Márkák bűvöletében – A karácsonyi őrület margójára

Mitől szeretünk egy márkát? Mi okozza a ragaszkodásunkat az egyikhez, a másikkal szemben? Ha valamelyiket nem szeretjük, akkor miért nem? Úgy gondolom, sokkal többről van itt szó annál, mint ami a felszínen felsejlik. Egy kis lélekbúvárkodásra invitállak Titeket.

Fogyasztói társadalomban élünk. Ettől el lehet zárkózni, de attól még nem lesz másképp. Egyre több ingerrel találkozunk egy átlagos napon, többször annyival, mint akár csak néhány tíz évvel ezelőtt. A kereskedelem hatalmas ágazattá nőtte ki magát, az online pedig végérvényesen eltörölte a határokat.

Egyre tudatosabbaknak kell lennünk nekünk, fogyasztóknak, ha nem akarunk elveszni ebben a csillogó, exkluzív világban, mely csapdát állít az egónknak, és képes elérni, hogy jelentős mennyiségű pénzt költsünk feleslegesen drága, vagy egyenesen szükségtelen dolgokra. Csak, mert megtehetjük, vagy az az illúziónk, hogy megtehetjük.Csak, mert másnak is olyan van, nehogymár mi lógjunk ki a sorból. Csak, mert állandó szükségét érezzük, hogy az egónk tartalmához folyamatosan valamilyen drágán vásárolt tárgyat adjunk hozzá, mely ideig óráig elfedi a valódi problémát. Azt, hogy nem érezzük elég jónak, elég értékesnek és szerethetőnek magunkat, ezért kívülről várjuk a dicséretet, az elismerést, a megoldást.

Nem azt mondom, hogy mindenki lelki beteg, aki szereti a minőségi termékeket, nyilván ez csak a túlzott, extrém esetekben szokott a külvilág számára feltűnni. Maguk, az érintettek pedig közben sokszor észre sem veszik magukon ezt az attitűdöt, pedig ez sokkal inkább segélykiáltás, mintsem sznobizmus, csak tudni kell átlátni a márkajelzéseken, és észrevenni mögöttük az embert, aki valamiért szeretne sokkal többnek, nagyobbnak, jobbnak, és felsőbbrendűnek látszani.

Olyannyira vágyik erre, hogy aztán képes elindulni egy olyan irányba, melyet egy idő után kizárólag a pénz határoz meg, és ha nem vigyáz, teljesen elnyomhatja vele a belső hangját. Akár teljesen el is veszítheti útközben önmagát, míg végül egyszer csak arra ébred, hogy már azt se tudja, kicsoda, és mik voltak az eredeti elképzelései az életéről. 

Eleinte igazi kihívás észrevenni, mi az, amit az ember úgymond egóból, a külvilág hatására tesz, vásárol, gondol, azért, hogy megfeleljen, és mi az, ami a saját, valódi igénye. Sejtem, de szeretném jobban megérteni, mi zajlik le ilyenkor a fejekben, főleg azért, mert a lovaglás egy elég drága sport, és ennek megfelelően elég masszív kereskedelmi politika is épül rá, az árak néhol a csillagos eget súrolják, pedig száz évvel ezelőtt még a ló volt a közlekedési és munkaeszköz, társunk jóban rosszban, az enyém, a tiéd, mindenkié.

Ezzel szemben ma egy drága hobbi lett, keveseknek megélhetés azért, hogy még többek drága hobbija lehessen, és néha elhangzik az a mondat is, hogy akinek ez nem tetszik, vagy nincs rá pénze, az ne lovagoljon, vagy ne versenyezzen.

Ugyan, miért ne?

Elismerem, hogy csak akkor szabad lovat tartani, ha a megfelelő körülmények biztosítottak, és van tartalék erőforrás is egy esetleges egészségügyi vészhelyzet elhárítására. Elismerem, hogy vannak bizonyos sportok, tevékenységek, melyek a tehetősebb rétegek ikonikus kiváltságai hosszú ideje.  És elismerem azt is, hogy ilyenné vált mára a lovaglás is, de a komolyabb szintű versenyzés legalábbis biztosan. Azonban míg a golfhoz, wakeboardhoz, extrém sportokhoz nem feltétlenül fűzik az embert olyan mély érzelmek, addig a lovagláshoz nagyon is. Hiszen itt egy másik élőlénnyel dolgozunk, és mivel mi is élőlények vagyunk, egy másik, pozitív energiákkal teli lény természetes, hogy csak pozitív hatással lehet az emberek többségére.

