Élet a kockafejekkel – Bull-típusú kutyák tartása felelősen

"Kocka", azaz stafforshire-, pit bull terrier, és minden őket körülvevő halmaz, ami "bull-típusú terrier" néven kategorizálható, korunk legelterjedtebb kutyatípusa, és egyben a legjobban félreértett is. Mostanában többször is erős véleménnyel éltem a tartóikkal kapcsolatban, most picit fordítanék ezen. Nézzük, hogyan illik tartani egy ilyen kutyát.

Roppant népszerű volt néhány hónapja a Harcikutyázók nagy igazsága című írásom, aminek minden szavát állom most is, komolyan úgy gondolom, hogy hatalmas bajok vannak, és aggasztó tudatlanság van a fejekben, de hogy ne mindig csak a súlyos véleményemnek adjak hangot, íme egy kis gyorstalpaló, és néhány követendő példa.

Foglalkoztatott, jól képzett staffordshire terrier Fotó: Vlad, Gulyás Orsolya

Mikor felvetettem, hogy írok egy pozitív hangvételű posztot erről a kutyatípusról, rögtön támogatást kaptam az ismerőseimtől, így rengeteg képanyaggal láttak el foglalkoztatott, helyesen, balesetmentesen tartott bull-típusú terrierekről. Kezdjük is hát a legfontosabbal:

Tudom, mit veszek, és honnan.

Tanulni, tanulni, tanulni. Ne az internetes mémek alapján ítéljük meg egy fajta karakterét, és a futin megismert Tájszonka gazdája sem feltétlenül a leghitelesebb forrás… Tenyésztők (értsd: akinek van kennelneve, referenciája, és nem opció kérdése a törzskönyv) véleménye a mérvadó, valamint olyanoké, akik már nem az első ilyen típusú kutyájukat képzik, versenyeznek vele. Ha eldöntetett, hogy ilyen fajta kell (a legfontosabb az a kérdés, hogy való-e nekünk ilyen!), akkor pedig tenyésztőtől vegyük meg, szerződéssel, mikrochippel, oltási könnyvvel, és törzskönyvvel, vagy ha úgy döntünk, hogy inkább megmentenénk egy életet, akkor rengeteg (de komolyan, kétségbeejtően sok) kutya vár gazdára a fajtamentésnél is. Mindkét esetben csak úgy hozzunk el akár kölyköt, akár felnőttet, hogy a tenyésztővel, vagy a fajtamentőkkel átbeszéltük az adott jószág jellemét, ismerjük a karakterét, és tisztában vagyunk azzal, hogyan kell nevelnünk.

Arlene ADBA regisztrált pit bull terrier. Fotó: Horváth Szabina

Van célom, és ennek tudatában választok kiskutyát

Nem csak úgy értem, hogy a kölyköt az alomból, hanem magát a párosítást. Hobby célra, családi kutyának ugyanolyan fontos, hogy stabil, megbízható idegrendszere legyen (akarnánk-e, hogy a gyerekek mellé egy instabil kutya kerüljön?) ezt pedig nem kapjuk meg a Jófogáson harmincezer forintért. Szóval tenyésztő, és közöljük vele, hogy nyugis pajtit akarunk, vagy éppen aktív kutyát keresünk adott célra. Merthogy van potenciál a fajtában bőven… Ha pedig küllemi babérokra törünk, akkor egyértelműen bele kell ásni magunkat a vonalakba, tenyésztők tervezett párosításainak listájába.

Cindy “show kutya”, küllem kiállításokon szerepel rendszeresen és nagy sikerrel 🙂 Fotó: Kocsis Kinga

Tisztában vagyok a fajta sajátosságaival

Most jön a feketeleves, de elkerülhetetlen foglalkozni vele: a bull-típusú terrier bizony nem falkakutya. Lehet, hogy van köztük, aki tolerálja az együttélést más kutyákkal, de nem ez a default. Fájóan sokan (lásd az első mondatban linkelt poszt) gondolják azt, hogy az “Enyém nem ilyen” vagy éppen “én megneveltem”, majd találkoznak a véres valósággal, ami azon kívül, hogy szó szerint véres, még általában egy másik kutya sérülését vagy éppen halálát jelenti. A fajta alaptermészete, hogy fajtársaival harcoljon, ez ellen tiltakozni fölösleges, erővel vagy simogatással kinevelni nem lehet, az egyetlen megoldás az, ha elfogadjuk, és ennek tudatában felelősen tartjuk. Megéri a kockázatot, hogy összezárjuk a másik kutyánkkal? Nem hinném.

Vlad IPO 3-as staffordshire terrier. Fotó: Kóti Kata

Nem befolyásolnak a neten látottak

Keringhet az interneten félmilló mém kiscsibékkel pózoló kockafejekről, ha a miénk éppen nem olyan (mert jó eséllyel nem az) és lenullázza a szomszéd baromfiudvarát. Nem árt tisztában lenni azzal sem, hogy keményfejű állatokról van szó (elvégre terrier), általában kemény dominanciával és éllel, így még szót érteni sem egyszerű velük. Persze közel sem lehetetlen, de egy simulékony, és megfelelni vágyó juhászkutyához képest bizony sokkal nehezebb dió. A fajta kapcsán sokszor szóba kerülő szájzár is valójában ugyanez: szó sincs arról, hogy nem tudja kinyitni, egyszerűen annyira elborítja az agyát a trieb (vagy a hígkaki, nézőpont kérdése), hogy nem hajlandó ereszteni.

