Cyclocross Magyar Bajnokság- Kőbánya Bringapark

Kétségkívül az év versenye volt - legalábbis presztízsében a "number 1". Úgy is készültem rá. Ahogy azt a nagyok mondják, alkalomra hegyeztem a formát. Az idényrajthoz képest közel négy kilóval könnyebb voltam és ezáltal a mozgásom is könnyedebbé vált. A bringa kapott egy alapos ráncfelvarrást. Megérkezett a friss versenymezem a Gesubikewear-től, elkészült a licenszem. Minden összeállt. Nem maradt egy árva csontváz sem a szekrényben.

Azért a körítést idén alaposan nyakon öntöttük “málnaszósszal”: 50 fős buszba sűrítettük bele #vadkelet színe-javát. Együtt utazott fel a fővárosba a régió “krémje” várakozásokkal telve. Kisvárdától kezdve Nyíregyházán át Miskolcig minden krossz-érdekelt bringás a fedélzeten ücsörgött útban az “Óbéra”. Stílszerűen a szezonban alig látott hó is lehullott a verseny tiszteletére – kellőképpen pikánssá téve a magyar cyclocross ünnepét.

Magyar Cyclocross Bajnokság

A némiképp kevés viszonyítási alapra és a lábaim állapotára támaszkodva a Master I. harmadik helyét tűztem fel “dreamként” a képzeletbeli céltáblámra – az apróbetűshöz pedig odabiggyesztettem, hogy a Top6-tal sem leszek elégedetlen. Tervem szerint a jól megszokott nevek – úgy mint Cser Gabi, Kusz Mátyás, Héjja Attila vagy épp Szalma Csabi – között-mögött kellett a zavarosban halászni.

Cyclocross Magyar Bajnokság Kőbánya Bringapark

Már-már szokásos módon jelentős hendikeppel foglaltam el helyemet a rajtrácson. Sajnos mindössze két MK-n vettem részt az évben – és ugyan mindkettő top5-ös volt, de a pontszámítás alapján ez is kevesebbet ért, mint például hat tizedik hely, ez van. Így már gyakorlatilag a főfutamból mindenki rajtban volt, mire az én nevem is elhangzott- kellő frusztrációval indítva a verseny legelső pillanatait. Ráadásul nincs még egy ilyen nyakatekert rajthelyszín a naptárban, mint itt Kőbányán. Tíz méter, követő üzemmódban gurult “sprint” után jön egy 180 fokos visszafordító végig szűken kordonok között. Mint egy dodzsem, zümmögtem a többiek között a verseny számomra legértékesebb másodperceiben. Általában a rajtom határozza meg a cross versenyeimet… féltem, hogy ezúttal is – mert, ha így lesz: bajban leszek. Miskolcon 500 méter után az abszolút hetedik helyen fordultam, most vagy a harmincadik lehettem ugyanazon a ponton. Rémes szitu volt. Gryllus Vilmos szavaival élve: Hogy lesz ebből mese?

Cyclocross Magyar Bajnokság
Nagy nehezen aztán csak átvágtam a sűrűjén. A lehető “legnemideálisabb” íveket használva méterről-méterre verekedtem magam előre. A cross-ban szerintem sokszor a kulcs, hogy észnél tudsz-e lenni, tudsz-e előre gondolkodni? Összességében inkább a körülmények tették nehézzé a pályát, nem a kialakítása, így a kevés, technikailag bonyolult pillanatban kellett alkotni. A pálya egyik legendás eleme a két töltés által derékszögben körülzárt “híd” volt. Ennek abszolválása sok-sokféle módon történhetett: íven – lábon, sárban kúszva és kerékpáron is üggyel-bajjal megoldható volt. Miközben sokan amolyan minden mindegy alapon belevetették magukat a “katlanba” – dőltek is, mint a teke-bábuk-, én már az elején leugrottam a bringáról és erőből megfutottam a saras rézsüt. Ideális megoldás volt. Öt-hat embert gyorsan ki is pipáltam. (Ezen a ponton így tettem ezentúl minden körben.)

Szerencsére méterről-méterre egyre inkább belelendültem. Mivel a “lassú-rajttal” a pulzusom nem durrant el, így éreztem, hogy szépen össze lehet rakni ezt a képet. A kör legizgalmasabb, legnehezebb és nem utolsósorban leghangosabb része a szánkódomb volt. Összesen háromszor kellett megmászni per forduló, mindenféle szögekben, dőlésekben, fagyos sárban trappolva. Őrületes élmény volt, ahogy a 100 fő közeli szurkolósereg minden alkalommal torkaszakadtából buzdított minket – köztük főleg az enyémeim.

Cyclocross Magyar Bajnokság

Mivel igencsak bekerültem a darálóba, nehezen tudtam belőni, hol is vagyok éppenséggel? Akik körülvettek, erős srácok voltak, volt meccs. Sajnos az első körökben egy bukás is besikerült. A sáros talajon túl hamar gyorsítottam ki, elcsúsztam és megint csak értékes pozíciókat vesztettem, olyanokat, amiket már megnyertnek hittem. Sziszifuszi verseny volt, de azért haladtam, ahogy kell. Magam mögött tudtam idővel Szalma Csabit, Bálint Andrást, Kurilla Bencét és Kiss Hunort is. Futottam a saját versenyem és érezhetően kezembe is vettem a gyeplőt. Jól reagáltam a terhelésre, a szánkódombi őrült dühöngő meg körről-körre visszacsempészett belém valamit az elveszettnek hitt erőből. Mindig tudtam, hol kell gyorsabban mennem, hogy ne érjenek fel rám, sőt, hogy fokozatosan távolodjak is. Az utolsó két kör eseménytelenül telt. A legnagyobb skalp ekkortájt az volt, hogy Buzsó (Búr Zsolt, címét megvédő magyar bajnokunk) nem körözött le.

Cyclocross Magyar Bajnokság

A célba érve már várt lobogó trikolórjával a Vad Kelet Force keménymagja, élükön bátyámmal. Jó verseny volt, ízletes menüvel. Abszolút tizenegyedik, Master I. kategóriában negyedik hely került a nevem mellé. Fránya, de mégis büszke negyedik hely…

Ahogy Arnold tette, én is visszatérek…

Fotók: Kaiser Erika, Vígh Attila, Molnár Tibor, Dovák Krisztián

Dovák Dávid

Dovák Dávid

Nekem az írás olyan, mint a fotósnak valamit a lencse végére kapni. Úgy szeretem a toll hegyére tűzni a szavakat,... Még több

Észrevételed, kérdésed van?

Csapatunkat hobbi és intenzív szinten sportolók is alkotják. Így mi is átéltük, milyen kezdőnek lenni egy teljesen új mozgásforma kipróbálásakor, vagy új célokat kitűzve rendszeres sportolókká válni. Nyugodt szívvel írj nekünk, hiszen egy cipőben járunk​!​