“Van valami a ló külsejében, ami jót tesz az ember bensőjének.”

Amellett, hogy magam is átmentem ezen, nem egy, nem két embertől hallottam azt, hogy a lovagláson kívül semmilyen egyéb tevékenység, hobbi, cél, vagy hivatás nem tudja helyettesíteni ugyanazt az érzést, melyet a ló hátán érez az ember. Volt  már, akit súlyos betegségen segített át. Volt, aki életének új értelmet adott. Volt, akinek pedig elegendő erőt ahhoz, hogy legyőzzön valami hatalmas, erős dolgot, amitől félt. Voltak, és lesznek is ilyen sikertörténetek, mert mi, emberek, emocionális lények vagyunk. Így fokozottan hatnak ránk olyan dolgok, melyek képesek érzelmileg feltölteni, nem véletlenül használják egyes betegségek, mentális problémák kiegészítő kezeléseként is a lovak jelenlétét.

Mégis, ez a fantasztikus érzés, bár egyre többeknek, még mindig csak egy bizonyos réteg számára elérhető. Mi azon dolgozunk, hogy ez megváltozzon, hogy a lovaglás is mindenkié legyen, ne csak a kiváltságosoké. Hálás vagyok a tapasztalatért, hogy volt lehetőségem különbséget tenni, és rájönni, hogy bár jó dolog drága felszereléseket venni, azonban abszolút lehet hiányérzetmentesen élni nélkülük.

Mindent a szemnek…

Én is bemegyek lovasboltokba, nekem is megtetszenek dolgok, viszont mielőtt elgyengülnék, fel szoktam tenni magamnak bizonyos kérdéseket. Valóban szükségem van erre, vagy arra, vagy csak azért szeretném, hogy én is jobban beleolvadjak egy versenyen az átlagos anyagi sávba, ne érezzem cikinek, hogy nekem nincs nyolcvanezres kengyelem, meg kétszázezres kobakom? Van problémám azzal a felszereléssel, amit jelenleg használok? Van rajta szakadás, bármi, mely indokolná, hogy lecseréljem? Kényelmes a lovamnak, és biztonságos a használata? Elégedett vagyok a dizájnnal, kialakítással, ami miatt megvettem, mert tetszett? Valóban kell egy ötödik nyeregalátét? Ki fogom használni? Mit tud ez a termék technikailag hozzáadni ahhoz, amim jelenleg van, és a különbözet megéri-e, hogy lemondjak érte valami másról? Érdekel, hogy mit gondolnak mások, amikor jól érzem magam a bőrömben, és boldog vagyok? 

Én mindig fel szoktam tenni magamnak ezeket a kérdéseket, és ha Te is felteszed, rájössz majd, hogy egyáltalán nem az számít, hogy milyen márkájú felszerelést vásárolsz, és hogy nem attól fogsz megtanulni lovagolni, sőt. Azt szokták mondani, hogy egy profi ping-pong játékos egy öreg fapapuccsal is elver bárkit. Ha azt látom, hogy valakinek a felszerelése árkategóriája és a lovastudása között akkora a kontraszt, hogy azt se tudom, hová nézzek, régóta tudom, hogy mit jelent. Hosszú út után végre elmondhatom, hogy az esetek többségében már őszintén és egyáltalán nem is zavar.

 

Vinnay Patrícia

Vinnay Patrícia

Az életemnek célt és igazi értelmet adó, abszolút „flow” érzést a nyeregben és a lovak mellett találtam meg. Frissen érettségizett,... Még több

Észrevételed, kérdésed van?

Csapatunkat hobbi és intenzív szinten sportolók is alkotják. Így mi is átéltük, milyen kezdőnek lenni egy teljesen új mozgásforma kipróbálásakor, vagy új célokat kitűzve rendszeres sportolókká válni. Nyugodt szívvel írj nekünk, hiszen egy cipőben járunk​!​