A fajtaválasztás fontossága

A felelős kutyatartás legfőbb problémái - véleményem szerint - a körültekintés nélküli kutyabeszerzésnél kezdődnek, ahol nem csupán a befogadási/vásárlási forrásnál vannak gondok, hanem az életünkbe illeszthető fajta kiválasztásánál is. 

A ma elismert kutyafajták kialakulása 100%-ban mesterséges, azaz emberi munka gyümölcse. A fajták elismertségének feltétele a homogenitás, azaz az egyedek hasonlósága, amin tenyésztők generációi dolgoztak, olykor több száz éven át. Ne becsüljük hát le ennek az öröklött tulajdonság-csomagnak a fontosságát! Vannak ugyan olyan sokgenerációs keverékek, ahol lehetetlenség bármilyen fajtához társítható tulajdonságot felfedezni, de a kutyák többsége minimum hasonlít valamely fajtához, és ez nem csupán a külsejére értendő.

A terelőösztön egy veleszületett tehetség, tenyésztőként odafigyelek arra, hogy jól terelő szülőket használjak, így a kiskutyáink is várhatóan rendelkeznek majd vele

Korábban írtam már egy útmutatót úgy általánosságban a kiskutyavásárlásról, most inkább az ezt megelőző döntés súlyát szeretném hangsúlyozni. Fájdalmasan sok esetben döntenek az emberek külalak, vagy éppen divat alapján, mindennemű utánajárás nélkül, és futnak bele súlyos hibákba. Hogy a legelterjedtebb példákkal éljek: a beagle falkakopó, önálló munkára szelektálva (értsd: könnyen szökik, ha szagot fog, követni fogja), a border collie folyamatos agyi- és fizikai lefárasztás igényel, különben olyan pótcselekvésekbe kezd, amit később szakemberrel is fáradtságos lesz kibogozni, a labradorok menős, kitartó, aktív kutyák kemény akarattal, a malinois amellett, hogy pörög és aktív, mint a border collie, még kemény is, korunk legnagyobb problémái pedig a bull-típusú terrierek… A saját blogomon ennek egy egész posztot szenteltem, és még azzal is csak a bajok kérgét kapirgáltam.

Az őrző-védő foglalkozás segít kifárasztani a kutya olyan ösztöneit, amit egy szimpla labdázással nem tudunk

A munkakutyának munka kell!

Ha nem érezzük magunkban az erőt, hogy elvigyük a kutyát kutyasuliba, hogy kisüssük az ösztöneit (ösztönszintű kielégülés a jelenség neve), ha nincs semmi affinitásunk, hogy a kutyánkkal a génjeiben megírt tevékenységet űzzük, akkor egyszerűen ne válasszuk azt a fajtát! Míg a labrador csupán az életminőségünket tudja lerontani (a minap hoztunk el egy családtól egy 5 hónapos kölyköt, aki már ránőtt a fejükre és a láncra kötését fontolgatták!), a mali vagy valamely bull-típusú terrier akár veszélyes is lehet!

Hatalmas divatja van a bull keverékek (elvétve van köztük fajtatiszta, ezért nem használom a staffordshire, vagy pit bull megnevezéseket) rózsaszín mázba takargatásának. De ha mellette figyeli az ember a különböző csoportokat a közösségi hálón, akkor láthatja a “dajkakutya” és “olyanamilyenrenevelik” eszmék eredményét. Heti rendszerességgel kerülnek fel segélykérések, új helyet keresve a szeretett Tájszonkának. Vagy éppen ráolvasásos csodát várva, hátha úgy kimoshatják az agyát, és legközelebb nem tépi szét a saját kutyájukat, vagy éppen a szomszédét. Ezek olyan mélyen kódolt tulajdonságok, amit nem tudunk szeretgetéssel kinevelni, és vasszigorral is nehéz.

