Évzáró. Kétöltés. Tetanusz.

Közel húsz éve kerékpározom. És eddig mindig, messze elkerültek az akut sérülések. Persze, buktam már jópárat, de nem volt törésem, komoly sérülésem. Mindig visszaültem, és folytattam. Egészen óév december 30.-ig - ami történetesen a névnapom is volt.

Tirpák Cross, IV. forduló. Történt, ami történt, ismét jó pálya, jó verseny várt minket “Tirpákiában”. A Halászdombnak mindig különleges atmoszférája van – mintha hazajönnék, és ki tudja? Lehet, hogy tényleg?!

A miskolci magyar kupa óta pihentem, lazítottam. Az ünnepek a kikapcsolódásé voltak. Nem különösebben stresszeltem a soron következő versenyeken, csupán a súlyomat akartam tartani. Ez hellyel-közel sikerült is. Ideálisnak tűnt minden. Ugyan volt egy karácsonyi bejgli-futásom hegyen, ami szült némi izomlázban gazdag utózöngét, így kicsit rozsdásan indult a bemelegítés.

Mester és tanítványa

A pálya kialakítása látványos és izgalmas volt – de mégsem az enyém. Izom-kör, sok-sok meredek és a crossban általam szeretettnél hosszabb emelkedőkkel. Ezekkel üggyel-bajjal megküzdök, de idővel fölém kerekednek. “Colos” vagyok ide. Nyélen végig – a trükkje az erőben rejlik, nem a trükkben. 😀 Sebaj, ettől még imádtam, csak nem láttam magam előtt, ahogy labdába rúgok. Milyen igazam volt!? 🙂

A rajtnál erős mezőny sorakozott fel. Többek között ott volt: Farkas Attila, Zsivity Zorán, Kanyári Botond, Kis Hunor, Kis Jocó. Jó meccs készült a “konyhában”. Miképp a harmadik fordulóban, úgy most is bealudtam az első métereken. Öten-hatan is megugrottak tőlem, én meg csak rugdostam a pedált. Szerencsére hosszú egyenes vezetett az első fordulóig, így maradt idő “előrecsorogni”. Az utolsó utáni pillanatig gyorsítottam, majd egy életerős fékezéssel bezúdultam Kanyári Boti mögé a második helyre. Megy ez, mint a moziban! A kidőlt fatörzset sokakkal ellentétben nem ugrottam meg, inkább futottam, így előbb Zorán jobbról, majd kisvártatva Hunor balról került ki. (Na, a következő köröktől már nem nyafogtam, röpültem az akadály fölött tisztességgel, nyeregben.)

Az első emelkedő

Azért nem veszett még minden, sikerült a szelüket elcsípnem, és az első meredek előtt összezártunk négyen, elől Boti, majd Zorán, Hunor és jómagam. Mögöttünk pedig erősen megszakadt a sor. A falon aztán csak jó komótosan mentünk fel, vártam a robbantást, de elmaradt – féltem, talán beérnek az üldözők. A meredek single track ösvény után, a második nyílegyenes homokos mászáskor aztán jött a sorsdöntő fordulat, az igazság pillanata: Boti megugrott, Zorán meg megakadt. Hunor került ugyan egyet, de én már nem tudtam. Jópár másodpercbe került, mire felverekedtem magam a harmadik helyre, de akkor már elúszott a hajó – sűrű szürkés füstöt eregetve. Bye-bye! A kis nyurgák úgy mászták meg a soron következő meredélyeket, mint a “csík”. Néha jobb belátni, mit lehet, meg mit nem.

Ráálltam a tempomat-ra és nem álmodoztam róla, hogy a húsz kiló hendikep a javamra fordul. 🙂 Lecsendesedett a versenyem – előttem gyorsabbak voltak, mögöttem meg hajszálnyival lassabbak – nem kis truváj volt ez a Zsivity-Farkas-Sharoshee hármas ellenében. Építgettem az előnyöm, konzerváltam itt-ott az energiákat, de azért bringáztam is.

