadott minket. A legmegfelelőbb az első szárny (léc) próbálgatásokhoz. Ezért reggeli után egy kis léchez szoktató órát tartottam Daninak és Ildinek, a feleségemnek. Bevallom, kicsit izgultam, hogy fog tetszeni nekik és mennyire gyorsan fogják elsajátítani a mozgást, de az első reakciók pozitívak voltak. Mivel képzett oktató nem vagyok és szerettem volna, hogy jó élményeik legyenek, azért az oktatás többi részét egy profira bíztam. Addig is kihasználhattam az alkalmat felfedezni a pályákat. 🙂

Ildi első lépései

Ildi első alkalommal próbálja a sílécet

Dani már az első síoktatás után úgy mozgott a síléccel, mintha évek óta síelne és a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogyan kell csinálni. Minden félelemérzet nélkül csúszott  a kis gyakorlópályán, kanyarodott és megállt a tanult technikával. Ildi is hamar belelendült, bár neki néha még nem pont úgy sikerült a fordulás, ahogy szerette volna, de sikerült esés nélkül korrigálnia.

A sok újdonsággal hamar elment a délelőtt és kellőképpen el is fáradt a két “tanonc”. Így ők elvonultak egy kis pihenőre, én pedig birtokba vehettem a pályákat kedvem szerint, egész a liftek zárásáig. Amit a legjobban élveztem, hogy nem kellett sorban állni a lifteknél és sehol nem volt tömeg. Sőt, volt olyan is, hogy teljesen egyedül siklottam a pályán.

Dani lelkesen gyakorol

Dani lelkesen gyakorol, még a lift sem hiányzik neki.

Délután a liftek zárása után még Ildi és Dani az oktatóparkban gyakoroltak. Bár már önerőből kellett felmenni a gyakorlódomb tetejére, de annyira lelkesek voltak, hogy azt se bánták. Néhány csúszás és instrukció után magukra hagytam őket, hogy menjek egy kört a sífutópályán. Itt sem kellett a tömeggel küzdenem, és a szépen megcsinált pályán öröm volt a síelés. Bár az egész napos csúszkálás sokat kivett az erőmből, de a táj szépsége feledtette mindezt. Végül egy laza tempóval sikerült is teljesíteni a kört.

A további napok eseményeit a következő bejegyzésemben olvashatjátok. Érdemes lesz elolvasni, mert az izgalmas dolgok még csak ezután következnek. 🙂

Demény Endre

Demény Endre

Már kisgyerekként elvarázsolt a tél és a hóesés, mindig csodáltam, ahogy a kis hópelyhek egymásra hullanak és gyönyörű fehérség lepi... Még több

Észrevételed, kérdésed van?

Csapatunkat hobbi és intenzív szinten sportolók is alkotják. Így mi is átéltük, milyen kezdőnek lenni egy teljesen új mozgásforma kipróbálásakor, vagy új célokat kitűzve rendszeres sportolókká válni. Nyugodt szívvel írj nekünk, hiszen egy cipőben járunk​!​