Ezt megpróbálhatjuk megoldani szép szóval (cserével), vagy erőszakkal (nem is szeretném részletezni), de ha igazán csúnya a helyzet (jelesül: épp harcol és egy másik kutya van a szájában) akkor a legcélravezetőbb út a feszítőfa használata. Ez ilyen bullos dolog, sosem árt, ha ott van a farzsebben. Ja, és NEM dajkakutya. Egyik kutya sem az egyébként, de bármennyi szöveget is dob fel a Facebook, ne gondoljuk, hogy a gyerekeknek pit bull kell. A gyerekeknek semmilyen kutya nem kell, jó ha tisztában vagyunk vele, hogy azt magunknak vesszük.

A gazdi felügyelete alatt bandáznak csak közösen. Fotó: Gulyás Orsi

Nem úszom árral szemben

Én speciel nem, bár tény és való, van az a szintű fegyelmező, amivel biztonsággal vihetünk kutyák közé kutyázós bullt is, de a gazdik többsége ezt vagy tudással vagy idővel (tekintéllyel meg pláne) nem szokta elérni. Ám van egy elfogadási határ, amivel még együtt élhető a kutya anélkül, hogy teljesen porba tipornánk a személyiségét, és a környezetünkre sem leszünk veszélyesek. A képlet roppant egyszerű: figyeljük a jelzéseket (kutyatartás 101: a kutyák testbeszéde), nem derogál használnunk a pórázt vagy a szájkosarat, és szeparálva tartjuk a jószágunkat. No és nem okoz lelki törést (mármint nekünk), hogy nem a közös kutyafutis bandázást használjuk arra, hogy szociális életet éljünk.

Nem csak súlyhúzásban jók, de abban ők a legjobbak 🙂 Fotó: Horváth Szabina

Mire jó egy bull-típusú?

Nagyjából bármire. Leszámítva a falkában űzendő sportokat. Lényegében csak a gazda kvalitása szab határt annak, hogy egy jó képességű bullt mire szeretnénk használni. Zsákmányos, pörgős, bátor kutyákról beszélünk, akiknek lételeme, hogy a gazdája kedvére tegyenek. Az első sport, ami az emberek eszébe jut, a súlyhúzás. Mostanra kifejezetten a bull-típusúak sportja lett, de ez csupán egy lehetőség a sok közül. A mi Maddoxunk (törzskönyvezett staffordshire terrier) rendszeresen jár őrző-védő tréningekre. Szépen engedelmesezik, lefárasztásként scooterezik és sokat canicrossoznak apjával (igaz, nem versenyszerűen). Személyvédelemre megfelelő képzéssel kiváló, házőrzésre viszont már annál kevésbé, meglehetősen fázósak ugyanis. 🙂

Maddox és apja a Hard Dog Race Wild-on. Fotó: Csoó Annamária

Kocka a  pályán

Egyre többen mutatják már meg versenyszerűen is a bull-típusú kutyáikat. A Hard Dog Race-en többen is indultak szájkosárban. (A mi kutyánknak nem fáj a kosár, de ha nem tesszük fel, más kutyájának még fájhat.) Ismerünk sikeres canicross versenyzőt, aki pit bulljával indul (canicrosson nem indulhat kutya szájkosárban!), és szerencsére egyre több staffordshire terrier jelenik meg az IPO pályán is, bár egyelőre inkább a vizsgákon, mint a versenyeken. A szolgálati kutyák versenyén is jelen vannak a kockák, és az egyik legsikeresebb (nem néztem utána, lehet, hogy konkértan a legsikeresebb) magyar flyball csapatban is fut egy pit bull lányzó. Frizbiben is rendszeresen megjelennek a bull-típusúak, bár ebben a műfajban erősen nehezíti a gazdi dolgát, hogy csak bizonyos extra-harapásálló korongokkal tudnak pályára lépni. 🙂

Arlene flyballozik. Fotó: Horváth Szabina

Nem azzal van tehát a probléma, hogy ezek a kutyák léteznek (sokan még mindig érvelnek a fajtakorlátozás mellett). Rengeteg a pozitív példa, sok gazda képes a bullját biztonságosan tartani, sőt, sportol is vele. A gond a rózsaszín szemüveget hordó tulajdonosokkal van, akik a figyelmeztető szavakra fittyet hányva sétálnak be a Tájszkonkával a kutyafuttatóra azzal nyugtatva lelküket, hogy “Még sosem csinált olyat”. Legyünk nyitottak, és gondolkozzunk felelősen!

Köszönöm a képeket, és a példamutató, felelős hozzáállást Gulyás Orsinak, Kocsis Kingának, és Vereckei Zsanettnek, valamint mindenkinek, aki ésszel – szívvel tesz a bull-típusú terrierek jövőjéért!

Borítókép: Arlene, Horváth Szabina

Gulyás Viktória

Gulyás Viktória

A kutyázásnak van az a szintje, ami már túlmegy a józan ész határán, ami az emberek jelentős többségét meghökkenti és minimum... Még több

Észrevételed, kérdésed van?

Csapatunkat hobbi és intenzív szinten sportolók is alkotják. Így mi is átéltük, milyen kezdőnek lenni egy teljesen új mozgásforma kipróbálásakor, vagy új célokat kitűzve rendszeres sportolókká válni. Nyugodt szívvel írj nekünk, hiszen egy cipőben járunk​!​