De a munkavonalú német juhászkutya is össze tudja rágni a családot, ha éppen rosszul nyúlnak hozzá, nincs levezetve az energiája, pláne ha normális kapcsolata sincs a gazdájával. Az én bocijaimnak esze ágában sincs ember ellen fordulni, de ha nincs meg a napi két labdázásunk, akkor bizony hajlamosak éjszaka ugatva focizni a fém kutyatálakkal a betonon – hogy csak a kedvencemet említsem – ezért hát elég fix napirendem van, ami labdázással nyitja és zárja a napot, eljárunk sulizni, és “különórákra” (értsd: terelő tréningek), plusz vannak ezen túl is közös programjaink. Lehet, hogy ijesztőnek hat, amit leírtam, de csak azért, mert annak is szántam… 🙂 Igenis jól gondoljuk végig, milyen kiskutya való nekünk!

Terelés, suli, futás, frizbi, séta… nem telik el nap közös program nélkül

Mert nem mindig ő a legjobb barátunk!

Sajnos holnap reggelig tudnám sorolni a félresikerült kutya-gazda kapcsolatokat. Kezdve azokkal, ahol a kutya felülkerekedett gazdáján, és kénye-kedve szerint ugráltatja, egészen a másik végletig, mikor a túlzottan erőskezű gazda – akaratán kívül is – összetöri a kutyája lelkét. Ezek nem egészséges kapcsolatok, és többnyire mindkét fél számára komoly terhet jelentenek. Ráadásul szükségtelenül, hisz megelőzhetők lettek volna, ha a hosszas rehabilitáló tréning helyett előre gondolkozunk, és okosan döntünk.

 

A kép csak illusztráció, Alice a legjobb helyen van 🙂

Akkor hát hogyan válasszunk?

Ahogy azt tanult kollégám mondotta: az internet korában tudatlannak maradni csupán választás kérdése. Érdeklődjünk, lehetőleg ne csak egy helyen! Közösségi háló kutyás csoportjait tudom ajánlani. Ha pedig leszűkítettük a kört bizonyos fajtákra, akkor beszélgessünk tenyésztőkkel, vagy az ilyen fajtát tartó gazdikkal. Legyünk képesek elengedni bizonyos kutyafajtát, ha az nem tűnik az  életvitelükhöz illőnek! Ha sínen vagyunk, a kennel kiválasztása és a tenyésztővel való beszélgetés legyen a záróakkord. Egy valóban megbízható, törődő tenyésztő komoly hangsúlyt fog fektetni arra, hogy megismerje a leendő gazdikat, és arra is, hogy a hozzájuk leginkább passzoló kiskutyát kapják meg.

Már egészen fiatalon is sokat mutatnak magukból

A karaktert kezelni lehet, megváltoztatni nem!

Ma már elérhetők olyan karaktertesztek, melyekkel elválasztás előtt is alapos jellemrajzot kaphatunk a kölykökről, a tenyésztőknek pedig egyre nagyobb százaléka él is ezzel. Ezek az ösztönöktől és energiaszinttől jórészt független paraméterek, amivel szintén számolni kell. A saját kiskutyáimnál lassan aktuális lesz, így mindenképp szentelek ennek külön bejegyzést is… Nagy vonalakban arra ad választ, hogy mely kiskutyák várhatók dominánsnak, érzékenynek (sőt, azt is meg tudják mondani, hogy gazdára, vagy környezetre lesz-e várhatóan érzékeny), magabiztosnak, extrovertáltnak, stb. Ezek természetesen a fajta által határolt kereten belül értendőek. Mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy kérje ezt a tenyésztőtől. Nagyon sok kellemetlenséget meg tudunk előzni azzal, ha tudatosan választjuk ki a társunkat a következő 13-15 évre.

További kutyás kalandok a falkánk blogján.

Gulyás Viktória

Gulyás Viktória

A kutyázásnak van az a szintje, ami már túlmegy a józan ész határán, ami az emberek jelentős többségét meghökkenti és minimum... Még több

Észrevételed, kérdésed van?

Csapatunkat hobbi és intenzív szinten sportolók is alkotják. Így mi is átéltük, milyen kezdőnek lenni egy teljesen új mozgásforma kipróbálásakor, vagy új célokat kitűzve rendszeres sportolókká válni. Nyugodt szívvel írj nekünk, hiszen egy cipőben járunk​!​