Az igazi kaland ötven felett kezdődik! – Két éves a Fouganza blog!

Mire kettőt pislantottam, ez a nap is eljött: két éve írom ez a blogot, Te pedig éppen az ötvenedik cikkemet olvasod. Ha még mindig itt vagy, köszönöm! :) Najó, viccet félretéve, jöjjön egy kis szösszenet a blogról, az elmúlt két évről, a jövőről, a miértekről, hogyanokról, hogyan nemekről, rólam, és azokról a fantasztikus dolgokról, amikért már eddig is megérte.

Sosem számoltam a cikkeket, de az írás mellett, immár több, mint egy éve szerkesztőként is van szerencsém tevékenykedni, ez pedig rendszeres statisztikában való elmélyedést is jelent, hogy legyen miből prezentálni a csapat többi tagjának a meetingeken. Tehát nem tudtam nem észrevenni, hogy küszöbön a bűvös ötvenes.

Aki ismer, az tudja, hogy képtelen vagyok rövid bejegyzéseket írni, szinte fizikai fájdalmat jelent, ha bennem marad valami általam fontosnak gondolt apróság, ezért aztán nem kevés időt fordítok erre, cikkenként több órát. Még akkor is, ha tudom, hogy sokan nem szeretnek hosszú cikkeket olvasni, mert nincs idejük, türelmük, stb. 🙂 Akik elolvassák, azok kedvéért bőven megéri.

Tegnap visszaolvastam jópár írásomat, és nem kevés fejlődést véltem felfedezni magamon. (És még mennyi van előttem, te-jó-ég.) Nyilván az embernek akkor van ilyesmire kellő motivációja, ha vannak emberek, akik kíváncsiak a munkájára. Szerencsére vannak, szerencsére egyre többen, és ezt köszönöm Nektek. Köszönöm azt is, hogy olyanok is vannak, akik privát üzenetben megkerestek, és méltónak találtak arra, hogy a tanácsomat kérjék. 

Köszönöm a pozitív visszajelzéseiteket, és köszönöm azt a néhány építő jellegű kritikát is, melyekből azóta igyekeztem tanulni. Bár fel vagyok rá készülve, hiszen aki nyilvánosan ír, ott ez elkerülhetetlen, de kopogjuk le, hálisten, olyan durvát nem kaptam még, akkor csak nem csinálom olyan rosszul.

Mi a célom a bloggal?

Nos, látom, hogy a világ eszméletlen mértékben felgyorsult. Mindenki rohan, sokszor azt sem tudjuk, pontosan hová is, de minden azonnal kell, várni azt nem tudunk, akkor inkább rohanunk tovább. Nagyon tudatosnak kell lenni ahhoz, hogy észrevegyük magunkon ezt, és változtassunk, amennyiben úgy érezzük, hogy szükséges.

A lovak körül, és a lovaglással kapcsolatban viszont nem lehet rohanni. Vagyis lehet, csak nem érdemes, mert előbb-utóbb visszaüt. Ha nincsenek meg az alapok, ha túl korán túl sokat vállalunk, valamikor, valamilyen formában, akár évek múlva, de biztos, hogy megbosszulja magát. Ezt én is megtanultam a saját bőrönöm, és tanulom a mai napig, mint bárki más, aki úton van.

Pontosan azért, mert feladtam a fővárosi életem, fejest ugrottam a semmibe, és felépítettem totál naivan nekivágva, nulla tudással, és nulla anyagi tőkéről indulva, kőkemény munkával valamit egyedül, közben csomót hibáztam, sok kritikát kaptam – gondolom most azt, hogy segíthetek másoknak. Ha nem volt több tucat olyan pont, ahol ésszerű lett volna feladnom, akkor egy sem. Persze, ha a helyén van valaki, ha jó úton jár, még ha nehéz is, egy idő után kap segítséget, ahogy én is kaptam, és most már kapok is, párom személyében.

