A legmagasabb szlovén csúcs megmászása – Go Triglav!

2015 nyarán vállalkoztunk eddigi legkalandosabb hegymászásunkra, amikor Szlovénia legmagasabb csúcsát próbáltuk meghódítani. A Triglavot 550 m tengerszint feletti magasságból akartuk megmászni 1 nap alatt, vállalva közel 40 km-t, 2400 méternyi szintemelkedést, majd süllyedést. Életünk legnagyobb kalandja is volt ez egyben.

Szeretnék nektek beszámolni az egyik legkeményebb hegymászásunkról, amikor Szlovénia legmagasabb csúcsát próbáltuk meghódítani, a szó tiszteletteljes értelmében. A Triglav tapasztalt túrázók számára, hegymászótudás nélkül is bejárható. Így következő cikkem nem csak egy élménybeszámoló, hanem egyben egy útileírás is ahhoz, hogy mire van szükség hozzá.

2015 nyarán, augusztus elejére terveztük be az utat, mert ekkora már biztosan elolvadt fent a hó, és még nem érkezett meg a Júliai-Alpokba a téli hideg. Egy hőmérsékleti tényező zavarhat meg nyár közepén, ez pedig az eső. Ez a mi esetünkben meg is történt sajnos, így magasabb hegyeknél, csúcsmászáshoz érdemes mindig két napot betervezni.

Az utazás

Mi nemzetközi távolsági busszal mentünk Budapestről, ami kissé nehezebbé tette az utunkat, mintha autóval indultunk volna, mivel Ljubljanaba csak keddenként lehetett menni a Népligetből, és csak vasárnap jött vissza Budapestre ugyanez a járat. Ez azt jelentette, hogy a csütörtököt és a pénteket neveztük meg csúcsmászó napoknak. Egy Ljubjanaban töltött városnéző nap után utazunk tovább Bohinjba, és onnan egy 3 km-re fekvő faluban aludtunk Stara Fuzinában, aminek tengerszint feletti magassága 547 m. Ami miatt ez érdekesség, hogy ebből a faluból terveztük megmászni egy nap alatt a 2864 m-en fekvő Triglav csúcsát.

Jól felkészültünk a túrára

Amit vittünk magunkkal a túrára a 60 literes táskáinkban: bejáratott túrabakancs (technikai), szellőzős túrazokni, kamásli, rövidnadrággá alakítható túranadrág, technikai szellőzős póló, polár, vékonyabb trail kabát, ami véd az eső ellen is, napszemüveg, gps és külső akkumlátor, hozzá töltővel, továbbá felszerelésként a túrára egy 20 literes táska, via ferrata kantár és beülő, amit végül nem használtunk. Persze ezek mellett az élelmiszer és enerigazselék, amik jól jöhetnek fáradtság érzete esetén.

A nagy kaland

Azt tudni kell, hogy azelőtt soha ilyen volumenű csúcstámadást nem kíséreltünk meg, mint amit ekkor terveztünk. 550 méterről szeretettünk volna feljutni közel 2.900 méterre 1 nap alatt, ami egy majdnem 2.400 méteres szintemelkedés, majd szintlejtés, a táv pedig oda-vissza körülbelül 40 km, tehát nem egyszerű vállalkozás. Mai fejjel már mindenképp úgy szervezném, hogy vagy az 1.800, vagy a 2.400 méteren fekvő menedékházban szállást kérnék, ez akkor nem jutott eszembe, vakmerőek voltunk.

Egy esetleges esőnapra is volt programötletünk, és ez jól is jött

Az útra Feleségemmel Lucával, és egyik legkedvesebb túratársunkkal, Danival indultunk el. Jó döntésnek bizonyult, hogy terveztem be B napot is, mivel az A napon egész végig esett az eső. Késő délutánra állt el, de az nyilván már nem volt segítség. Így helyette lazításképpen kenuztunk egyet a Bohinji-tónál.