A Halász-domb tetjén

Féltáv lehettet, amikor lőtávolban feltűnt mögöttem Kis József, sakknagymester. Bámulatos, ahogy Józsi az erejét tökéletesen beosztva és kontrollálva teljesíti a versenyeit évről-évre. Éreztem, hogy a “csűrben lángrakapott a szikra”. Egy körrel később kipróbáltam, mi van, ha a gyors sík részeken nyélen megyek – és olybá tűnt, ideig-óráig ezzel megfagyasztható a diffi. A hatodik rundom már jóval lassabban sikerült, csakhamar fel is ért rám üldözőm. Át kellett gondolnom a következő lépéseket. Úgy voltam vele, hogy a kategóriámban közvetlen riválisom, Zorán előtt van előnyöm 25-30 mp, így megyek Józsival fél kört, aztán meglátjuk mi lesz. Következett a single track, még mindig a harmadik helyen. Újra felcsendült a minden körben kötelező szurkolói-zsoltár a domb tetején Nyüsti “Csipisz” barátom torkából, majd jött a gyors rész. A korábbiakhoz képest izgágábban érkeztem, az ugratónál pedig ezúttal elmaradt a szokásos bunny hopp, helyette egy csőröst hoztam össze. Már vártam az avar selymes simogatását az arcomon, ám ezúttal egy jókora kővel találkoztam.

BÁMM!!!

Ekkor még nem tudtam

Elterültem a földön, mint egy krumplis zsák és szétesett a kép. Lassan próbáltam összeszedni a lego darabjait, de sok-sok hiányzó építőkocka maradt. Félreültem, miközben az arcomat tapogatva egyre jobban átivódott a kesztyűimen ez a vörös folyadék. A számban sarat és vasízt ízlelgettem. Kicsit testen kívüli élmény volt, éreztem, hogy baj van. Az első pontos emlékem Zorán volt. Aki félreállt, és igyekezett életet lehelni belém. Tudom, tudom, ezt bárki megtette volna, de akkor, és ott ő volt velem. Nagyon hálás voltam.

Biztonságban éreztem magam, de minden más nyugtalanított. Farkas Ati barátom riadt kiáltása, majd egyre több mondat, kérdés: “Dávid, jól vagy?”, Hívjatok egy mentőt!”, “Úristen!”. Cudarul festhettem, mondjuk belül sem volt jobb. (Kezdett realizálódni bennem, hogy ma nem ülök vissza. Ez nem az a nap. Meg kell álljak…)

A saját lábamon kóvályogtam el a Sóstói úthoz. Jobbról-balról kísértek, alig tutam, hogy ki? Ekkor éreztem, képben vagyok, tudatomnál. Innen már a Vészhelyzet képkockái következtek: mentőbe be, mentőből ki, másikba be. Kérdések jöttek, én meg válaszoltam. És milyen bringája van: “Focus Mares AX 2.0”. Akkor nagy gond nincs. Velem szemben csücsült Dóri, a feleségem. – “Jól vagyok, ne aggódj!” – “Persze, pont úgy nézel ki.” 🙂

Hamarosan a kórházban találtam magam, a Tátra-járó Vasas Gyurcyval. Jöttek a csipeszek, meg tűk, meg minden kutyafüle. Érzéstelenítés, törlés, hidrogén, két varrat, tetanusz, kötözés, röntgen.

Boldog névnapot, Dávid, és boldog Újévet!

Fotók: Molnár Tibor & Vígh Attila

 

Dovák Dávid

Dovák Dávid

Nekem az írás olyan, mint a fotósnak valamit a lencse végére kapni. Úgy szeretem a toll hegyére tűzni a szavakat,... Még több

Észrevételed, kérdésed van?

Csapatunkat hobbi és intenzív szinten sportolók is alkotják. Így mi is átéltük, milyen kezdőnek lenni egy teljesen új mozgásforma kipróbálásakor, vagy új célokat kitűzve rendszeres sportolókká válni. Nyugodt szívvel írj nekünk, hiszen egy cipőben járunk​!​