Ezen történések fényében előfordul, hogy születnek olyan cikkeim, melyek egy kicsit megmondósabbak az átlagnál, mint például ez, vagy ez, ez, ez, vagy ez.Sose vegyétek ezeket rossznéven, ezzel is csak segíteni szeretnék, de nem minden írásom tud a tökéletes lelki béke állapotában, a múzsa által megihletve megszületni, pontosan azért, mert ember vagyok, megélek dolgokat, melyeket néha jobban, néha meg kevésbé tudok kezelni. Biztosíthatlak Benneteket, hogy Ti minden esetben már a konszolidált verzióval találkoztok. 🙂

A kevesebb – néha több

Nem az a célom, hogy több százezer követős menő blogger legyek, különben már rég teletoltam volna az oldalamat végtelenül egyszerű, cuki, poénos lájkgyűjtő fotókkal, rögtön azután, hogy rájöttem, hogy erre van kereslet. Nem érzem úgy, hogy erre kellene haladnom.  Még ha sokkal lassabban is találtok majd rám, és talán nem is olyan sokan, én szeretnék megmaradni önmagamnak, és színvonalas formában csak azt közvetíteni, amit valódi értéknek gondolok. Az írásaimat visszaolvasva büszkeség töltött el, és már csak ezért is megérte.

Szóval csak akkor tessék rommá lájkolni a szellemi termékeimet, ha tényleg tetszik. 🙂

Miért a Decathlon?

A munkahelyem szellemiségével maximálisan azonosulni tudok, sok közös tulajdonságot látok a saját csetlő-botló indulásom, és a Fouganza első komolyabb szárnypróbálgatásai között. Bennem sem hittek sokan, benne sem, de ez pont attól szép, hogy ezen átlépni egy kihívást jelentő feladat mindkét esetben. A fejlődés mértékét pedig mindig magunkhoz, és a lehetőségeinkhez kell mérni, hogy releváns mutatókat kapjunk, és reálisan tudjuk magunkat értékelni.

Alapból egy elég introvertált személyiség vagyok, és magamtól lehet, hogy sokkal később jutottam volna el a nyilvános íráshoz, már ha egyáltalán eljutok valaha. Kaptunk egy lehetőséget, amivel én akkor kíváncsiságból éltem, tudtam, hogy ki kell lépnem a komfortzónámból hozzá, vettem egy nagy levegőt, és megtettem. Nem bántam meg.

Tudnotok kell, bár páran azt hiszik, sosem írtam marketingszövegeket felkérésre. Amiről írok, egytől-egyig kipróbáltam, sok esetben saját költségre, és elnyerte a tetszésemet annyira, hogy dicshimnuszt is írjak róla, tök magamtól. Bármilyen meglepő, a blogom nem reklámfelület, és ezután sem lesz az, függetlenül attól, hogy néha írok egy-egy cikket termékekről, amiket szeretek. Elsőszámú célja, hogy eljusson azokhoz, akiknek segítséget jelent, hogy velük előbb-utóbb egy egymást építő kis közösség alakulhasson ki. Én ebben tényleg hiszek.

Csak a Fouganza?

Nem.

Vannak világmárkás felszereléseim, egy időben azokat vásároltam, szeretem is őket, és tisztelem a konkurenciát, sokat lehet tanulni tőlük. Járok lovasboltokba, nem kevés önuralmamba kerül, hogy türtőztessem magam, de az ésszerűséget figyelembe véve abból a kevés termékből, ami úgy igazán borzasztóan megtetszik, is csak azt veszem meg nagyritkán, ami valóban cserére szorul. Úgy gondolom, ha valami jó, vagy rossz, az márkától függetlenül az. Bízom benne, hogy pár év múlva mi is sokkal, de sokkal jobbak leszünk.

Mire számíthattok a jövőben?

Nem titok, hogy szeretnék hetente publikálni. Ez bizonyos időszakokban összejön, máskor nem.  Az biztos, hogy kéthetente lesz legalább egy cikk. Lesznek benne az érdekes témák mellett személyes élményekről szóló írások, versenybeszámolók, terméktesztek, érdekességek, interjúk, talán még videók is, és persze néha egy kis vitaindítás, nehogy mind itt aludjunk el. 🙂

Köszönöm azoknak, akik olvasnak, építenek, megkeresnek, kérdeznek, és azoknak is, akik segítenek. Ettől szép. 

 

Fotók: Tóth Alexandra, Barcsai Marcell

 

Vinnay Patrícia

Vinnay Patrícia

Az életemnek célt és igazi értelmet adó, abszolút „flow” érzést a nyeregben és a lovak mellett találtam meg. Frissen érettségizett,... Még több

Észrevételed, kérdésed van?

Csapatunkat hobbi és intenzív szinten sportolók is alkotják. Így mi is átéltük, milyen kezdőnek lenni egy teljesen új mozgásforma kipróbálásakor, vagy új célokat kitűzve rendszeres sportolókká válni. Nyugodt szívvel írj nekünk, hiszen egy cipőben járunk​!​