Az indulás

Az időjárás-előrejelzés szerint péntekre tiszta időt ígértek a régióra, és az ígéret nem csak szép szó maradt, meg is valósult, így útnak tudtunk indulni. Hajnal 5 óra után nem sokkal ébredtünk, és 6 órakor már tapostuk is Stara Fuzina betonját, mindaddig, amíg be nem vitt az minket az erdőbe. Először még sűrű erdőben haladtunk sebes patakokat átszelve, míg nem kiértünk egy széles ösvényre, ez sokáig vezetett minket, időközben ki is világosodott az ég. Haladtunk, míg nem találkozunk egy útjelző táblával, ami szerint balra kell tovább menni a Triglav irányába, onnan még 6 óra. Ekkor már reggel 8 órát ütött az óránk, így annyira nem tűnt biztatónak a helyzet, de ezt elhessegettem magam körül.

Amikor igazán jól esik egy kis pihenő

Érdekes volt látni, ahogy a hegyen változott a természet. A növényzet, az állatok, a talaj, a levegő minősége, a hőmérséklet, egyszóval minden. 1800 méteres magasságban álltunk meg először úgy igazán pihenni. Itt van a Vodnikov menedékház, ahol igazán jól esett meginni egy doboz Laskot (szlovén nemzeti sör). Legközelebb pedig a 2.500 m magasban fekvő Planika dom nevű menedékházban álltunk meg, ami igazából már tényleg a Triglav lábánál van. Itt már érezhető volt a hőmérséklet csökkenése, és a hegyi szél, de szerencsére esőfelhőknek nyoma sem akadt.

Ebben a környezetben egy via ferrata kantár növelheti a biztonságérzetet

A mai napig azt gondolom, hogy ekkor jött a java, ugyanis innen már csak fölfelé vezet a turista útja, és olyan meredek hegyoldalon, ahol rossz lenézni. Javaslom, hogy akinek tériszonya van, vagy szédülékeny, de meg akarja mászni a Triglavot, mindenképp vigyen magával beülőt és via ferrata kantárt, mert innen már acélsodrony is segíti a hegymászót. Mi is vittünk, bár bevallom, nem használtuk, mert biztonságosnak ugyan biztonságos, de nagyon lelassítja az embert, időben pedig nem álltunk jól.

A Triglav meghódítása

A látvány már önmagában megérte

Végül 14 óra után nem sokkal felértünk a csúcsra, ahol megettük a csokinkat, és büszkén tekintettünk le Szlovénia, Ausztia és Olaszország hegyeire. Ugyanis azért Triglav a csúcs neve, mert a három ország határán áll, de még Szlovénia területén. Az idő gyönyörű volt, megérte megmászni, kissé le is égtünk, így javaslom, hogy naptej is legyen a hátizsákban.

Sietnünk kellett vissza a faluba, mert nem csak azzal a gondolattal kellett megküzdenünk, hogy a hegyen ránk sötétedhet, hanem azzal is, hogy nem volt szállásunk aznapra. Nem beszélve arról, hogy minden élelmünket feléltük, így nem ártott lassan valami vacsorát is beszerezni.

Ugyanazon az úton mentünk vissza, mint ahol feljöttünk. Komolyan mondom, sokkal rosszabb volt lefelé haladni, mint amikor csúcsot támadtuk. A térdünk teljesen elrongyolódott mire leértünk, legjobban szegény Lucának fájt, de azért mi sem vágytunk táncestre Danival. A sötétedés végül akkor ért el minket, amikor már 1000 méter alatt túráztunk tovább a cél felé. Este, nem sokkal 22 óra előtt értünk be Stara Fuzina-ba, ahol könyörögtünk az előző esti szállásadónknak, hogy adjon szobát. Szerencsére még pont akadt egy, bár annyira nem örült nekünk. Sőt, még az is belefért, hogy a falu egyik éttermében együnk egy örömvacsorát, ahol koccintva meg is ünnepeltük ezt a sikeres mászást.

Életünk egyik legkedvesebb kalandja volt ez, nagyon szép emlékekkel. Induljatok el Ti is egy úton!

 

Szegedi Gergely

Szegedi Gergely

A túrázás életem zöldebbik világa, úgy érzem rohanó világunkban sokan szabadulnának a piros lámpás levegőtől és egyre több igény van... Még több

Észrevételed, kérdésed van?

Csapatunkat hobbi és intenzív szinten sportolók is alkotják. Így mi is átéltük, milyen kezdőnek lenni egy teljesen új mozgásforma kipróbálásakor, vagy új célokat kitűzve rendszeres sportolókká válni. Nyugodt szívvel írj nekünk, hiszen egy cipőben járunk​!​